Szüret idején – A Kortárs folyóirat októberi lapszámának ajánlója

A kisepikák közül két történelmi elbeszélés keltheti fel az olvasók figyelmét. Az egyik Mindák Dániel írása, mely régi korba visz vissza minket: IV. Béla idejébe, a 13. századba. Az uralkodói udvarban játszódó történet az akkori hétköznapi élet egyik lehetséges olvasatát adja, közel hozva hozzánk a „hősöket” és a „kisembereket”. Egy jó történelmi elbeszélés körülvesz minket az egykori események hangulataival, helyzeteivel, akárcsak a fiatal szerzőé, akinek már korábban is jelent meg a Kortársban történelmi tárgyú elbeszélése. A történelemnek egy másik aspektusa kerül elénk Nádasi Krisztina novellájában, ahol a jelenkor kap kiemelt szerepet, illetve szolgál díszleteként az eseményekhez. Ennek a szövegnek cselekménye 2022 márciusában, az orosz–ukrán háború kirobbanásának idején játszódik, és a háború szörnyűségének a hétköznapi ember sorsára gyakorolt hatását mutatja meg.

Ha a történelmi hitelesség nyomvonalán haladunk tovább, nagyon izgalmas felfedezést tehetünk Bálint Endre tanulmányában, aki Molnár Ferenc híres regényének egyik kiemelt helyszínét, a Füvészkertet vizsgálja, annak egykori és regénybeli topográfiáját hasonlítja össze a korabeli fényképek és feljegyzések alapján. 

Élet és irodalom, illetve a múlt rekonstruálásnak lehetősége kapcsolódik össze ebben a cikkben.

Az e havi versek szerzői között a fiatalok és idősebbek egyenlő súllyal képviselik magukat, és nagyjából ugyanilyen egyenletes szórást mutatnak a lírai megformálási módok a személyes benyomásokkal hangolt alanyiságtól az objektív tárgyiasságig. Az utóbbi korosztályból Tőzsér Árpád verseit emeljük ki. Ő a nyelvi eszközöknek a köznapi egyszerűsítés felé hangolásával dolgozik mostanában, és ehhez kapcsol nagyon ironikus szemléletmódot, valóságlátást. Veszprémi Szilveszter – talán fiatal szerzőtől nem is meglepő módon – az apakép átrajzolásával, lerombolásával, irodalmi szöveggé transzformálásával foglalkozik verseiben, és ezzel alakítja ki önmaga számára azt a sajátos nézőpontot, amelyből egyszerre szemléli az életet és az irodalmat. Vörös István egyik versében is kiemelt szerepet tölt be az ősökkel, az apával való kapcsolat. Úgy tűnik, hogy napjaink kataklizmatikus (apokaliptikus?) viszonyai között a gyökerekhez kapcsolódás újra rendkívül fontossá válik a költőknél.

A tanulmányok közül az őszhöz mint a kultúra- és oktatáspolitikai „iskolakezdési időhöz” kapcsolódik Márkus Béla alapos nagy tanulmánya Klebelsberg Kuno és az irodalom kapcsolatáról. Professor emeritusunk azt a különösen izgalmas és aktuális kérdést vizsgálja, hogy a 20. század legnagyobb kultúrpolitikusának, Klebelsberg Kunónak szándékai és törekvései között miként kapott helyett az irodalom, különösen a kultúrnemzet fogalmának gyakorlati megvalósítása (így például az oktatás reformja) során: kikkel és milyen platformokon tudott összefogni, vitatkozni, együttműködni – erre válaszol az alapos tanulmány.

Hozzánk időben közelebb álló szerző művét elemzi Dobos István tanulmánya, amelyben Mészöly Miklósnak pályája kései szakaszában írt esszéiről tesz fontos megállapításokat, elsősorban a nemzettudat változásairól szóló írásokkal kapcsolatosan. „Mészöly az értékfelmutatásnak, a minőség képviseletének nemzetstratégiai jelentőséget tulajdonít, s ez némileg emlékeztet Németh László Trianon utáni iránymutatására, amely szerint a kisebbség joga a létezéshez abból ered, hogy különb: »Mi távlatilag sem a politikai súly szempontjából lehetünk adu, példa, modell, katalizátor (hangsúlyozom a politikai súlyt), hanem annál inkább a térség létezési adottságainak finomításában és demokratizálásában. Ezt értse meg egy pici nép, ha törpévé öregedett az idők folyamán; s kéne már, hogy szert tegyen a törpe bölcsességére a tagbaszakadtabb, a szerencsésebb geográfiával rendelkező társak között.«”

A folyóirat olvasói megszokhatták már, hogy a Kortárs minden év októberében kapcsolódik az 1956-os forradalomhoz – a lap értékrendjében ez megkérdőjelezhetetlen, kiemelten fontos esemény.

Az októberi lapszámot Sipos Sándor erdélyi származású, Kanadában élő képzőművész alkotásai illusztrálják, életművéről több évtizeden keresztül húzódó hosszmetszeti képet kapnak az olvasók.

Az októberi számban Boda Bálint egykori, a forradalom előtt annak várását-kívánását hírül adó verse olvasható 1955 végéről.

A kritikai paletta igazán gazdag és sokszínű kínálata hatékonyan támogatja az olvasókat akár a szépirodalom, akár az irodalomtörténet felé kívánnak tájékozódni.

Az ajánlónk elején említett történelmi epika a kritika rovatban is erősen képviselteti magát. Bence Erika Szilasi Lászlónak a 18-19. században játszódó – két kisregényből álló – regényét, a Tavaszi hadjáratot elemzi. A 20. század második felének társadalmi eseményeit feldolgozó Ács Margit-könyvről, személyes sorsvallomásról (Élet a purgatóriumban) két kritika is olvasható Ekler Andrea és Varga Mária tollából. Az utóbbi hónapok könyvkiadásának egyik különösen erős és kiemelkedő darabja volt Lányi András Karátson Gáborról készített monográfiája. Karátson Gábor az elmúlt évtizedeknek nagyon jelentős, külön úton járó gondolkodója, művésze, közéleti figurája volt 2015-ben bekövetkezett haláláig. A könyv nemcsak róla, hanem az egész korszakról szól, amelyben országunk átvonult a ‘80-as évekből az ezredfordulóig.

Az irodalomtörténet sem maradhatott ki a kritikák közül: Margócsy István Színes tinták című tanulmánygyűjteményéről Pataki Viktor írt értő kritikát.

Noha „a nemzetközi helyzet egyre fokozódik”, és az irodalmi folyóiratoknak nagyon nehéz életben maradni, de a Kortárs igyekszik az októberi számban is felmutatni azt a sokszínű, széles horizontú kultúra- és értékteremtő munkát, amelyen a szellem emberei továbbra is dolgoznak.

A Kortárs októberi számát az online térben is átlapozhatja a kortarsfolyoirat.hu oldalon.