Kifordított cigánykerék és folklórral vegyes akrobatika – Kritika a Taven Baxtale! című előadásról

Az előadás előtt kígyózó tömegben elhangzott: ketten tudnak néptáncolni ebben az országban, Kocsis Enikő és Fitos Dezső. Elfogult, de nem légből kapott kijelentés, legalábbis a Taven Baxtale! című előadás után semmiképp. „A cigány zenét és táncot a legnehezebb reprezentálni” – mondta a koreográfus páros, majd hozzátették: „igazi kihívás visszaadni a lüktetést”. Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy eddig sikerült.

A Fitos Dezső Társulat ezennel egy, a szakma és a laikusok számára is lenyűgöző előadással rukkolt elő, melyben egyszerre találkozunk folklórral, cigány motívumokkal, artistamutatványokkal, bábtechnikával és ötszáz éves mesterségekkel. Zavarosan hangzik. Az is, viszont olyan arányosan, hogy az előadás zsigeri szinten hat. Mint pályájuk során általában, most is hagyományőrzéssel vegyes modern projektben gondolkodott az együttes, a különbség csupán a stílusban mérhető.

Aki látott már legalább egy Kocsis Enikő–Fitos Dezső-koreográfiát, bizonyára nem lepődik meg a színekben, technikákban, zenemotívumokban gazdag színpadképen.

A társulat tehát nem az eddigi ars poeticájához képest alkotott újat, hanem a néphagyomány éltetésének szempontjából. A néptáncgyűjtéssel is foglalkozó társulatvezető pár több évtizede járja a Kárpát-medencét az ősi mozgáskultúra konzerválása érdekében. Ahogy pedig egyik faluból a másikba mennek, egyre több embert érnek el – határon túli, magyar és roma lakosokat egyaránt, akik közül az utóbbiak olyan nagy hatással voltak a gyűjtőkre, hogy csettintésre (bátran érthetjük szó szerint!) beleszerettek, és megkockáztatták: készítenek egy, a cigány kultúrát hitelesen bemutató táncszínházi előadást.

A cigány tánc egyébként viszonylag könnyen kutatható, hiszen a romatársadalom máig a lehető legnagyobb természetességgel élteti a hagyományt. A családok együtt zenélnek, énekelnek és táncolnak is. Nem kell falunap, piros betűs ünnep vagy televíziós stáb, hogy előkerüljön a hegedű, az ütős hangszer, a lányok és fiúk máris ropják a táncot, amit szinte minden roma tud, mivel vándornépként nem bomlottak tájegységekre a szokások. Ez a homogén, sokak által mélyen ismert kultúrkör ragadta magával Kocsis Enikőt és Fitos Dezsőt is, olyannyira, hogy a tánckutatásból megszületett a Taven Baxtale!, méghozzá egy csokornyi támogató művész hozzájárulásával, így a Szentendre Táncegyüttes, a Baross Imre Artistaképző Intézet növendékei, Pálházi Bence bandája, a Canarro Zenekar, Lakatos Mónika és Lakatos Mihály Mazsi, Nyakó Júlia és Ferge Elizabeth közreműködésével.

A „Két kezem formálja, a lábam járja, szívem muzsikája!” – Magyar cigány mesterségek, virtuóz táncok, életérzések… alcímet viselő előadás hét mesterség (muzsikus, teknővájó, vályogvető, kovács, mutatványos, drótos, táncos) bemutatása által kínál betekintést a cigányéletbe, ezzel Nagy Orsolya dramaturgiai megoldása egy csapásra maréknyi nehézséget orvosol. Ilyen a habitus, a zene, a mozdulatok, a viselet, számos motívum és az életérzés prezentálása – tele látványelemekkel. Az előadás sorról sorra veszi a foglalkozásokat, miközben szépen építkezik a néptáncban szokatlan technikák alkalmazására. A társulat egyébként régóta használ más eszközöket is, amikkel csak kevesen mernek kísérletezni, itt például cirkuszművészeti elemeket. A Taven Baxtale! által szerepeltetett mesterségek mindegyike újabb tánceszközökkel operál, miközben végig hű a cigány kultúrához. Így a drótos mindennapjainak megmutatkozása közben feltűnik egy, különböző használati tárgyakból összeállított óriásbáb, amit a táncosok bábművészeket meghazudtoló ügyességgel keltenek életre, a mutatványosok esetében pedig képzett artisták koreográfiája vezeti a nézők tekintetét. Ezektől a gazdag elemektől egyszerre színes és praktikus az előadás, hiszen amíg a fiatal cirkuszosok hajmeresztő ugrásai koncentrált figyelmet kérnek a közönségtől (egy életveszélyes mozdulatot mindenki ámulattal néz), addig a táncosok és a zenészek átállhatnak a következő jelenetre – a Taven Baxtale! így minden tagolás ellenére egységes marad. A díszlet átrendezése egyébként táncszínházhoz méltón egyszerű, talán sterilebb is a megszokottnál. Persze azt is meg kell hagyni, hogy míg a néptánc nem vagy csak elvétve alkalmaz kellékeket, addig a Fitos Dezső Társulat bátran felvisz a színpadra egy rakással, legyen szó a vályogtéglákat szimbolizáló tükrös – ezért vakító – dobozokról vagy a drótot ábrázoló órás hengerről. Nem fojtogató a jelenlétük, de felmerül a kérdés: vajon tárgyak nélkül is megőrizné eredetiségét a tánc? Miután az együttes referenciája árulkodó, ezért joggal fogadhatjuk tágra nyílt szemekkel a Gyenes Szilvia által tervezett különböző díszleteket.

Minthogy a nagy táncegyüttesekhez viszonyítva szűk keretekkel dolgozó társulatról beszélünk, fontos megemlíteni: ügyesen zsonglőrködnek a forrásokkal. Művészeik sokszínűsége lehetővé teszi, hogy maguk a táncosok zenéljenek – természetesen a profi zenekar mellett, akik legtöbbször csak a nagyobb próbákon és előadásokon csatlakoznak, hiszen a kar még nem tud fenntartani egy saját bandát. Ennélfogva Fitos Dezső legalább annyit játszik ceglédi kannán az előadásban, mint amennyit táncol, miközben Kocsis Enikő csak a színpad mellől figyel.

A páros már elképzelhetetlen tánc nélkül, és bármekkora űrt is hagynak maguk mögött azzal, hogy egyre kevesebbet szerepelnek az előadásaikban, annál több értékes koreográfiával szolgálják a szakmát.

A Taven Baxtale! 2021. június 11-én volt először látható a Hagyományok Házában, majd az augusztus 20-i hétvégén szervezett Mesterségek Ünnepén is bemutatták. Az igazi debütálás azonban ősztől várható, amikor az előadásnak fixen otthont adó Hagyományok Háza mellett a vidéki intézmények repertoárjára is felkerül. A nagyszámú közönség bevonása azért is fontos, mert a cigány kultúra ilyen formátumú népszerűsítése általa nem csupán sztereotípiák dőlnek meg, de új ismeretekkel is gazdagodhatunk. Az előadás hitelességéhez hozzátartozik Daróczi Ágnesnek, a cigány értelmiség fontos alakjának és Szuhay Péter antropológusnak a neve is. A romológia szakértői a szokottnál szorosabban dolgoztak együtt a táncosokkal, köszönhetően a járványhelyzet miatti bezárásoknak. Hacsak online térben is, de a művészek sokkal mélyebb betekintést nyerhettek az általuk bemutatott kultúrába, mint más alkalmakkal. Kocsis Enikő és Fitos Dezső a felszabadult időt munkatársaik szellemi fejlődésére szánták, akik így az ország legjobb specialistái révén szippantották magukba a cigányélet esszenciáját – melybe, mint a Taven Baxtale! igazolja, a táncosok is beleszerettek. Ez prognosztizálható a közönség és a szakma esetében is. Ebben rejlik a társulat népszerűsége: amibe belefognak, olyan lelkesedéssel és hitelességgel viszik színpadra, hogy azzal szó szerint elvarázsolják az embereket. Jelen esetben ezt a célt teljesítik be a már említett látványelemek, a kiváló akusztika és a csujogatások helyett ezennel az Ifj. Csoóri Sándor Sündi, Szakál Tamás és Pálházi Bence feszes cigány muzsikájától hangos zene, éppúgy, mint a ritmus lüktetése vagy a zárótánc, ahol minden közreműködő (táncos, zenész, artista) egyszerre mozog – mindez a hagyománytisztelettel vegyes újító szellemben. Ha van társulati bemutatkozószöveg, ami minden sztereotipikus jelző ellenére a valóságról ír, az Fitos Dezsőéké: „Hűek vagyunk hagyományainkhoz, táncainkhoz, mely magas szintű tudást igényel, hogy a mozdulat kifejező ereje is láttassa azt az erőt, amely régről jön és minden táncművészeti ág alapja! Hiszünk a néptánc kortárs művészeti megmutatkozásában! Hisszük, hogy erejével, természetességével megszólítja a ma emberét!”

Merész és korai kijelentés, mégis megkockáztatjuk: már a 2021/2022-es színházi évad első heteiben megszületett a leggazdagabb folklórszínházi előadás, a Taven Baxtale! A cím jelentése: „legyetek szerencsések” – de itt már nincs szükség szerencsére.