© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
Folytatódik az európai körút – Újabb 5 filmet ajánlunk az ArteKino Online Filmfesztiválról
Idén decemberben is 10 különleges, korábban csak fesztiválok programjában szereplő európai szerzői filmet láthat a közönség az ArteKino online mustra keretében, teljesen ingyen. A korábbiak után most újabb 5 alkotást ajánlunk a válogatásból.
Adele Tulli: Normal
Az ünnepek előtti feszített rohanásban különösen üdvözlendő darab Adele Tulli meditatív dokumentumfilmje, a Normal ugyanis alig 70 perces, így aztán pont le lehet ülni elé, amíg megsül a bejgli, vagy elkészül a halászlé. A Berlinale Panoráma programjában debütált alkotás az olasz társadalom mindennapjaiba kalauzol mozaikszerű pillanatképeken keresztül. A kulcs a normalitás mint absztrakt fogalom újraértelmezése, méghozzá elsősorban a gender oldaláról közelítve: mi számít egy 21. századi európai társadalomban „normálisnak”? A parkban tornázó babakocsis fiatal anyukák, a gyerekek számára ipari szervezettséggel és precizitással gyártott műanyag játékok, a vidámparkokban meghatározott koreográfiára működő óriási lengőhinták, netán a melegházasság? Tulli furcsán lüktető, gyönyörűen fényképezett filmjének dinamikáját a hétköznapi cselekvések és rituálék váltakozása adja, a laza szövésű epizódokat a hangok és zörejek ritmusa tartja össze, ám arra, hogy végül is mi a „normális”, már magunktól kell rájönnünk a rendező által elénk rakott kirakós darabok segítségével.
Marleen Jonkman: Messi and Maud
Marleen Jonkman modernista elemekből építkező, azokat sok ponton túlhajtó első filmje spirituális utazásra invitál. Maud negyvenes nő, aki Chilébe utazik férjével, Frankkel. A kiruccanás azonban tragikus fordulatot vesz, amely a pár szétválásához vezet. Maud ezért menekülés céljából nyakába veszi a dél-amerikai országot, kalandjai és saját nőiségének keresése közben pedig az anyai ösztönök is felélednek benne, méghozzá a titokzatos kisfiúnak, Messinek köszönhetően. A páros így Chile tájain sodródik városról városra, mindketten saját identitásukat keresve és múltjuk elől menekülve. A Messi and Maud elsősorban az impozáns helyszínek segítségével mesél – a lazán felskiccelt karakterek arra szolgálnak, hogy a rendező általuk mutasson be olyan jelenségeket, mint az életközépi krízis, az anyasággal kapcsolatos szorongás vagy a szexuális abúzus. A modernista stílusjegyek pedig sokszor már-már önmaguk paródiáiként jelennek meg, fanyar ízt kölcsönözve a végeredménynek.
Ulaa Salim: Sons of Denmark
Az ArteKino idei programjának egyik gyöngyszeme ez a disztópikus hangulatú, vérbeli politikai thriller, amely az Európa-szerte radikalizálódó jobboldali pártok térnyeréséről, valamint a folyamatos terrorveszélyről szól. A 2025-ben játszódó történet szerint a közelgő dán parlamenti választás legnagyobb esélyese a bevándorlók végleges kitiltásával kampányoló nacionalista jelölt. Ezt az évek óta az országban élő menekültek persze nem nézik jó szemmel, így az arab származású, lázadó szellemű, mindössze tizenkilenc éves Zakaria is beépül egy gerillasejtbe, hogy fellépjen a nacionalista eszméket hirdető csoportok ellen. A Sons of Denmark a mindkét oldalon elharapódzó radikalizmus veszélyeire hívja fel a figyelmet, miközben műfaji filmként is minden további nélkül megállja a helyét. A rendező nem ítélkezik, rámutat a demagóg panelekre mind a politika, mind pedig a szélsőséges vallási kisebbségek oldalán – ráadásul a film közepén gyakorlatilag új kontextusba helyezi az addig látottakat egy váratlan fordulattal és egy főszereplőváltással.
Miroslav Terzić: Stitches
Miroslav Terzić második nagyjátékfilmje egy szociodrámába oltott thriller, amely a hitchcocki suspense-t a román új hullámra jellemző narratív megoldásokkal vegyíti. A megtörtént események alapján készült Stitches főhőse egy középkorú varrónő, Ana, akinek újszülött fia tizennyolc évvel ezelőtt az orvosok és a hatóságok elmondása szerint a szülés után a kórházban meghalt. Ana azonban gyanítja, hogy a gyereke valójában életben van, és megszállott nyomozásba kezd, hogy kiderítse az igazságot. A Stitches leginkább a román új hullám azon darabjaira emlékeztet, amelyekben sokáig a néző számára sem világos a nyomozás tárgyául szolgáló ügy (Rendészet, nyelvészet, Az alsó szomszéd). Mivel a rendező nem juttat bennünket többlettudáshoz, a film folyamatos bizonytalanságban tart, és a főhős elméleteit a többi szereplővel együtt kérdőjelezzük meg. A Stitches minden jelenetét áthatja az ebből fakadó feszültség: a kiszámíthatatlan sztorit nagy műgonddal megkomponált képekkel mesélik el a készítők, ráadásul Terzić a Szerbiát behálózó korrupció problémáját is megpendíti, miközben filmje egy pillanatra sem fordul át öncélú nyomorpornóba.
Svetla Tsotsorkova: Thirst
Akár Tarr Béla szellemi örökösének is nevezhetjük ezt a különleges első filmet, ami Bulgária egyik szeparált, elhagyatott dombos vidékén játszódik, ahol mindennapos problémát jelent a környék szűkös vízellátása. Az álmos rutinokra és az alapvető emberi szükségletek kielégítésére épülő hétköznapok szép lassan nem csak fizikai szomjúságot hoznak az egymástól eltávolodott főszereplők számára: a dombon élő nevenincs família tagjai szeretetre és törődésre is szomjaznak. Apa, anya és tizenéves fiuk életébe egy kútfúrással foglalkozó férfi és a lánya hoznak változást. Egyfelől ők azok, akik vízhez és ezáltal megélhetéshez juttathatják a távoli környék szállodájának szennyesét mosó családot, ám hamarosan bonyolult érzelmi viszonyok is alakulnak a fiatalok és a szülők között egyaránt. A Thirst egy ráérősen építkező kamaradráma – a végig balkáni egzotikummal fűszerezett, fantasztikusan fényképezett táj egyszerre fojtogató és gyönyörű. Tsotsorkova egy vad, hanyatló vidékről tudósít, ahol az ösztönök vették át a józanság és a logikus gondolkodás helyét. A rendező nem egy könnyed kis túrára invitál a bolgár dombok lankáira, azonban az érzékletes szimbolika és a film jeleneteiben lappangó, majd a pompás zárlatban kitörő feszültség miatt mégis érdemes elmerülni ebben az egyszerre letaglózó és félelmetes világban.
A filmek december 1. és 31. között az artekinofestival.com oldalon érhetők el ingyenesen egy gyors regisztrációt követően, eredeti nyelven, magyar felirattal. Összesen 5000 „jegy” áll rendelkezésre a fesztiválon részt vevő országok számára a programban szereplő 10 alkotásra.
