Moziélménnyel felérő videojáték – Horrorelemek az Until Dawnban

A videojátékok előszeretettel merítenek horrortörténetekből, gondoljunk csak a Donkey Kong elrabolt hősnőjére vagy a későbbi, már filmekre építkező Silent Hill, Resident Evil és Alien darabokra. Úgy tűnik, sokszor a készen kapott sémák megújítására sincs szükség: az önfeledt élményhez elég, hogy a horrorjátékok a filmeknél intenzívebb élményt kínálnak, főleg az interaktivitás révén. Azoknál a jeleneteknél például, ahol a filmvásznon a szereplők rosszul döntenek és meghalnak, a játékos maga veheti a kezébe az irányítást. Így a játékosok a horrorfilmekben visszatérő karakterek jellemvonásait is megváltoztathatják – ha kedvük tartja, akár az egész horrornarratívát a feje tetejére állíthatják. Ha pedig a tradíciók tiszteletben tartása némi kreativitással is párosul, akkor biztos a siker.

Ezt a lehetőséget aknázza ki a 2015-ben megjelent Until Dawn, amelyben főhőseinknek egy viharos, a külvilágtól elszigetelt hegy tetején kell túlélniük az éjszakát, miközben egy gyilkos idegen mellett még vérengző szörnyetegek is vadásznak rájuk. A horrorrajongóknak a sztori ismerős lehet – nem véletlen, hiszen a játék sokat merít a nyolcvanas években népszerű slasher műfajából.

A karakterek is mind jól ismert alakok: a macsó, a kacér, a könyvmoly, a vicces srác és az empatikus lány. Az Until Dawn elsöprő sikere elsősorban annak köszönhető, hogy kiválóan vegyíti a fősodorbeli horror filmes eszköztárát a számítógépes játékok mechanizmusaival. Hollywoodi filmeket megszégyenítő módon ábrázolja karaktereit – mozdulataikat, apró gesztusaikat –, akik a történet során főként a félelem és a rémület érzéseiben osztoznak, mindezek pedig valósághűen jelennek meg az arcmimikájukban is, azt az érzetet keltve, hogy a játékos épp egy horrorfilmet néz. De a készítők a környezet, a téli hegyvidék kidolgozására is nagy hangsúlyt fektettek: a filmszerű élményhez nagyban hozzájárul a táj vizuális aprólékossága és hátborzongató hangjai.

A filmes élményt növeli a történet és a karakterek viszonyának komplexitása is: az Until Dawn dinamikáját voltaképpen a karakterek egymással alkotott kapcsolathálója határozza meg. A néző/játékos kedve szerint alakíthatja a főszereplők jellemét, és eldöntheti, hogy egy-egy szituációban inkább empatikusan vagy ellenszenvesen reagáljanak társaik kezdeményezéseire. Ennél is fontosabb azonban, hogy az Until Dawn interaktív narratívákkal dolgozik, amelyeket a játékos maga irányít, ezzel pedig új végkimenetelt is adhat a történetnek. Meghozhatja a horrorfilmekből jól ismert döntéseket – azonban ahogy a mozikban, úgy ebben a videojátékban is ez nagy valószínűséggel halálesetekhez vezet –, de szembe is mehet velük. A józan észre, valamint a játékban elhelyezett bizonyítékokra támaszkodva most helyesen cselekedhetünk, így akár a karakterek halála nélkül is végigvihetjük a játékot.

Az Until Dawn az optimális innováció jegyében egyszerre használ fel és újít meg klasszikus horrortoposzokat.

A videojáték megírásában Graham Reznick és Larry Fessenden forgatókönyvírók és filmrendezők is közreműködtek, akik nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a játékban fellelhető horrorelemek ismerősek legyenek a befogadóknak, a rémtörténetek rajongói könnyen találjanak kapcsolódási pontot. Ilyen például a háttértörténet: egy csapat tinédzser utazik a hegyekbe, hogy egy kabinban átbulizzák a hétvégét. Ha csak egy kicsit is jártasak vagyunk a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évek ikonikus amerikai horrorfilmjeiben, akkor ez a bevezető eszünkbe juttathatja a Péntek 13 vagy A texasi láncfűrészes mészárlás című örökbecsűket.

Szintén ismerős lehet a final girl jelensége is – a jelenséget elsőként leíró Carol J. Clover meghatározása szerint ő az az erős női karakter, aki a társait túlélve jut el a film végéig. Az Until Dawn történetében megnyerő természete, fiús beceneve és a szexuális érdeklődés hiánya miatt azonnal felismerjük Samet a final girl szerepében. Jelenléte nélkülözhetetlen a játék végkimeneteléhez, hiszen amíg a többi karakter számos úton meghalhat a történet során, addig Sam csak az események legvégén kerül halálközeli szituációba.

Az Until Dawn hagyománytörésére jó példa Jessica karaktere, aki a történet elején a slasherben előszeretettel bevetett buja szépségként, a macsó legújabb barátnőjeként jelenik meg, és úgy tűnik, főként szexuális vágyainak kielégítése hajtja. Amikor azonban a páros a vendégkabinba ér, és a sármőr akcióba lendül, Jessica kitör szerepéből. A slasher forgatókönyvek tapasztalatai alapján azt várnánk, hogy a pár enged vágyainak, de Jessica feltárja érzéseit: a flörtölés helyett önbizalomhiányát és sebezhetőségét mutatja meg. Az Until Dawn készítői a naiv nő szőke nő kliséjét egy komplexebb személyiséggel cserélték fel. A slasher hagyományainak ilyen kiforgatásaként értelmezhető az is, hogy az őrült sorozatgyilkos mellett természetfeletti lények, a wendigók is vadásznak a karaktereinkre. A játékbeli legenda szerint ők az Egyesült Államok északi részén, Minnesotában, illetve Kanadában élnek. Régen indiánok vagy telepesek voltak, akik nehezen találták a kiutat a fagyos északi erdőkből, így éhségük csillapításának érdekében halott társaikat ették meg, ez változtatta őket vérengző szörnyetegekké. Leírásukra több változat is született, abban azonban mind egyezik, hogy testük eldeformálódott, hatalmas termetűek és vékony alkatúak, fogaik pedig olyan élesek, akár a fűrész. A hideg miatt lábujjaik és ajkaik lefagytak, még borzalmasabb kinézetet adva ezzel a szörnyetegeknek. Az Until Dawnban a szerepeltetésük hatásos csavarként hat: mire kezdjük elfogadni, hogy karaktereinkre egy mániákus gyilkos vadászik, szembesülnünk kell a vérengző wendigókkal is, akik még nagyobb veszélyt jelentenek szereplőinkre.

Az Until Dawn audiovizuális megjelenítése miatt a horror félelem- és rettegésérzetét hatásosan tudja érvényesíteni. A hagyományos videojátékokkal ellentétben azonban már nem az egyre nehezedő kihívásokon való túljutás, hanem a játék világában való elmerülés, a karakterek személyiségének kidolgozása és a történet alakítása a cél. Ezáltal az Until Dawn fokozatosan eltávolodik a videojáték műfajától, és egyre inkább közelít az interaktív filméhez.