„Nagyon egy hullámhosszon vagyunk a Théque Records-cal” – Vaghy-lemezpremier és -interjú

Már 2018-19 körüli interjúkban beszéltél arról, hogy készülőben van egy nagyobb szólóanyag. Tulajdonképpen mennyi idő alatt született meg a Minimalism?

Ez tényleg egy nagyon régóta készülő valami. Én alapból zenekaros ember vagyok, mellette viszont mindig volt olyan vágyam, hogy szólóban is kipróbáljam magam. Folyamatosan próbálkoztam saját szerzeményekkel – ezek eleinte elektronikus jellegű zenék voltak, de akkor még nem igazán találtam a hangzást. Aztán egyszer hülyéskedésből arra gondoltam, mi lenne, ha átültetném őket egy szál zongorára. Fokozatosan derült ki, hogy ez egy jó irány, ebben érzem jól magam. Szóval többéves folyamat volt, amiben nem is a dalok megírása volt a nehéz, hanem az önmagam és a hangzásvilág megtalálása. Szólózongorás darabok lettek, amikben egy icipici elektronika van – ennek a lényege, hogy nem normális szintiket használok, hanem mindig afféle mókolmányos dolgokat: kicsit kiegészítem, kicsit átmanipulálom, néhol citerát használok hagyományos hangszerek helyett.

A munkafolyamat szempontjából milyen különbségeket éreztél az egyéb projektjeid és e között?

A zenekari létben nagyon összehangolt munkát végzünk: alkalmazkodni kell a többiekhez, időt kell rá szánni. A szólóprojektben az a jó, hogy tulajdonképpen magammal kell jóban lennem és időt egyeztetnem – mivel saját stúdióban dolgozom, a szabadidőmben bármikor tudok vele foglalkozni, sokkal szabadabban és viszonylag gyorsan tud haladni így a dolog. Másrészt ez amennyire egyszerű, annyira nehéz is: amíg ott öt ember között vannak gondolatok, és beszélgetünk róluk, addig itt nem válaszol nekem soha senki semmire. Tehát 

mindig magammal kell beszélgetnem.

A Théque Records kiadóval hogyan kerültél kapcsolatba?

Volt egy közös ismerősünk, aki úgy jellemezte, hogy nem egy tipikus mainstream kiadó, hanem inkább az underground felé hajlik. Megkaptam Álmos Gergő [a Théque Records alapítója és a mïus frontembere – a szerk.] telefonszámát, felhívtam, és amikor elkezdtünk beszélgetni arról, hogy én mit gondolok, meg ők mit gondolnak, találkozott a kettő. Szóval nagyon egy hullámhosszon vagyunk a Théque-kel, mindenféle tekintetben.

Egy korábbi kislemezed, az abandoned forest létrejötte egy gyerekkori álomra vezethető vissza. A mostani anyag elkészülésekor voltak hasonló helyzetek, amikor egy régi dallam csendült fel benned, vagy azt komponáltad át, gondoltad újra?

Az összes számnak van nagyon személyes történeteken alapuló háttérsztorija. Az abandoned forest ötlete tényleg azon alapult, hogy volt egy gyerekkori álmom, amiben mindig valahol bolyongtam, és ugyanaz a hangzás ismétlődött a fejemben. Ez valahogy beégett az agyamba, és időnként előjött, úgyhogy adta magát, hogy egy rendes kiadványt lehetne belőle csinálni. Eredetileg része volt a Minimalism albumnak, de aztán leszedtem róla, és mivel akkor még a Théque nem volt képben, saját gondozásban, digitális formában jelent meg. Ezzel kapcsolatban van is egy izgalmas sztorim: az amerikai Stationery Travels-szel sikerült premiereztetni. Az adott napon fél négykor jött ki – magyar idő szerint –, és már fél ötkor kaptam egy üzenet egy sráctól, hogy hihetetlenül tetszik neki a dal, szeretné lejátszani a rádiójában.

Ez a rádió a KEXP volt – nem is gondoltam volna, hogy csak úgy bekerülök oda.

Rá egy rövid időre már játszottak is. Úgyhogy ez egy hatalmas élmény volt. Egyébként magán a lemezen ilyen régi dallamemlék nincsen, de például a Dawn Light egy olyan melódia, ami a fejemben volt már régóta, mielőtt kész szerzemény lett belőle.

Az anyagot hallgatva az ambient ugrott be mint stílusbeli hívószó. Hogy állsz ezzel a műfajjal?

Akkor fedeztem fel ezt a műfajt, amikor bejött a Covid. Vannak olyan ágai, amelyek nem csak arról szólnak, hogy egy harmóniát hallunk tizenöt percig, és ez milyen jó, hanem a technikai kihívásokról és igényekről is. Én ezt a közösségi médián keresztül ismertem meg, szóval nyugodtan mondhatjuk, hogy Instagram-zenehallgató vagyok – ezek ilyen ötperces etűdök az ambient világában. Nem is annyira maga a zene fog meg a zsánerben, hanem a technikai megoldások: egy diktafonnal és egy moduláris szintivel csinálnak valami olyat, ami tök izgalmas és új. Ezen az albumon a kicsit klasszikusabb vonalat próbálom keverni a modern megoldásokkal, ráadásul nem lettek túl gyors dalok, szóval emiatt is hajaz erre a világra.