• Az amerikai fánk közepe – Kritika a Vörös rakéta című filmről

    2022.08.17 — Szerző: Berényi Csaba

    Sean Baker ismét a tőle megszokott harsány, mégis empatikus hangon mesél az amerikai társadalom peremén tengődő szexmunkásokról. A Vörös rakéta azonban sokkal jobban működik groteszk vígjátékként, mint nyomort fetisizáló szociodrámaként.

  • Jelenet a „Vörös rakéta” című filmből
    Jelenet a „Vörös rakéta” című filmből

    Baker filmjei az amerikai álom és a popkultúra által kitermelt társadalmi érvényesülés illúziója és az önmegvalósítás hamis narratívája elé tartanak tükröt azáltal, hogy a jólét, valamint a csillogás tövében tanyázó hollywoodi pornócsillagok (Starlet), transzvesztita prostituáltak (Tangerine) és Disney World által beárnyékolt lakónegyedek (Floridai álom) életét hozza kényelmetlen közelségbe. A tavalyi cinefestes premier után most mozikba kerülő Vörös rakéta ezúttal a texasi iparvidék republikánus, proli közegébe helyezi főhősét, a kiégett és saját maga köré nevetséges mítoszt költő néhai pornószínészt, Mike Sabre-t. Baker a társadalmi valóságot fürkésző drámai realizmust legtöbbször mágikus, mesei stilizációval rúgja el a megalázó hétköznapoktól, és karaktereinek korlátolt, sokszor gyermekien naiv nézőpontját – ahogyan saját magukat látják – groteszk közelikkel és rikító színkavalkáddal önti rá a strichelés vagy a pornózás zsibbadt nyomorára. Mégis képes megkapó érzékenységgel és lírai felhangokkal viszonyulni antihőseihez, akik a nélkülözés, a lepattantság és a torz emberi kapcsolatok ellenére folyamatosan keresik az egymásba kapaszkodás és az intimitás lehetőségeit, de akiknek első ránézésre még a boldogságuk is csak lepattant lehet.

    Baker a humort és a bizarr helyzeteket leíró jelleggel, szereplői belső világának megmutatására, nem pedig azok bírálataként használja. Hősei egyfajta torz szabadságot élnek meg, amiben a társadalom által lenézett és szégyenteljes életmódjuk összemossa a felelőtlent a gondtalannal, a kizsákmányolást az önrendelkezéssel. Erkölcstelen megélhetésük pedig puszta körülmény, ahol a nyomort nem bunkó alpáriságból hagyják figyelmen kívül – egyszerűen megszokták. Egymáshoz való kötődésük durva, hevenyészett, eszköztelen, de valódi érzelmeken, hiányon és vágyakon alapul. A Starlet vagy a Floridai álom anya–lánya kapcsolata bármennyire unortodox, mégis valamennyire idilli, feltételmentes és tiszta.

    Baker filmjeit épp az egyszerre megvetendő és velük ennek ellenére azonosulható karakterek ellentmondásos lélekrajza emeli el a szentimentális és fontoskodó közéleti kommentároktól.

    Legújabb munkája, a Vörös rakéta épp azért különleges, mert a rendező együttérző, de nem didaktikusan érzékenyítő ábrázolásmódját a végletekig, már-már szándékos önparódiáig fokozza.

    Jelenet a „Vörös rakéta” című filmből
    Jelenet a „Vörös rakéta” című filmből

    Mike ugyanis Baker szánni való figuráinak hosszú sorában nem pusztán neveletlen vagy kiszolgáltatott, hanem egy manipulatív, önző, nárcisztikus élősködő, aki rég nem látott, szintén a mélyszegénység peremén egyensúlyozó, az anyjával élő felesége kanapéján csövezik, füvet árul, és a helyi fánkozó tizenhét éves pultoslányát igyekszik behálózni. Mindeközben egy végtelenül szórakoztató figura, akinek minden második szava nyilvánvalóan pitiáner hazugság, de lefegyverző magabiztossággal azonosul a saját magáról vetített legendás pornósztár képével. Szemben a Floridai álomban a lányát egyedülálló prostiként nevelő Halley-vel, aki takargatja és szégyelli a munkáját, Mike egyenesen büszke rá, és hatalmas svunggal henceg egykori lepedőmutatványairól, miközben potencianövelőket kell szednie, ha lecsúszott, exdrogos feleségét akarja ágyba vinni. Mike egy igazi antihős, aki képtelen bármilyen fejlődésre, és a félperiférián tengetett életéből az egyetlen kitörési pontként a pornóiparba való regresszív visszatérést látja. Ennek eszköze pedig a pornófilmek dramaturgiája szerint a hétköznapi életet erotikus valószerűtlenséggel felborító és túlszexualizált hamvasságával Mike-ot megbabonázó pultoslány, Strawberry. Baker a színes babaházként megjelenő fánkozóval az amerikai álom „bármi lehetsz, csak akarni kell” cukormázas illúziójáról mond veretes kritikát, de ugyanakkor tartózkodik a didaktikus papolástól.

    Jelenet a „Vörös rakéta” című filmből
    Jelenet a „Vörös rakéta” című filmből

    Mike mesébe, illetve pornófilmbe illő gördülékenységgel férkőzik be Strawberry bugyijába, de Baker korábbi szereplőivel ellentétben kötődése a tizenhét éves gyerekhez már teljesen hamis. A rendező egyértelműen rámutat a morális határokra, mégsem a nyílt erkölcstelenség foglalkoztatja, hanem a felnőttfilmekből fakadó intimitáshiány. Baker ezt a számító és öncélú felszínességet építi be a Vörös rakéta narratívájába és karaktermotivációjába, valamint ezáltal rámutat a szexipart hajtó kizsigerelő, eltárgyiasító és a nőket megvető toxikus férfifantáziára is. Mike hátsó szándéka – miszerint Strawberryt beszervezi a pornó világába, hogy rajta keresztül kapaszkodjon vissza a csúcsra – teszi a filmet igazán metsző szatírává, mivel a férfi szemmel láthatóan magának is elhiszi, hogy nem kihasználja, hanem őszintén bálványozza őt, és ezzel jót tesz a lánynak. Mike így hibátlanul beleillik Baker infantilis és felelőtlen karaktereinek sorába.

    Jelenet a „Vörös rakéta” című filmből
    Jelenet a „Vörös rakéta” című filmből

    A rendező ezúttal nem a tágabb társadalmi kontextus drámai élét mutatja meg, hanem tragikomikus visszásságait. A háttérben folyamatosan Trump valamelyik uszító vagy épp semmitmondó populista beszéde szól a tévéből, amire Mike, a felesége és az anyósa esténként bambulnak.

    Azzal, hogy leginkább aktív és cselekvő hősének minden tettrekészsége, kitörési kísérlete a pornó felé mutat, a Baker kidomborítja a társadalmi mobilitás és prosperitás, valamint az önkifejezést mantrázó szórakoztatóipar hazug propagandájában rejlő iróniát.

    A rá jellemző szociálisan érzékeny pillanatokat ezúttal annyiban kiforgatja, hogy az átélhető érzelmi motivációk és a kettétört életek explicit drámája Mike groteszk valóságfelfogásán keresztül csak mint háttérzaj szűrődik be, és ezáltal a férfi hazug lelkesedése minden aljasság ellenére valamennyire érthetővé válik, miközben mégis magasról tesz rá, hogy a feleségétől elvették a gyerekét. A rendező ehhez igazítja a stilizált formanyelvet is. Az olasz szexfilmeket idéző helyszínekkel, vágással, hirtelen zoomolással és kamerabeállításokkal Mike valóságtól elrugaszkodott, abszurd nézőpontját érvényesíti, ahogy tényleg csodaként éli meg a Strawberryvel töltött intim együttléteket, miközben a háttérben még az olajfinomító tompa fényei is romantikus színezetet kapnak. Baker ezzel teremti meg ennek az alsó, perifériára szorult világnak a sajátos, belülről nézve bizarr komfortosságát. Mike ugyanakkor a maga módján betegesen akkurátus, de valójában csak látszólagos kontroll alatt tartja az életét. Saját sorsának kovácsa, de ehhez Viagrát szed, és boldogsághormon étrend-kiegészítővel tömi magát. Infantilis és manipulatív természete miatt azt viszont már nem látja, hogy csak a saját szűkebb környezetét tudja hülyére venni, az azon túli – tévéből duruzsoló politikai és társadalmi – világra nincs semmilyen hatással. Szomszédjának bőszen ecseteli, hogy valójában micsoda szakmai teljesítmény és hozzáértés van azokban a díjakban, amiket azért kapott, mert nők orálisan kényeztették. Mike teljes mértékben azonosul azokkal az alternatív szabályrendszerekkel, normákkal és pornófantáziákkal, amik ezt a párhuzamos látszatvilágot működtetik, és aminek a törvényszerűségei végül maguk alá temetik.

    bb

    Simon Rex hibátlan a főszerepben, de már megszokhattuk Bakertől, hogy tökéletes érzékkel találja meg és hozza elő a profi és amatőr színészek közötti abszolút hiteles összhangot. Rex korábbi pornós karrierje okán magától értetődő választás, akinek egyszerre van lúzer beütése és csiszolatlan sármja, ami nagyon jól passzol Suzanna Son tragikomikusan könnyen befolyásolható, szende karakteréhez. A Mike anyósát alakító amatőr Brenda Deiss is fantasztikus találat: benne sűrűsödik össze az a több évtizedes reménytelenség, ami a texasi iparvidékből árad. A Vörös rakéta végül tudatosan soha nem váltja be a benne rejlő drámai potenciált, mivel Baker visszafogottsággal képes csupán előrevetíteni azt a végpontot, ahova Mike és Strawberry beteg kapcsolata minden bizonnyal kilyukadna. Ugyanoda, ahova Mike a feleségét rángatta le: a visszaeső, gyerekét elveszítő, kilátástalan narkós mocsokba. Ehelyett a Vörös rakéta, amit Baker a Covid-járvány miatt kényszerűségből pár hét alatt forgatott le, a legviccesebb, leginkább sallangmentes, sodró erejű filmje lett, és a legemlékezetesebb produkció, ami idén eddig a hazai mozikba került.

    A film adatlapja a MAFAB-on

    Pontszám 9/10

    Vörös rakéta (Red Rocket)

    amerikai vígjáték-filmdráma, 130 perc, 2021

    Rendező: Sean Baker

    Forgatókönyv: Sean Baker, Chris Bergoch

    Szereplők: Simon Rex, Brenda Deiss, Bree Elrod, Suzanna Son

    Bemutató: 2022. július 28.

    Forgalmazó: Pannonia Entertainment

    Korhatár: 18 éven aluliak számára nem ajánlott

    Pontszám 9/10
    Vörös rakéta

  • További cikkek