With or without U2

„És te meg nézel: mi van, mi van?”
(Cseh–Bereményi: Esetleg Edit)

A U2 korábban is megkerülhetetlen banda volt, de ezzel a lemezzel végérvényesen és örökre a világ második legjobb zenekara lett. Az amatőr báj már a múlt, itt került igazán helyére minden egyes hang, minden egyes csend. Emlékszem, 1987-ben mekkorát durrant ez az album. Kölyökként még nem sok fogalmunk volt a zenéről, de az állunk leesett. Azóta ragadt ránk ez-az, de én ma is ugyanúgy keresgélem őszülő borostával fedett arcom a boka környékén.

Bornemissza Ádám

Finoman fogalmazva sem voltam soha „Júútúú”-fanatikus. Ami a zenéjük előnye rövid távon, az egyben a hátránya hosszú távon: az egyszerűség és a néha már túlzott emocionalitás, amelynek a végéről hiányzik az elementáris robbanás. Mindezek ellenére a With or without you hipnotikus lüktetése még az én agyamba is befészkelte magát, mert ebben a dalukban megvan a Bono hangjában rejlő érzelem és a zenéjükből egyébként hiányzó erő egyensúlya, akárcsak a korábbi Sunday Bloody Sunday-ben, vagy az újabb The Saints Are Comingban.

Nagy Zoltán

[youtube]http://youtu.be/XmSdTa9kaiQ[/youtube]

Világsiker, milliós lemezeladások, összetéveszthetetlen hangzás, rádiókban rongyosra játszott slágerek. Emellett miért is érdemes elővenni az idén 25 éves The Joshua Tree című lemezt?  Habár a hangzás még meglehetősen vegyes, de a számok már magukon hordozzák az összetéveszthetetlen U2-elemeket: néhol egy-két visítás Bonótól, néhol kicsit sok gitár Edge-től, és az elmaradhatatlan effektek. Számomra a rojtos farmerek, bőrkarkötők, széttaposott tornacipők és magnókazetták világát hozza vissza. A rockzenéért rajongók és a műfajt kicsit is kedvelők számára kötelező darab.

Varró Annamária

Kétségtelen tény, hogy a U2 a 20. század utolsó harmadában forradalmat idézett elő zenéjével. Soha nem követtem fanatikusként Bono és bandája karrierjét, azonban azok a dalok, amelyek bekerültek a slágerlistákra, számomra is kedvesek. Nincs ez másképp 1987-es klasszikusuk néhány dala esetében sem. A mindenki számára örök kedvenc With Or Without You mellett a Bullet The Blue Sky marad az abszolút favoritom, amely utóbbi nem csak rám tett nagy hatást, hiszen még a thrash metal brazil nagyágyúja, a Sepultura is feldolgozta.

Fejes János

Sose voltam U2-rajongó. A nagy slágerekkel persze találkoztam, de U2-albumot egyben most hallgattam végig először. A Joshua tree az egyik legjelentősebb alkotásuk, ez hozta meg számukra az áttörést. Meg is értem. A dalok nagyon szuggesztívek. Az album hangzása és hangulatvilága egységes. Hallható, hogy nem az első lemezük, már megtalálták a saját hangzásukat, letisztult a zenéjük. Más kérdés, hogy ez a U2-stílus mennyire tetszik. Noha kifejezetten jó volt hallgatni a lemezt, számomra a U2 továbbra is sokkal szimpatikusabb jelenség, mint amennyire tetszik a zenéje.

Seres Dániel

Kevés olyan könnyűzenei album van itthon, amit nem munkához, alkotáshoz, pillanatnyi érzelmek illusztrálásához való háttérzenének teszek a lejátszóba. Néhány lemez, ami nem marad az, ami, ha beletekerek, egy-kettő, ami történet és pillanat egyben, egy-kettő, melyre újra és újra rácsodálkozom. Egy: U2 – All that you can’t leave behind. Kettő: U2 – The Joshua tree. Hogy a The Joshua tree mérföldkő, kezdő- vagy csúcspont, én nem tudom.  Szerintem a tiszta zene és a tiszta U2 lenyomata, audiofénykép, hangmozi, óriásplakát a fülnek. És a szívnek.

Király Eszter