Megérkezett Golecász Jorgosz első elektronikus albuma, amiben egy belső utazás részesei vagyunk. A budapesti éjszakában bármikor önfeledten táncolnánk a számokra, de az otthon falai közt is kitűnő csemege ez az 5 szám.
A Deep Glaze énekes-gitárosa 2015 óta kísérletezik a zenei hangzásokkal: leginkább mediterrán vonalon mozog az együttes, különböző stílusokat vegyítve. Az utóbbi időben Oroszországban turnéztak, de több nemzetközi színpadon is megfuttatták már a formációjukat, tehát biztonsággal mondhatjuk, hogy a jelenség országhatárokat nem ismerve terjeng a földrészen. 2019-ben a Z generáció kultfilmjében, a FOMO-ban is főszerepelt, ahol először próbálta ki magát ezen a pályán. Hogy az útja hova vezet, nem tudni, mindenesetre legutóbbi megjelenésével egy újabb arcát mutatta meg. Januárban a PLUTO Sound kiadónál jelent meg első elektronikus lemeze, ami mégsem úgy hat, mint egy „első próbálkozás”.
Az album első számának dobjai egy fűtött erkélyre invitálnak, ahonnan háromméteresre nyújtott lábakkal ágaskodunk az ég felé. A belsőnkben eközben a csend keresésére indulunk. Ehhez az éteri női sample adja meg az alapot: nagyon jól időzített ritmustörésekkel vezeti a testet, és engedi, hogy egyik oldalról a másikra helyeződjön a súly. Egy ponton viszont megszűnik a súly, és elemelkednek a megnyúlt lábak. A dallam vezeti a tudatot a teljes ellazulás felé, ahol a tetőn táncolás és a csukott szemmel való látás következik. Megalapozódik az album befelé forduló, otthonos, de kíváncsi hangulata.
Itt az űr a tér, ahol egymás mellett érintetlenül haladnak el az aszteroidák, ahogy alvás előtt a gondolatok. A tudat tart valahova, de kívülállóként figyeli, ahogy a belső űr tartalma előtárul. Az erkélyről ide akart elérni, és most érdeklődve vizsgál. Beavatkozás nélkül úszik a csomópontok körül: az elektronika ebben a számban önállóan alkot kerek egészt, és végig érezteti, amit a későn beúszó szöveg konkretizál.
Ez egy puhább szám, ugyanazzal a folyékony, kísérletező szemlélettel, mint az előzőek. A Mooving a belső utazáson talán kitekint egy adott eseményhez, egy pillanathoz, ami lassítja a haladást. A mélyített sample mintha megállítaná az időt. Ez lehet egy sidequest, amit ha jobban megvizsgál az utazó, más szemszögben új fényt kap: feloldódik a konfliktus, és az út végén máshogy emlékszik már rá, mint azelőtt. Továbblép.
Back on track – folytatódik az űrtánc, sötét éjszakába hív: ahol a játékosság uralkodik, ahol gyors cselekvés kell. A track minden pillanatban regisztrálja, mi történik, mindent feldolgoz, tudatában van a történéseknek. Felülről tekint egy neonváros éjszakájára, ahol furcsa lények klubok előtt verekednek, unatkozva cigiznek, frufruk alól cinkosan egymásra néznek, szerelmeskednek. Az utazó kívülről nézi őket: már minden szerepben volt, és most hidegen méregeti a cselekményt.
Az album utolsó száma egy vizesebb tájon zárul, ahol kopogó cseppek adják a ritmust, és pocsolyában kúszó csörgőkígyók leselkednek az eltévedt alakokra. Az utazó viszont tudja, hol jár – nem könnyű elcsábítani. A belső táj ugyanaz, de itt önti el őt a legkönnyebben a kétely. Viszont útja végére jobban megismerte magát, a múltját, a jelenét, és nehezebb kizökkenteni.
A belső tájak, amiket yorgos ebben az albumban kutatott, azok a felfedezetlen részek, amiket érdemes újra felkeresni. Mi köszönjük neki az élményt, és reméljük, még folytatja kísérletezését az elektronikával.