És te jól vagy ott, ahol? – Júniusi megjelenések a hazai zenei palettáról

Quiet Kid & The Speakers: Selfish Lovers

Amikor a szomorú indie-fiúk azt mondják, hogy már nem is annyira szomorúak, akkor mégis mit gondoljon az ember? Szerencsénkre van, aki a dilemmából kiutat mutat: a Quiet Kid & The Speakers tagjai ugyanis – talán nem slágergyanús, de – pörgős megjelenésükkel helyezték fel a palettára Escapism névre hallgató albumukat. Ahogy azt a korong címéből sejteni lehet, a dalban sem elégszünk meg a jelen helyzettel, a menekülés és a kiábrándultság fogalmazódik meg a sorok között.

Heavenhike: Kár beléd

Amikor a Holt Költők Társaságát megcsapta a carpe diem-életérzés, az még romantikus felszabadulásnak hatott. Mára azonban ez eltorzult, megtelt egyfajta pikírt fellengzősséggel, ami félvállról véve az életet önmagát helyezi piedesztálra. Ez egy kacifántos mondat volt, de ha bárki egy kis segítségre szorulna a kibogozásában, szívből ajánljuk neki a Heavenhike legújabb klipjét, amely egy házibuli keretei között mutatja meg – vagyis inkább forgatja ki – a mai fiatalságra jellemző hedonizmust egy jó nagy adag iróniával.

Woodstock Barbie: Never Ending Blues

A látszat néha csal – nagyjából ezekkel a szavakkal lehetne összefoglalni Woodstock Barbie, azaz Horváth Arián, Vilczek Áron és Gilinger Ádám triójának dalát, amelyhez Szombath Máté forgatott klipet Super 8-as filmre. A formáció ars poeticája, hogy bizony kellett őrültségeket csinálnia az életben mindenkinek ahhoz, hogy elérjen jelenkori önmagához. A blues új képviselői nem Amerikát akarják elhozni a stílussal, épp ellenkezőleg: itthon szeretnék megteremteni a hangulatát, hiszen szerintük a blues nem helyhez kötött, sokkal inkább az egyénben él.

A Bence kalandjai: Anya, apa

Valószínűleg ugyanazt a memót kapta meg a hazai zeneipar legtöbb szereplője, hiszen A Bence kalandjai, azaz Jobbágy Bence szólóprojektjének aktuális megjelenése szintén a Super 8-as filmmel operál. Szerencsére csak ezt a közös nevezőt tudjuk felhozni a lista másik szereplője és közötte, hiszen témaválasztása kifejezetten egyedire sikeredett: egy nosztalgikus utazáson vehetünk részt, ahol egy gyerekkori családi kirándulás életképeit idézhetjük fel annak összes romantikájával együtt. Az analóg technika jól hozza a múltba, illetve a befelé és kifelé révedés hangulatát, miközben a lágy dallamok súlyos igazságokat hordoznak magukon a dalszöveg képében.

Freakin’ Disco feat. Walters Lili: Fekete árnyék

Ha A Bence kalandjai után még vágyunk a múltidézésre, akkor a Freakin’ Disco Walters Lilivel közös dala valóra válthatja az összes – talán nem is tudatos – kívánságunkat. Az Űrpiknikhez készült klipben ugyanis Walters Lili Zalatnay Cini szerepében tündököl, az énekesnő Fekete árnyék című dalát újragondolva. A feldolgozásokba sokszor beletörhet az előadó bicskája, azonban itt az eredeti dal esszenciáját és hetvenes évekbeli hangzását sikerült egy olyan popos energiával felruházni, ami a huszonegyedik század hallgatójába is méltón menti át a zenei örökséget.

Góbé: Borozós

Nagyon szép íven haladnak a júniusi megjelenések, hiszen a bevált műfaji fúziók felhozatalát most a Góbé legújabb megjelenése erősíti egy reggae-folk összeeresztéssel. A szám szövege és hangulata tulajdonképpen óda az újra megnyílt szórakozóhelyekhez, na meg a nyári nagy melegben befelé kívánkozó fröccsökhöz – úgyhogy a felszabadulás, az (elviekben) igazságot hordozó ital által ígért mámor és a gyönyörű tájak egyvelegében ringatózva könnyen ráfanyalodhat az ember egy viceházmesterre.

képtelenfüred: Nem látlak másban

Szájer Bulcsú a Pénz, fegyverek, nők kislemezének első dalával örvendeztetett meg bennünket júniusban. A képtelenfüred egy egyszálgitárostól elektronikus zenéig minden akkordot lefogó szólóprojekt, ami a telefonfelvevőről ma már házi stúdióra emelte a termékek hallgatásának minőségét.

Dope Calypso: Tears to Freshwater

A Dope Calypso jó pár év kihagyás után jelentkezett be legújabb albumával, ami viszonylag meglepő, tekintve, hogy 2014-es alakulásuk óta nagyjából átlagos volt az évi egy megjelenés. 2018-ban azonban hullámvölgyhöz érkezett a zenekar, a szokásos alkotói elvonulásukat balszerencsék övezték – ezeket nem is részletezzük, a hiteles beszámolót a zenekar saját oldalán tudjátok elolvasni. Azonban itt vagyunk három évvel később, és végre napvilágot láthatott a Tears to Freshwater, aminek talán sosem tudjuk meg, hogyan szólt volna az eredeti verziója, de mi ennek is nagyon tudunk örülni. Tegyetek ti is így!

30Y: Mesélős

Szóval ott tartottunk, hogy nem minden úgy sül el, ahogy terveztük, igaz? Na, itt a következő remek példa erre az analógiára, méghozzá egy örök klasszikus, a 30Y háza tájáról. A formáció tavaly ünnepelte volna fennállásának huszadik évfordulóját, de hát ember tervez, Covid végez. Épp ennek az elmúlt évnek és viszontagságainak állít emléket az új generációs himnusznak szánt Mesélős, amelyben szokatlan módon nem gitárral, hanem egy NDK-s Vermona elektromos zongorával találkozunk a frontvonalban.

AGAVOID: Pearl

Az AGAVOID második, Stratum névre keresztelt albumáról a Pearl című dalhoz készült most egy új klip, amivel az újranyitások körüli örvendezéstől felfrissült ember arcát festi le a zenekar. A mozgóképet egy elsőklipes, friss MOME-diplomás rendező, Bakos Barna jegyzi, aki olyan, a zenekar hangulatához passzoló helyszínekre repít minket, mint a Nagyharsányi Szoborpark vagy a brutalista építészetéről híres OKISZ-székház. Mozgolódjatok ti is az éjszakai városban, csak nehogy elfelejtsetek hazamenni!