Világok, ha találkoznak – Szeptemberi zenei megjelenések

Nunki Bay Starship: Monkeys

Bármennyire elfeledkeztünk róla az elmúlt időben, a Covid19 még mindig itt van, és bőszen kopogtat az ajtónkon – a Nunki Bay Starship pedig nem is kerülte el a témát. Korábban már értekeztünk a megküzdési mechanizmusokról, és Tóth Dóriékról kijelenthetjük, hogy a belső utazók táborába tartoznak: erről tanúskodik legfrissebb lemezükön is megjelent, Monkeys névre keresztelt szerzeményük, amelyben egy meditációt kísérhetünk végig. De még milyet! A dal háttere egy buddhista fogalomból, a „monkey mind”-ból eredeztethető, amely szerint az agyunk olyan, mint egy kismajom: folyton elkalandozik. Ha pedig megpróbáljuk bezárni, akkor végképp megőrül. Nyerjünk bepillantást az énekes fejébe, csak bírjuk levegővétellel!

ék: Shadow On The Wall

Nem sikerülhet minden elsőre – talán ezzel jellemezhetnénk az ék zenekar idén megjelent lemezét, az Out Of The Cave-et, amit először 2020 elején rögzítettek, de „biztos, ami biztos” alapon hagytak még érlelődni másfél évig. Az ez idő alatt bekövetkezett változások megrágták és átformálták az eredeti dalokat, majd végre kiadták őket. A számokon és a szerzőiken is végbement egy személyiségfejlődés – a tagok elmondása alapján legalábbis –, így külön sajnálhatjuk, hogy nem hallgathattuk meg az eredeti verziókat. A Shadow On The Wall az előfutára ennek a konceptalbumnak, a témája pedig a szakítás és az elválás – a klasszikus témához hasonló hangzás is dukál.

NOIRA: Weak girl

Rajcsányi Nóra, azaz NOIRA indítja el az R’n’B és a soul következő hullámát, amivel korábban Babé Sila is megpróbálkozott. NOIRA üzenetrendszere érezhetően a feminista irányból érkezik – az első albumának előfutáraként belengetett Weak girl is az erős nőkhöz szól, akiket a gyengeségük/gyengédségük felvállalására buzdít az énekes. Egy olyan világban, ahol a nők elfogadása és értékelése még mindig probléma, jólesik egy kis bátorítás, bár felmerül a kérdés: mit hoz majd az album? Hogyan tudja megszólítani a nőket egy anyuka, aki valószínűleg az érzelmek legszínesebb skáláját éli meg nap mint nap a gyerekei mellett, és mennyire ereszti majd át önmagát a dalain? Izgatottan várjuk, hogy merre kanyarodik az útja.

Dodo feat. Varga Zsuzsa: New Horizon

Ha a hetvenes évek diszkójának és a kétezres évek popslágereinek szerelemgyereke született volna, akkor valószínűleg a Dodo nevet adták volna neki. A New Horizon egy szerelem kezdetéről szól, amikor még minden rózsaszín, és a másik szemszögéből látott világot romantizáljuk. A számból egyébként magyar és angol verzió is készült, utóbbi kifejezetten a világhírnév reményében – Dodo ugyanis már bekerült a BBC perifériájába, és nem kizárt, hogy új anyagával ismét megkapja majd ezt az elismerést.

Szarka Anita: Give Me Something

A Napfonatot hallgatók számára ismerős lehet Szarka Anita neve, aki most egyedül, hangszeres előadóként áll ki a színpadra. A szerzeményben Zentai Márk (Mörk), Szeifert „Jason” Bálint, valamint Fenyvesi Márton is közreműködött. Míg a fentebb említett Nunki Bay Starship-dal a meditáció kihívásairól szól, a Give Me Something kifejezetten teret ad az érzelmek megélésének, hiszen pőresége hagyja szabadon elkalandozni a gondolatokat, és megengedi azok áramlását.

colorStar: Another Day

A colorStar negyedszázados fennállásának ünneplése alkalmából végre online is elérhetővé tette az Another Day feldolgozásait – az eredeti az első elkészült szám volt az annak idején megjelent Komfort albumról, és ezzel kívánnak hírt adni magukról a Viva la musica premierje előtt. Harapjunk bele egy adag zenetörténetbe a változatos feldolgozások hallgatásával!

Barkóczi Noémi: Dolgom volt

Sokáig vártunk egy újabb Barkóczi-anyagra, de végre megérkezett: a végtelenül egyszerű dal tűpontos világképet fest a jelenlegi helyzetünkről, azonban nagy örömünkre kellő iróniával sajnáltatja Achilles-inát. Az ausztrál cipőnézegetős singer-songwritereket idéző hangzásra pont jól lehet búslakodni a kapitalizmus negatívumain, azonban sokkal többet nem is árulunk el az erről alkotott véleményünkről, hiszen hamarosan egy velősebb kritika formájában olvashatjátok el.

Mörk: Going Too Far

Mielőtt nagyon belemerülnénk a lét elviselhetetlen könnyűségébe, hallgassuk meg a Mörk mondanivalóját is a témában: a banda épp arra figyelmeztet, hogy ne ássuk magunkat túl mélyre a radikális new-age gondolkodás gödrében. Fiatal felnőttként benne van a pakliban, hogy egy-egy ideológia túlságosan berántja az illetőt, és a túlzott kardoskodás egy idő után átmegy rombolásba, ami sem neki, sem a környezetének nem tesz jót. A társadalomkritikát egy lazább, lüktető, a nyolcvanas évek funkritmusait idéző dallamvilág szállítja felénk, úgyhogy senkit nem hibáztatunk, ha táncra perdül a nagy komolykodás közepette.

Pacekos Banda: Szép kincsem, boldog a szerelem

Talán a legizgalmasabb – legalábbis legszívhezszólóbb – projekt látott napvilágot idén ősszel: a Pest megyei Dány község romatelepén élő tinédzser lányok és egy sor jól ismert zenész, énekes, valamint technikai szakember tavaly kezdődött együttműködésének keretében jött létre a Pacekos Banda, amely közösség első megjelenésével zárjuk a szeptemberi ajánlónkat. A digitális művészet és az oktatás különleges találkozása során a fiatalok közelebb kerülhettek a zenekészítés rejtelmeihez, útjukon pedig olyan kísérőik akadtak, mint Antonia Vai, Konsinczky Dávid, Lee Olivér, Makay András, Makay Anna, Palágyi Máté vagy Zahár Fanni. Az öt dalt tizenkét foglalkozás alatt készítették el, és amíg mi egy kedves albumot, addig a fiatalok egy újfajta önkifejezési eszközt kaphattak a kezükbe.