Beszív. Kifúj. Szünetel. Visszatér. Az újrakezdés nem mindig megy zökkenőmentesen, a pillanatban helyt állni pedig talán még nehezebb. Az idő rejtelmét és korunk kihívásait fejtegették áprilisi megjelenéseikben a hazai előadók, akik közül egy sem vette viccre a dolgot.
Két év távollét után tért vissza a ringbe az imanexperiment, azaz Nita szólóprojektje, nem is akárhogy: a narancsdobálás és a hatalommánia képi eszközeit lefejtve (amik megvalósításáért Mandula Lujza feltörekvő rendező felel) a szövegben megtaláljuk a szerzemény mélyebb üzenetét, azaz az újrakezdésben rejlő nehézségeket. Izgatottan várjuk az új lemezét, amin ez a dal is helyet foglal, hogy lássuk, miképp birkózott meg az előadó a feladattal.
Az idő lehet relatív, elviselhetetlenül könnyű vagy egy társadalmi konstrukció: legyen bármi is a definíciónk, abban egyetérthetünk, hogy hajlamos kifogni rajtunk, ha nem kezeljük helyesen. Valahogy így érezhetett Lacziko Succhiatti Dominik is, amikor az önreflexiókban alámerülve megfogalmazta a felnőtté válás nehézségeit, buktatóit, mi pedig a fizikai világból eltávolodva egy magasztosabb állomásról fejtegethetjük a múló percek okozta rejtelmeket. Nem csoda, ha ez így elsőre sok, de ígérjük: a tizenöt perces EP hallgatása sok mindenre választ ad majd.
Debütálódalával nagyot dobbantott a friss Flirt, azaz Szarka Eszter, Kolosi Fecó, Erdei Koppány és Csik Tomi formációja. A magát smokey pop zsánerbe soroló banda nem árul zsákbamacskát a nevével sem – zenéjükben minden ott van, ami egy ártatlan flörtben: a romantika, a kiszámíthatatlanság, a sejtelmesség triásza. A latinos Ragadd meg arra bátorít, hogy hibázni nemcsak szabad, de kell is a fejlődéshez, illetve rávilágít a pillanatok megélésének fontosságára.
Fodor Gábor is egy év igazolt távollét után tér vissza a hazai megjelenések színpadára, méghozzá olyan üzenettel, amivel mindannyian azonosulni tudunk: a kapitalizmus és a digitalizáció, na meg a felgyorsul világ fogságában magányos farkasként tengődnek az emberek, az interperszonális gesztusok pedig szinte elértéktelenednek az egyéni félelmek hálójában. De hogyan lehet feloldani ezt? A komfortzónánk tágításával, elhagyásával, sőt: komplett felrúgásával, hiszen így tudunk újra közelebb kerülni magunkhoz és egymáshoz is.
Gábor nincs egyedül az egységélménybe vetett hitének megingásával, rögtön csatlakozik erre a gondolatmenetre Tóth Balázs is, aki a Mindent lát című dalában az egymás felé fordulás különböző szintjeit járja körül a párkapcsolati mikroközösségektől kezdve egészen a társadalom felé foglalt állásunkig. Ha azt mondjuk, a szem a lélek tükre, arra Tóth azt mondja: a szem a másik lelkének tükröződése. Vajon milyen nyomot hagyunk így a világban?
Dányi Krisztina, azaz a GLORIA mögött álló énekes-dalszerző-producer először 2020-ban forgatta fel életünket zaklató, de annál igazabb megjelenésével, a PTS-sel. Projektje már csak azért is érdekes, mert egy teljesen új stílust épített fel a számára kedves zsánerek alapköveiből: így jött létre a deconstructed EDM, ami a különböző elektronikus zenék atomjaiból áll össze. GLORIA pedig egy, a digitális kapitalizmus szülte perszóna, aki társadalmi és egyéni szinten mutatja meg a korszellem káros hatásait legújabb számain keresztül.
Most, hogy a Covid helyét valami teljesen másfajta szorongás vette át a fejünkben, ideje retrospektíven összegezni az elmúlt két év élményeit. Az előadó a vírus tüneteivel harcolva foglalta zenébe a gondolatait, amiket nagyban befolyásoltak a zavartság, a fáradékonyság és a ködös memória jelenségei. Az egységet így a kilátástalanság és a céltalanság teremti meg, aminek köszönhetően egy megismételhetetlen megjelenésnek lehetünk a fültanúi.
Mindig szomorúan észleljük, ha tehetséges és fiatal zenészek felhagynak az általunk ismert formációjuk működtetésével, de ismerjük a mondást: az anyag nem vész el, csak átalakul. Ennek fényében reméljük, hogy mind a Gustave Tiger, mind a Qualitons tagjait új energiákkal feltöltődve, hamarosan ismét a színpadon láthatjuk. Viszlát, és kösz a halakat!