Tavasszal táncolunk – Márciusi megjelenések a hazai zenei palettáról

Slow Village: Sztoritell

Az underground rap virágzik, és nem szűnik meg kreatívabbnál kreatívabb dalokkal előrukkolni. Erről árulkodik a Slow Village legújabb száma, a Sztoritell is, ami egy mindenki számára ismerős hangulatot fest le. Megvannak azok a beszélgetések, amiknek se eleje, se vége, valami nagyot akarunk mondani, de leginkább a saját hangunk hallatása a lényeg? Na, ezeket kapjuk egy dalba sűrítve, modern, néhol garázsos hangaláfestéssel és rappelhető oldschool ritmusokkal.

Solére feat. Brenka: Védtelen

Solére, azaz Szigeti Zsófi nem először tűnik fel a radarunkon, egy korábbi közös beszélgetésünk során már felfedtük hajlamát a sebezhetőség megosztására, ráadásul legfrissebb megjelenéseiben egyre nagyobb szerepet kapnak a múltbéli emlékek, a volt párkapcsolati élmények. Most sincs ez másképp, ráadásul Brenkával (Dárdai Blanka) teszi mindezt, így hölgykoszorúban tapasztalhatjuk meg a vizuális aláfestéssel is hangsúlyozott társas magány érzését, miközben elmerenghetünk a korábbi döntéseinken.

Perrin: Álomnapló

Palotai Soma, azaz Perrin a Jazzbois tagjaival az oldalán nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint megalkotni a minőségi hazai popzenét – amire lássuk be, igazán szükségünk lenne már. A formáció első magyar nyelvű dalában az ébrenlét és az alvás közötti limbóállapotba látogathatunk el egy cseppet sem ringató, szintidús funkdallamsor kíséretében.

Henri Gonzo és a Papírsárkányok: TV Hangyák

A Fran Palermo zenekarát valószínűleg senkinek sem kell már bemutatni, hiszen a Henri Gonzo által vezetett formáció a hazai és a nemzetközi színpadokat egyaránt elseperte népszerű, dinamikus zenéjével. Ehhez képest nagy váltás lehet a Henri által magyar nyelvű dalokra hangolt banda első száma, amelyben egy Tarkovszkij-életérzést kapunk konzervbe zárva: a semmi és a valami közti lebegés, a szürreális telek és az inszomnia valahogy így hangozna, ha dal akarna lenni.

aZorka: Káosz

Lackfi János költő lánya, Lackfi Dorottya sem áll távol a szavak mívelésétől. Az alterpopos, melankolikus stílusban mozgó előadó új köntösben próbálja megragadni a fiatal, fővárosi felnőtt lét esszenciáját. A friss előadókban pont a lendületük a jó, és ezt Dorottya is alátámasztja: a popzenén belül szeretne ugyanis mélyebb témákkal foglalkozni, ezzel világot váltani nagyban (Sziget-, Müpa-meghívások) és kicsiben (zeneterápia) egyaránt.

Duckshell: Sötét anyag

Ha látogattál már el egy délolasz kisvárosba, és/vagy keveredtél már olyan utcai forgatagba, ahol egyszerűen nem tudtál nem táncolni, akkor azért, ha pedig még nem volt ilyen élményed, akkor azért kell meghallgatni a nyolctagú Duckshell legújabb lemezét. A magát multilingvisztikus sunshine-punkként körülíró formáció egy lüktető, multikulti zenei környezetből táplálkozó, táncolható albumot hozott nekünk tavasszal, amivel élőben biztosan találkozhatunk valamelyik mezítlábas fesztiválon.

O’SULLIVAN: the kid that couldn’t keep his name

A Mongooz and the Magnetből kivált Ian O’Sullivan szólóprojektjéről már nem először írunk, de hát mit lehet tenni, ha egyszer annyira jó hallgatni? A legújabb szerzemény egy tábor eredménye, Balogh Tomi (dalszerző) és MxxD Swing (producer) koprodukciójából jött létre. A szokásos melankolikus hangulat egy kis r’n’b-vel is kiegészül, miközben a szövegben görbe tükröt állít mindazok elé, akik önkezűleg oltják ki a saját magukban lobogó tüzet.