„A magyar cigányzene egyfajta terápia”

Frido Diepeveen Hollandiában született magyar származású üzletember, aki egy jó ideje Magyarországon él. Egykor a magyar cigányzene iránti múlhatatlan és elkötelezett vonzalma hozta Magyarországa, s ez az úgynevezett szenvedélye azóta sem lankadt. Annyira nem, hogy mindent megtesz a cigányzene népszerűsítéséért és elterjedéséért Hollandiában. Vele beszélgettünk a cigányzene helyzetéről és a lehetőségekről.



Kezdjük rögtön azzal, hogy tulajdonképpen mióta élsz Magyarországon!

Korábban többször voltam a szüleimmel Magyarországon, de folyamatosan tizennégy éve élek itt.

Jogot végeztél, majd utána nem sokkal Magyarországra jöttél, hogy a műfaj jeles képviselőitől tanulj. A szüleid hogy élték meg, hogy egy teljesen új életet kezdesz egy másik országban, és beleveted magad a cigányzene megismerésébe?

Édesanyám félig magyar származású, ő szintén hegedül, s nagyon örült annak, hogy Magyarországra húz a szívem. Gyerekkoromban rengetegszer nyaraltunk itthon, s édesanyám is nagy lelkesedéssel volt mindig is a cigányzene iránt. Édesapám üzletember, emiatt racionálisabb szemléletű. Ő kezdetben azt mondta, hogy „fiam, van egy gyönyörű állásod Hollandiában – vállalati jogász voltam egy banknál –, ezt nem volna szabad feladnod, de néha-néha elutazhatsz Magyarországra”. Makacs természetű vagyok, ezért sem értettem vele egyet. Úgy éreztem, Magyarországon kell élnem, hogy többet foglalkozhassak a zenével, jobban megértsem, megtanuljam. Aztán a későbbiekben már édesapám is belátta, hogy ezt nem szabad gátolnia, és megbékélt a döntésemmel. A háttérben az is fontos szerepet tölt be, hogy Magyarországon valahol egzotikusnak számítok, és híd tudok lenni Magyarország és Hollandia között, egyfajta kulturális kapocs.

Ha visszagondolsz az ideköltözésed első időszakára, nincs olyan, ami rossz érzéssel töltött el?

Hogy érzed magad itthon?

Nem, az első pillanattól kezdve minden akadálytalanul ment, hamar be tudtam illeszkedni. Szeretem az embereket, és nagyon jó nekem Magyarországon. Mindig úgy érzem, hogy turista vagyok a saját országomban, és ez tetszik.

Mindig azt mondod, hogy a munkád mellett hobbiként csinálod a zenélést. Viszont több neves prímás, csak hogy kettőt említsünk, Kállai Kis Ernő vagy Horváth Gyula azon az egybehangzó véleményen van, hogy ezt már magasabb szinten űzöd, túl a hobbin. Rendszeresen fel is lépsz, muzsikálsz. Mentálisan hogy tudod ezt összeegyeztetni azzal a munkával, amit a hétköznapokban végzel?

A mentális kihívás abból adódik, hogy legszívesebben mindennap új nótát, új csárdást tanulnék. Sajnos ez soha nem jön össze a munkámból és a családi kötelezettségeimből adódóan. Más szemszögből nézve, amikor hétfő este egy hajón muzsikálok turistáknak, akkor azt egész nap várom, lélekben készülök rá, hogy este fellépek, s az örömmel és energiával tölt el, magának a várakozásnak a boldogsága megvan. Este átöltözöm, felveszem a cigánymellényt, és együtt játszom a barátaimmal, akikkel reményeink szerint örömet szerzünk másoknak.

A Magyar Nóta Foundation jelenlegi helyzetéről mit árulnál el?

Szeptember 20-án volt a nyitófesztivál Hollandia északi részén, ahol két cigányzenekar mutatkozott be. Az egyik ifj. Sárközi Lajos és zenekara, a másik Váradi Tomi és zenekara, utóbbiak kint élnek Hollandiában. Januárban ifj. Kállai-Kis Ernő lesz a meghívott vendégünk. Büszkék vagyunk rá, hogy néhány óra leforgása alatt körülbelül ezerkétszáz ember látogatott el a fesztiválra. A magunk szerény módján megpróbáljuk felhívni a figyelmet erre az egyedülálló, varázslatos zenére. Például a holland egyetemeken tradíciója van annak, hogy a diákok is művelik ezt a műfajt, összeállnak, zenekarokat alapítanak, és együtt játszanak magyar cigányzenét. Magyar zenekarok, akiket meghívnak, kimennek Hollandiába, és tanítják is a diákokat a cigányzenére, a technikai megoldások elsajátítására.

Hogy képzeljük ezt el Hollandiában, hogyan zajlanak a próbák?

Amikor nincs ott a vendég magyar mentor velük, aki segíthetné őket, akkor többnyire lemezeket, cédéket hallgatnak, vagy idősebb holland zenészektől vesznek órákat. Az egész fantasztikus, mert aki egész nap tanult az egyetemen, az este a cigányzenészekhez hasonló gyönyörű ruhába öltözik, és több helyre elmegy muzsikálni.

Sokan beszélnek arról, hogy a magyar cigányzene válságban van, az éttermekből szinte végképp kiveszett a régen népszerű muzsikálás. Hogy érzed, elindítottatok valamit, a munkátokkal hozzájárultok ahhoz, hogy ez a rossz tendencia ne folytatódjon tovább?

Nem szabad naivnak lenni, és nem szabad nagyképűnek lenni sem. Jól tudjuk, hogy ezzel az egy szem alapítvánnyal nem fogjuk tudni megváltoztatni a világot. Inkább azt mondom, hogyha folyamatosan egy zenekarnak tudunk segíteni, az már jobb, mint a semmi. Ha el tudjuk érni, hogy Hollandiában egyre többen megszeressék ezt a műfajt, akkor már elértünk valamit, mert utána egyre több cigányzenekar meghívást kaphat Hollandiába, vagy a cigányzenét megkedvelő holland emberek érdeklődése kiterjed majd Magyarországra, és szívesen ellátogatnak ide, a cigányzene hazájába. Minden segítség, minden figyelem egy plusz a jelenlegi szomorú helyzethez képest.

Említetted a családot, úgy tudjuk, hogy két gyermeked van. Szeretnéd, ha valamelyikük később továbbvinné ezeket a neked nagyon fontos értékeket, hagyományokat?

Természetesen, ezzel minden szülő így van, bár az a meggyőződésem, hogy ezt nem szabad erőltetni. Az idősebb lányom sajnos nem érdeklődik a zene iránt, hiába próbáltuk megszerettetni vele, zongorát is kapott, de nem vált be. Ő hobbiból inkább főzni és sütni szeret. A másik kislányom nyitottabb a zenére, miközben hegedülök, táncol hozzá, énekel.

Kik azok a magyar cigányzenészek, akikkel nagyon jó barátságba kerültél? Beszélj róluk kicsit!

Nyilván van a saját zenekarom, van benne egy remek cimbalmos, egy remek bőgős, egy fantasztikus brácsás és sorolhatnám tovább. Ők az igazi zenész barátaim. Mellettük jó viszonyban vagyok ifj. Sárközi Lajossal az édesapjával együtt. És természetesen meg kell említenem ifj. Kállai Kis Ernőt és Horváth Gyulát. Próbálok velük heti szinten találkozni, többet gyakorolni. Akitől nagyon sokat tanultam még, az ifj. Boros Mátyás.

Hogy látod, van jelenleg kimagasló fiatal magyar zenész, aki viszi tovább ezt a műfajt?

Gondolkodás nélkül és nem részrehajlóan ifj. Sárközi Lajost tudnám említeni, aki teljesen újat hoz a zenébe, egyedi stílust, nem fél a műfajok közt variálni, és lelkes híve a szokatlan kísérletezéseknek. Ha nem ódzkodnék a nagy szavaktól, akkor azt mondanám, hogy ő egy zseni.

Meg tudod határozni, hogy miben van a magyar cigányzenének a varázsa, az egyedisége, mi az, ami téged ennyire magával ragadott, hogy az idődből ennyit áldozz rá?

Mint sok magyarnak, a magyar cigányzene nekem is egyfajta terápia. Egy szomorú nótával lehet szomorkodni, gondolkodni egy-egy nehéz pillanatban, míg egy lendületes csárdással ki lehet muzsikálni magunkból a stresszt, a fájdalmakat. A cigányzene rengeteg lehetőséget hordoz magában. A cigányzene szabadságot ad, kevés ilyen műfajt ismerek, amivel ennyi mindent lehet csinálni. Nincsenek benne kötöttségek, azt csinálunk, amit akarunk, tehát igazán nekem való!