A Nő, tizennégyszer

Palya Bea az egyik legkarizmatikusabb előadóművész, akit valaha énekelni láttam. Magabiztosan jelen van, énekel, improvizál, táncol és nevet a színpadon. Zenei gyökerei sokrétűek, egyaránt táplálkoznak a magyar, a bolgár és a cigány népzenéből, de dalaiban ott vannak a szefárd és az indiai, a zsidó és az afrikai dallamok is. Az énekesnő 2012 októberében új életszakaszba lépett, édesanya lett, s ez az élmény arra késztette, hogy új zenei projektbe kezdjen, új zenekarral: ennek végeredményeként jelent meg A Nő című lemeze. Az anyag különlegessége, hogy videosorozat is készült a felvétel közben, mindegyik számról külön-külön, így az nemcsak hangokban, hanem képekben is elérhető mindenki számára. 

Bea egyszer azt nyilatkozta, hogy zenéje folyamatos utazásban van Kelet és Nyugat között. Nincs ez másképp ezen a korongon sem: a tizennégy dal mind különböző, mindegyikben van valami más. Megfér bennük a többszólamú ének, a mondókaszerű szövegelés, a hangos kacagás, kiabálás, halk susogás vagy épp egy rap-betétszerű kántálás. A nyitó Hívlak téged imaszerű, ősöket megidéző: tökéletes nyitány, bölcs asszonyokról mesél, az asszonysors nehéz, régi nótája helyett új dallamra, új mesére hív. A Szabadon aztán folytatja ezt a sort, és elszakad a régi történetektől; a szerelmes dal különösen emlékezetes momentuma Szokolay Dongó Balázs szólója és a középrészben lecsendesülő bőgő. A Mátyás és Beatrix királyné találkozásának története a címből is sejthető reneszánsz hangzásvilágot csempész a lemezre.

Kétséget kizáróan mind a tizennégy dal kiváló darab, de a felfedezés örömét meghagyva nem írok most mindegyikről: a számok rendkívül erősek mind zenei, mind szövegbeli világukat tekintve, így minden hallgató számára szavatolnak egy tökéletes zenei találkozást. A lemezen három olyan dal van, amit mindenképpen kiemelnék, ezek azok, amelyek engem, a mostani nő-létemben megszólítottak. Az első a Szavak nélküli, ami az ének mellett egy sóhajokkal és halk lélegzetvétellel megszólaltatott, végtelenül intim és érzéki szám. Szó szerint a női nézőpont dala ez, érintések, érzékek, illatok az éjszakai csendben. A nő szemével, kezével és egész testével feltérképezi társa legapróbb porcikáit is: természetes, őszinte, leheletfinom erotikával átitatott dal. A hiány, a vágy, a beteljesülés és a magára hagyás vallomása.

A másik emlékezetes tétel az Én Istenem című dal: a lemez legtradicionálisabb darabja, alapja a Shnirele perele kezdetű ősi zsidó imádság. A szám első szakaszában az ének és a bőgő duettje nyugtatóan csordogál ütemről ütemre, majd beszáll mellé a kaval és a gitár. A fokozatosság (amely egyaránt jelent a kellő időben erősítést, és amikor kell, visszahalkulást) és az arányosság egyébként is nagy erénye a lemeznek. A szólóének egységben van a többszólamú férfi vokállal, az instrumentális zenei részek és a szólók pedig minden esetben tökéletesen kiegészítik a vokális dallamokat. Erre az összhangzásra simulnak rá az improvizatív énekrészek, melyek nemcsak ennek a lemeznek, hanem Palya Bea énektechnikájának védjegyévé is váltak.

A harmadik darab, amit még meg kell külön említeni, a címadó dal: A Nő. Ezt mint a lemez szellemiségének esszenciáját is hallgathatjuk. Ebben a számban szólíttatnak fel azok a női szerepek, léthelyzetek és életpillanatok, melyeket születésünktől halálunkig végigjárunk, ki így, ki úgy. Valaki anyaként, valaki őrültként, valaki szeretőként, dolgozóként vagy épp kurvaként éli meg azt, amit és akit nőnek hívunk. Minden ízében összetett, bonyolult test és lélek egysége. Ha azt gondoljuk, hogy Palya Bea nő-dalszövegei választ adnak arra az örök kérdésre, hogy mi is a nő, csalatkoznunk kell. Minden számban felvillant egy apró vagy épp jelentős momentumot, ami a nőt nővé teszi. Ez lehet egy csendes mosoly, egy halk sóhaj vagy épp egy örömteli sikoly, de éppúgy lehet egy ruhadarab, egy szál cigaretta, szülés és születés, alsó vagy felső, anya vagy szerető. Ahogy ebben a számban is énekli, elcsángált részeit akarja összeszedni, a hiányt kitölteni és megmutatni azt, hogy egy nő ezerféle tud lenni.

A dalokhoz tartozó videó nyitóképe minden esetben egy csúcsával lefelé fordított háromszög: a női princípium legősibb szimbóluma. Jelzi, hogy a lemez valahonnan innen, egy öröktől meglévő hagyományból indul és a modern világba ér révbe. A borítón az énekesnő vízből bukik fel, ez az elem szintén a nőiség ősi motívuma, a születés és az újjászületés évezredes jelképe: „nőstény vagyok, megfoganok, emberagyat kikapcsolok”.

A Nő az első másodpercétől az utolsóig igazán izgalmas, belső utazásra hív. Bennünket, nőket talán az önmegismerés rögös és soha véget nem érő útján segíthet tovább, a férfiaknak pedig tanulságos hallgatnivaló: kollázs, montázs, mozaik és kaleidoszkóp egyszerre ez a dalcsokor, amely ezer oldalunkat ezerféleképpen mutatja be.

Pontszám: 10/10

Palya Bea: A Nő, MG Records, 2013.

A zenekar tagjai:
Palya Bea – ének, sansula
Bodoczki Ernő – nagybőgő
Gerzson János – oud, buzuki, kalimba, furulya
Mogyoró Kornél – ütőhangszerek
Szokolay Dongó Balázs – furulya, szaxofon, duda, kaval,
Ifj. Tóth Pisti – gitár

A videó sorozat teljes egészében elérhető itt.