Álmatlan álmok egy szál gitárra

Arról, hogy itthon milyen hagyományai vannak az énekes-dalszerzői létnek, egész hosszú cikket lehetne írni. Persze mint a zenében minden, köszönhetően az épp aktuális trendeknek vagy zenehallgatási szokásoknak, a zenélés e fajtája sincs folyamatosan reflektorfényben. Műfajából adódóan az „egyszálgitározás” egyébként is egy sokkal intimebb, a szó jó értelmében befelé forduló attitűdöt kíván meg az előadótól és a hallgatójától egyaránt. Az akusztikus gitárzene kedvelőinek legnagyobb örömére pedig az utóbbi években nemcsak külföldön, de az itthoni zenei színtéren is meglehetősen széles műfaji skálán mozogva sorra tűnnek fel a jobbnál jobb egyszemélyes projektek. A műfaj virágzik, és újra igazán él: Zanzinger, Upor András és Szeder – csak hogy néhányat említsünk. Áron András Apey Foxes című lemeze is ezt az énekes-dalszerzői vonalat erősíti.

Apey évek óta az itthoni zenei élet egyik stabil alakja, már ami a folyamatos jelenlétet illeti: ott van az Apey & the Pea zúzós triójában, a Grand Mexican Warlockban vagy az épp most friss anyagot kiadott Trillion zenekarban. Ezek mellé érkezett meg 2010-ben az első szólólemez, a Feathers, Black Flowers, 2012-ben az Orion című EP, majd 2016 májusában a Foxes. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a zenekari és a szólóanyagok egy képzeletbeli skála két végpontján helyezkednek el: a most megjelent tizenegy új dal egy teljesen más zenei világot szólaltat meg. Az álmatlan ébrenlét dalai – ahogy Áron Andris egy interjúban nevezi őket – egy bensőséges és csordultig telített, hangsúlyosan érzelemközpontú világot mutatnak meg a hallgatónak. Habár a lemez hangzásvilága alapvetően egységes, valahonnan a folk, a country és a finomabb grunge hármasából eredeztethető, a dalok különböző érzelmi és zenei dinamikája miatt mégsem lesz egysíkú az anyag. Mindegyik dalban kapunk valami olyan pluszt, ami azonnal beazonosíthatóvá teszi az adott számot. Ilyen azonosító jegy a Flying to Alaska slágeres-dallamos húzása; a Personal Demon vezető riffje vagy a számvégi, nagyon jól eltalált elektromos gitárszólója; a Where all the Dogs Die beúszó vokálja; a The Fox gospeles hangzása; vagy a lemez legzseniálisabb, több mint kilencperces számának, a True Starnak a dallamvezetése és pszichedelikus fokozása, majd zárása. A zenei motívumok mellett a szövegekben is vissza-visszaköszönnek egyes képek és témák, mint az álmok és az álmatlanság, a kutyák és rókák, az elindulás és utazás, vagy épp a változás és a valakivé válás: mindegyik motívum, kép vagy nevezhetjük akár metaforának is, hangsúlyosan énközpontú és személyes.

Habár a lemez zenei anyaga teljes egészében Áron Andris munkáját dicséri, szót kell ejtenünk az ugyancsak kiváló keverésről is: Bánházi Gábor ismét tökéletes munkát végzett. Az egyes zenei sávok és a mögéjük csempészett effektek – mint például az Apey-védjeggyé vált madárcsicsergés vagy ugatás – szépen szólnak egymás mellett, biztos alapként megágyazva Apey élces-erőteljes hangjának. Érdemes volt ilyen sok ideig rendezgetni a Foxes dalait, hiszen egy átgondolt, strukturált, jó ívű lemezt kaptunk: már az album-beharangozó, januárban bemutatott Cold Rivernél is sejteni lehetett, hogy Áron Andris egy igazán ütős anyagot rakott össze.

Az éles műfajváltások nem minden esetben sülnek el jól: nem feltétlenül képes minden előadó kellő magabiztossággal és igényességgel ugrálni az egyes műfajok között. Apey a szerencsés kivételek közé tartozik, hiszen a szólólemezeiben hitelesen képes egy teljesen más arcát megmutatni. A bravúros zenei megvalósítás mellett persze kellő bátorság is szükséges egy ilyen lemez megírásához és kiadásához, mert vagy hatalmas mellényúlás, vagy nagy siker lesz belőle. A Foxes mindenképp az utóbbi csoportba sorolandó: az idei év egyik legjobban várt és legsikerültebb lemezét hallgathatjuk Áron Andristól, aki azzal, hogy kiénekelte magából démonait, nemhogy nem nyúlt mellé, sokkal inkább nagyon is betalált tizenegy új dalával. Reméljük, élőben is egyre többször hallhatjuk ezt az elegáns, minimalista borítóba burkolt albumot, és talán a következő korongra sem kell majd ilyen sokáig várni.