„Az egyértelmű közvetítés híve vagyok”

„A zenei tisztaságra és az egyszerűségre törekszem. Szeretem a mesét a zenében, a hozzáértő, finom hangszerelésbeli megoldásokat” – mondja a bossa nova szerelmese, Pátkai Rozina, aki az amerikai Independent Music Awards háromszoros győzteseként jövőre zsűritagként csatlakozik a versenyhez. Novemberi, New York-i koncertje előtt beszélgettünk vele.



Egy interjúban úgy nyilatkoztál, hogy szüleid kompromisszumos megoldásként kötelezővé tették számodra a zenetanulást, mégis az ELTE angol–magyar szakán kötöttél ki. Színésznői ambícióid is voltak, végül mégis a zenéhez húzott vissza a szíved. Miért döntöttél végül emellett?

Gimnáziumban is volt már zenekarom, de akkoriban még csak hobbiként tekintettem a zenélésre. A legtöbb zenész gyermekkora óta tudatosan készül a pályára, képzi magát, szorgalmasan gyakorol, ellentétben velem. Igaz, néhány évig tanultam zongorázni, de mondhatjuk, hogy csaknem tudatlanul, a zene szerelmeseként kerültem bele a zenei vérkeringésbe. Sokáig kerestem az utam, a festészettől kezdve a szobrászaton át az újságírásig jó néhány területen kipróbáltam magam. Megszereztem mindkét diplomám az ELTE-n, majd természetgyógyász szakképzést végeztem egy holisztikus központban. Az első gyermekem születése után kaptam egy lemezt – ekkor még nem tudtam, hogy ez lesz életem meghatározó zenei élménye, motivációja. Winand Gábor énekelt rajta, de úgy, ahogyan még életemben soha senkit nem hallottam jazzt énekelni.

Vagyis?

Történetei belesimultak a zenéjébe. Sok nagyszerű jazzelőadót hallgattam már előtte, de Gábor hangszerszerű éneklése senkiéhez sem volt hasonlítható. Véleményem szerint ő az egyik legnagyszerűbb jazzénekes hazánkban. Amikor megtudtam, hogy az ETÜD Jazz Konzervatóriumban hozzá felvételizhetek, nagyon összeszedtem magam. Tudtam, hogy nem szabad hibáznom, és mindent bele kell adnom. Ez sikerült, így három éven keresztül itt tanulhattam. Winand kubai származású felesége, Elsa Valle jazzénekesnő közvetlen előadásmódja is nagy hatással volt rám.

Ha jól tudom, olasz vér is csörgedezik az ereidben.

Nagymamám büszkélkedhet olasz felmenőkkel, talán tőle örököltem a temperamentumom. Meglehetősen drámai alkat vagyok, ha valami meghat vagy fáj, akkor teljes szívemből sírok, de az sem ritka, hogy a jókedvem szinte határtalan.

A családodnál maradva, szüleid sosemféltettek a zenei pályától, attól, hogy esetleg nehezen lehet belőle megélni?

Dehogynem! Volt is okuk rá, hiszen pontosan tudták, hogy életem során a zenélés lesz a hatodik vargabetűm, ha nem a tizenötödik. Így visszatekintve, azt mondhatom, hogy szerencsém volt, ugyanis remek zenésztársakkal hozott össze a sors, olyanokkal, akik lelkesedésükkel, tehetségükkel támogattak engem, illetve azt a zenei vonalat, amely mentén haladni kívántam. Igyekeztem megtenni mindent a fejlődésemért – külföldi workshopokon vettem részt, amelyek segítettek abban, hogy egyre jobb zenét csináljak és megtaláljam a saját hangom, egyéni stílusom.



Bizonyára zenekarod, a Quintet is folyamatosan alakít téged. Honnan az ismeretség a tagokkal, mikor kereszteztétek egymás zenei útját?

Immár három éve dolgozom együtt a Quintettel (Pecze Balázs – trombita, Tóth Mátyás – gitár, Soós Márton – nagybőgő, Cseh Balázs – dob). Gitárosunkkal egy jazzfesztiválon találkoztam, ahol én állítólag mezítláb énekeltem a Besame Muchót. Megtetszett neki az előadásom, és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem együtt zenélni vele. Így indult útjára a duónk. Négy évvel ezelőtt egy öt dalból álló Bossa Novas című műsorral jelentkeztünk a Fringe Fesztiválra, amellyel – kétszázötven fellépő közül – a zsűri szakmai különdíját nyertük el.



Aztán következett Amerika meghódítása, majd az Independent Music Awards háromszoros győzteseként felkértek, hogy 2016-ban ne zenekarvezetőként, hanem zsűritagként csatlakozz a versenyhez.

Jött egy e-mail, amelyben felajánlották nekem a zsűriben való részvételt. Először azt hittem, hogy valami tévedés történt, hogy nem is nekem akarták küldeni ezt a levelet. Felvettem velük a kapcsolatot, és kiderült, számítanak rám. Ez nagyszerű dolog, hiszen a világ minden tájáról rengeteg jó muzsikát hallgathatok majd. A zenei szakma nagyon szubjektív, az, hogy beválasztottak a zsűribe, azt jelzi, hogy bíznak az ízlésemben. Ez, illetve a díjak megerősítenek abban, hogy jó úton járok, könnyebben hozok döntéseket, mint néhány évvel ezelőtt.

A Made in New York Jazz Competitionnek köszönhetően a jazz mekkájában is megfordultál már. A jazzre ott populáris tömegműfajként tekintenek, ellentétben hazánkkal, ahol valljuk be, a bossa nova sosem volt képes kitörni a rétegzene-állapotból.

A New York-iak életének szerves részét képezi a zene, hiszen ebben szocializálódtak. Az élőzenének roppant erős kultúrája van kint. A gyorséttermekben, a metróban Miles Davis szól, az éttermekben is természetes, hogy jazzt hallgatnak a vendégek – az ilyesmit itthon financiális vagy ízlésbeli dolgok miatt nem lehet megvalósítani. A jazz kint olyan, mint nekünk, magyaroknak a népzene, legalábbis én ezt tapasztaltam. Itthon talán öt jó bossa nova zenekart fel tud sorolni az ember, kint ebből ötszáz vagy akár több is játszik, koncertezik. Idén november 2-tól megint New Yorkban leszek, ismét Tóth Mátyás jazzgitárossal, a zenekar másik alapító tagjával. Kinti zenészekkel, az amerikai Wayne Tucker trombitással és a brazil Alex Kautz dobossal játszunk, illetve nagybőgőn a New Yorkban élő Farkas Norbert csatlakozik majd hozzánk. Így adunk koncertet a Zinc Barban november 5-én. Egy hónappal később Tucker látogat Budapestre, így december 10-én az Opus Jazz Clubban ismét a Quintet vendégeként járul hozzá az est sikeréhez.



Szerinted hazánk zenei szcénájában a rögösebb utat választja az, aki a pop helyett az igényes, szűkebb rétegnek szóló muzsikát kívánja közvetíteni?

Persze, hogy a rögösebb utat választja. Azért, mert itthon még kisebb a tere a jazznek, szűkebba célközönség. A bossa novához hozzátartozik, hogy gyakrabban énekelek portugál nyelven, mint magyarul vagy angolul. Van, aki kevésbé élvezi a brazil zenét, de vannak olyanok is, akik egy csapásra beleszeretnek a dalainkba. Az a célom, hogy a zene és a szöveg azonos minőségű legyen.

Ha meg kellene fogalmazni pár mondatban, hogy mitől Pátkai Rozinás a zenéd, a Quintet miben innovatív a bossa terén, mit mondanál?

A zenei tisztaságra és az egyszerűségre törekszem. Az egyértelmű közvetítés híve vagyok. Szeretem a mesét a zenében, a hozzáértő, finom hangszereléseket. A hallgató talán ezeket a különleges ritmikai és zenei megoldásokat ideális esetben nem is észleli, olyan finoman illeszkednek a muzsika szövetébe. A zenémben is a mélységeket, a magasságokat keresem, olyan érzelmeket szeretnék kiváltani a hallgatókban, amelyek hosszú időre élményként maradnak meg bennük.

Úgy tudom, 2016 tavaszán új lemezzel rukkoltok elő. Ezúttal milyen nyelven szólalnak meg a dalok? Lesz műfajtágítás vagy kalandozás más műfajokba?

A 2016 tavaszán megjelenő lemezünkön saját dalok szerepelnek majd, amelyek szövegét az eddigiekhez hasonlóan Bán Zsófia írja portugálul, a producerünk ezúttal is Fenyvesi Márton lesz. Angolul, franciául is megszólal majd néhány dal, de egyelőre maradunk a bossa nova, a latin jazz műfaján belül, igaz, folyamatosan tágítjuk annak határait. A másik valóra válni látszó tervem pedig egy magyar versekből álló műsor, hiszen erőteljesen vonzódom az irodalomhoz is.