© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
Az ellenzék ellenzéke
Beszélgetés Gyarmati Gáborral és Pion Istvánnal
Mint a sós az édessel, szokatlan, mégis remek párosítás – ez a Gourmand. A slam poetryt és a kortárs költészetet egyedülálló módon házasító, itt-ott jazzel, hiphoppal és elektronikával fűszerező zenekar nemrégiben jelentette meg Mindenevő című lemezét.
Mint a sós az édessel, szokatlan, mégis remek párosítás – ez a Gourmand. A slam poetryt és a kortárs költészetet egyedülálló módon házasító, itt-ott jazzel, hiphoppal és elektronikával fűszerező zenekar nemrégiben jelentette meg Mindenevő című lemezét, melynek apropójából a zenekar megálmodójával, Gyarmati Gáborral és egyik slammer frontemberével, Pion Istvánnal politika és slam viszonyáról, hitelességről és szexről beszélgettünk.
Gourmand – ezt a szót rengetegen írják be az internetes keresőkbe. Az együttes nevének kiválasztása során cél volt a Google-optimalizált keresés esélyeinek növelése is?
Gyarmati Gábor: Nem volt efféle hátsó szándékunk. A név az én ötletem volt, ebben pedig a gasztronómia iránti érdeklődésem játszott szerepet. Szeretem a francia konyhát, a nyelv hangzását. Gondoltam, miért ne adnánk francia nevet a zenekarnak, ami ínyencet jelent. Így esett a választás a Gourmandra, amely elegáns név, és még jól is hangzik. Ami a konyhában az ízek ötvözéséről szól, az nálunk a zenei műfajok sokféleségének egységében érhető tetten. Egyszer aztán felvilágosítottak: a gourmand nem francia, hanem német eredetű szó, jelentése pedig nem is ‘ínyenc’ (fr. gourmet), hanem ‘mindenevő’. Ezért az albumunkat – az előbbiek tanulsága miatt enyhe népnevelési szándékkal – a Mindenevő névre kereszteltük.
Nyolcan alkotjátok a zenekart. Melyikőtök ötlete volt az összeállás?
Gy. G.: Régi vágyam volt egy zenekar, mert érdekes és izgalmas terepnek tűnt a slam-jazz-hiphopp fúzió. 2013-ban meg is valósult az álmom.
Pion István: Kellett két év ahhoz, hogy kialakuljon ez a mai, végleges felállás (Pion István, Horváth Kristóf Színész Bob, Őrsi András, Gyarmati Gábor, Okos Gergely, Weil András, Bazsinka Mihály, Táborszky Bence), még úgy is, hogy mindannyian rendelkeztünk már zenei tapasztalattal. A Gourmand eredetileg Simon Marcival és velem indult útjára, aztán úgy alakult, hogy Horváth Kristóf (Országos Slam Poetry bajnok) és én lettünk a zenekar frontemberei.
Szerintetek mitől hiteles a Gourmand?
P. I.: Egyszerűbb, ha erre egy példával válaszolok: van egy mém, ami egy darabig keringett a neten. Két kép látható egymás mellett, az egyiken egy popkult ikon látható – szándékosan nem mondom a nevét –, alatta pedig egyik híres számának szövege olvasható, amely, ha jól idézem, akkor ennyiből áll: „ájájjé, ájájjé, juhuuú, juhuú, óóó, óóó”. E szöveg alatt tizenkét producer és nyolc szövegíró van felsorolva. A popkult ikon mellett egy Freddie Mercury-kép látható, alatta egyik számának hosszú és gyönyörű szövege, amelynek producereként és szövegírójaként is Freddie van megjelölve. A hitelességünk egyrészt abban rejlik, hogy nullától százig mi csinálunk mindent. Nem pusztán előadók vagyunk, hanem zenészek, zeneszerzők és szövegírók is. A slam poetry szövegközpontúsága miatt meg kellett találnunk a slam és a zene megfelelő arányát: a zenészeknek a beszéd vagy a rap alatt némileg „vissza kell fogni magukat”, mégis hangsúlyosan jelen kell lenniük.
Idén szeptemberben jelent meg Mindenevő című spoken word lemezetek. Most akkor spoken word vagy slam a műfaj, amiben utaztok?
Gy. G.: Inkább slam poetry ez, mint spoken word, bár nagyon vékony a határ. A Mindenevőn hallható számok szövegeit már elslammelték a fiúk versenyeken, igaz, ott zenei kíséret nélkül. A zenei köntösbe öltöztetés már a Gourmand munkája volt.
P. I.: Spoken word igazából bármi lehet, ami versből lett, és zene van mögötte. Szóval mi is spoken wordöt játszunk, de mégis inkább a slamhez vagyunk közelebb, mert a szövegeink ebben a műfajban születtek, és csak azután kapták meg a zenei köntöst. A lényeg, hogy a zenére nem énekeljük, hanem mondjuk a szöveget, legyen az akár ritmusos, akár prózai. Egyébként Szabó Márton István költő-slammer már készített egy spoken word albumot Mogyorósi János zenéjével.
Bevallom, az albumborító számomra egy kissé absztrakt. Eláruljátok, mit kellene belelátnom a színes pacákba?
Gy. G.: A borító Balla Csönge munkáját dicséri. Koncepció volt, hogy minden egyes oldalon, így az albumborítón is ételek lenyomata szerepeljen. Van, amelyiken egy kenyér belseje, van, amelyiken kávébablenyomatok ismerhetők fel. A színvilágot illetően lila-fehér kombinációban gondolkodtunk.
Milyen koncepció mentén haladva rendeztétek sorrendbe a lemezen szereplő trackeket?
P. I.: A slamet nem lehet elválasztani a mozgalmi jellegétől, ezért szerettük volna, ha a lemez a lehető legszélesebb skálán lefedi a társadalmi problémákat, a rendszerváltástól a 21. század új életéig. Emellé még a zenei ívnek is meg kellett lennie, úgyhogy e két ügy mentén válogattunk a meglévő számok közül. A végleges sorrendet és a zenei struktúra kialakítását viszont Gábornak köszönhetjük.
Ez a kérdés általában nem arat osztatlan sikert az előadóművészek körében, mégsem bírom nem megkérdezni: melyik a kedvenc számotok az albumról, és miért?
Gy. G.: Mivel a zeneszerzés oroszlánrészét én magam végeztem – ami nem jelenti azt, hogy például a fúvósok ne gazdagították volna remek ötletekkel az album zenei palettáját –, mindegyik szám közel áll a szívemhez, nem igazán tudok kedvencet kiválasztani.
Körülbelül efféle diplomatikus válaszra számítottam, de igazatok van, beszéljünk inkább arról, hogy miért olyan szokatlanul hosszúak a számaitok! Ilyen nagy volna a magyar befogadók zenei terhelhetősége?
P. I.: A Slágergyanú beleférne a slamversenyeken megszabott időkeretbe, ami három perc tizenöt másodperc. A Könyörgés eredetileg viszont egy tízperces szám volt, ebből természetesen le kellett csípnünk. A hallgatóknak már egy Guns N’ Roses hosszúságú számot sincs idejük és türelmük végighallgatni. A mi tervünk az, hogy a befogadót a három percnél hosszabb számainkhoz is hozzászoktassuk, hiszen zeneileg, szövegileg is van bennük annyi, hogy elbírják azt a plusz néhány percet.
A Szexuális ragadozónak nem is inkább a hossza, sokkal inkább az enyhén vulgaritásba, nyersességbe hajló szóhasználata lepett meg. Szerintetek – és elnézést, ha provokatívnak érzitek a kérdésem – attól kortárs egy szöveg, hogy ilyen stílusban szólítja meg a befogadót? Ráadásul először azt gondoltam, csak a férfiak elé állítotok tükröt, aztán rájöttem, hogy abszolút jogos kritikával illetitek a gyengébbik nemet is.
P. I.: A Szexuális ragadozó Kristóf társadalom- és hedonizmuskritikája. A szöveg első regisztere nagyon macsó, ebbe a macsó köntösbe bújtatott még Kristóf egy csomó réteget. Én nem tudom elégszer meghallgatni, mindig találok benne valami újat.
https://www.youtube.com/watch?v=W1n-Fds-MMU
A vulgaritásról pedig azt gondolom, hogy a 21. században élünk, ez van körülöttünk, ezeket a szavakat használjuk. Ráadásul a szexualitás igen erőteljesen átszövi a mindennapjainkat. Sétálsz a városban, és bármikor szembejöhet veled egy melltartós, tangás órásplakát, és fel sem kapod a fejed. De ha szövegről van szó, hirtelen mindenki prűd lesz.
Politizálás a művészeten keresztül – ehhez hogyan viszonyultok?
P. I.: Ha pártpolitikáról van szó, akkor azt mindenképpen felejtsük el. Viszont egyáltalán nem határolódunk el tőle, bele is állunk, ha szükséges, viszont a politikát a Gourmand esetében én inkább társadalomkritikának nevezném. A slam poetry alapvető feladata, hogy örök ellenzék legyen, vagyis az ellenzék ellenzéke is, és hogy folyton felhívja a figyelmet azokra a problémákra, amelyek körülöttünk vannak. Mondjuk, hogy léteznek olyan mélyszegénységben élő gyerekek, akiknek a szülei nem tudnak ételt csomagolni az iskolába. És akkor lehet, hogy a slam másnapján fogod magad, és bepakolsz egy plusz szendvicset a táskádba, hátha ha úgy alakul, hogy adni kell. Mert tegnap este azt mondta egy csávó a színpadon háromszáz ember előtt, hogy adni jó, és megtapsolták érte.
Egy éve élvezitek a Cseh Tamás Program támogatását. Milyen elvárásoknak kell megfelelnie a zenekarnak, amely mögött ez a program áll?
Gy. G.: A támogatás feltétele egy album elkészítése volt, amelyen minimum öt számnak kellett szerepelnie. Mi úgy gondoltuk, hogy ha már csináljuk, akkor ne aprózzuk el, és tegyünk rá számot bőven. Weblapot készíttettünk, amelynek programozása Lukács Bence nevéhez fűződik, a dizájnja pedig a már korábban említett Balla Csönge ötleteire épült, majd Slágergyanúhoz készítettünk egy videóklipet is.
https://www.youtube.com/watch?v=J15dWSo-eQA
P. I.: Összesen kétmillió forintot kaptunk a projektre, amivel annak rendje és módja szerint el is kellett számolni. Ezt az összeget önmagunktól nem tudtuk volna kitermelni, hiszen még nincs annyi fellépésünk, amelyek bevételeiből az előbb említett munkálatokat fedezhettük volna.
István, te a Magyar Nemzetnél dolgozol rovatvezető helyettesként. Nem tartottatok attól, hogy ez a tény esetleg jó táptalaja lesz az irigykedésnek és ellenszenvnek a támogatás elnyerését követően?
P. I.: Kezdő zenekarok felkarolása esetében nem hiszem, hogy ez szempont lehet. Ahogy én tapasztaltam, ez sem a bírálóbizottságot, sem pedig a pályázókat nem érdekelte. Persze hangzatos címekkel lehetett operálni, de valódi kritikát nem tudtak még megfogalmazni a Cseh Tamás Programmal szemben, és nem is állt elő senki egy jobb megoldással, ami, azt gondolom, a program további életben tartása mellett lehet egy fontos érv.
Van olyan együttes a jelenlegi slammer mezőnyből, akit jó értelemben vett konkurenciának tartotok?
Gy. G.: Szerintem nincs annyi slam műfajban utazó zenekar, hogy hátráltatva kellene éreznünk magunkat. Egyébként meg van az a mondás, miszerint a gyakorlás a többi zenész hátba támadása. Ha lenne is konkurencia, mi gyakorlással igyekeznénk kiszorítani a versenytársakat – persze csak viccelek.
P. I.: Ott van például az Akkezdet Phiai vagy az Amoeba zenekar. Rengeteget dolgozunk nagyon változó formákban velük is, és nyilván nem utálatból meg rivalizálásból tesszük ezt, hanem éppen ellenkezőleg.
Az A38 Hajón október 28-án hallgathatott benneteket a mindenevő nagyérdemű. Az év hátralévő részében, illetve a közeli jövőben hol találkozhatunk veletek?
Gy. G.: Alakulnak a fellépések. December 5-én az RS9 színháztermében a II. InstaVers Fesztiválon játszottunk, január 14-én pedig a Corvintetőn lépünk fel, ahol Simon Marci és Kemény Zsófi lesz a vendégünk. Azon dolgozunk, hogy a jövőben a legtöbb nagyszabású fesztiválon ott lehessünk, illetve hogy ismét közönség elé állhassunk az A38-on, ahogy tettük azt az októberi lemezbemutatónk alkalmával is. Ennek a koncertnek a felvételeit pedig december 16-án adja majd le az M2.
https://www.youtube.com/watch?v=cU9__IPONGg
Gourmand – ezt a szót rengetegen írják be az internetes keresőkbe. Az együttes nevének kiválasztása során cél volt a Google-optimalizált keresés esélyeinek növelése is?
Gyarmati Gábor: Nem volt efféle hátsó szándékunk. A név az én ötletem volt, ebben pedig a gasztronómia iránti érdeklődésem játszott szerepet. Szeretem a francia konyhát, a nyelv hangzását. Gondoltam, miért ne adnánk francia nevet a zenekarnak, ami ínyencet jelent. Így esett a választás a Gourmandra, amely elegáns név, és még jól is hangzik. Ami a konyhában az ízek ötvözéséről szól, az nálunk a zenei műfajok sokféleségének egységében érhető tetten. Egyszer aztán felvilágosítottak: a gourmand nem francia, hanem német eredetű szó, jelentése pedig nem is ‘ínyenc’ (fr. gourmet), hanem ‘mindenevő’. Ezért az albumunkat – az előbbiek tanulsága miatt enyhe népnevelési szándékkal – a Mindenevő névre kereszteltük.
Nyolcan alkotjátok a zenekart. Melyikőtök ötlete volt az összeállás?
Gy. G.: Régi vágyam volt egy zenekar, mert érdekes és izgalmas terepnek tűnt a slam-jazz-hiphopp fúzió. 2013-ban meg is valósult az álmom.
Pion István: Kellett két év ahhoz, hogy kialakuljon ez a mai, végleges felállás (Pion István, Horváth Kristóf Színész Bob, Őrsi András, Gyarmati Gábor, Okos Gergely, Weil András, Bazsinka Mihály, Táborszky Bence), még úgy is, hogy mindannyian rendelkeztünk már zenei tapasztalattal. A Gourmand eredetileg Simon Marcival és velem indult útjára, aztán úgy alakult, hogy Horváth Kristóf (Országos Slam Poetry bajnok) és én lettünk a zenekar frontemberei.
Szerintetek mitől hiteles a Gourmand?
P. I.: Egyszerűbb, ha erre egy példával válaszolok: van egy mém, ami egy darabig keringett a neten. Két kép látható egymás mellett, az egyiken egy popkult ikon látható – szándékosan nem mondom a nevét –, alatta pedig egyik híres számának szövege olvasható, amely, ha jól idézem, akkor ennyiből áll: „ájájjé, ájájjé, juhuuú, juhuú, óóó, óóó”. E szöveg alatt tizenkét producer és nyolc szövegíró van felsorolva. A popkult ikon mellett egy Freddie Mercury-kép látható, alatta egyik számának hosszú és gyönyörű szövege, amelynek producereként és szövegírójaként is Freddie van megjelölve. A hitelességünk egyrészt abban rejlik, hogy nullától százig mi csinálunk mindent. Nem pusztán előadók vagyunk, hanem zenészek, zeneszerzők és szövegírók is. A slam poetry szövegközpontúsága miatt meg kellett találnunk a slam és a zene megfelelő arányát: a zenészeknek a beszéd vagy a rap alatt némileg „vissza kell fogni magukat”, mégis hangsúlyosan jelen kell lenniük.
Idén szeptemberben jelent meg Mindenevő című spoken word lemezetek. Most akkor spoken word vagy slam a műfaj, amiben utaztok?
Gy. G.: Inkább slam poetry ez, mint spoken word, bár nagyon vékony a határ. A Mindenevőn hallható számok szövegeit már elslammelték a fiúk versenyeken, igaz, ott zenei kíséret nélkül. A zenei köntösbe öltöztetés már a Gourmand munkája volt.
P. I.: Spoken word igazából bármi lehet, ami versből lett, és zene van mögötte. Szóval mi is spoken wordöt játszunk, de mégis inkább a slamhez vagyunk közelebb, mert a szövegeink ebben a műfajban születtek, és csak azután kapták meg a zenei köntöst. A lényeg, hogy a zenére nem énekeljük, hanem mondjuk a szöveget, legyen az akár ritmusos, akár prózai. Egyébként Szabó Márton István költő-slammer már készített egy spoken word albumot Mogyorósi János zenéjével.
Bevallom, az albumborító számomra egy kissé absztrakt. Eláruljátok, mit kellene belelátnom a színes pacákba?
Gy. G.: A borító Balla Csönge munkáját dicséri. Koncepció volt, hogy minden egyes oldalon, így az albumborítón is ételek lenyomata szerepeljen. Van, amelyiken egy kenyér belseje, van, amelyiken kávébablenyomatok ismerhetők fel. A színvilágot illetően lila-fehér kombinációban gondolkodtunk.
Milyen koncepció mentén haladva rendeztétek sorrendbe a lemezen szereplő trackeket?
P. I.: A slamet nem lehet elválasztani a mozgalmi jellegétől, ezért szerettük volna, ha a lemez a lehető legszélesebb skálán lefedi a társadalmi problémákat, a rendszerváltástól a 21. század új életéig. Emellé még a zenei ívnek is meg kellett lennie, úgyhogy e két ügy mentén válogattunk a meglévő számok közül. A végleges sorrendet és a zenei struktúra kialakítását viszont Gábornak köszönhetjük.
Ez a kérdés általában nem arat osztatlan sikert az előadóművészek körében, mégsem bírom nem megkérdezni: melyik a kedvenc számotok az albumról, és miért?
Gy. G.: Mivel a zeneszerzés oroszlánrészét én magam végeztem – ami nem jelenti azt, hogy például a fúvósok ne gazdagították volna remek ötletekkel az album zenei palettáját –, mindegyik szám közel áll a szívemhez, nem igazán tudok kedvencet kiválasztani.
Körülbelül efféle diplomatikus válaszra számítottam, de igazatok van, beszéljünk inkább arról, hogy miért olyan szokatlanul hosszúak a számaitok! Ilyen nagy volna a magyar befogadók zenei terhelhetősége?
P. I.: A Slágergyanú beleférne a slamversenyeken megszabott időkeretbe, ami három perc tizenöt másodperc. A Könyörgés eredetileg viszont egy tízperces szám volt, ebből természetesen le kellett csípnünk. A hallgatóknak már egy Guns N’ Roses hosszúságú számot sincs idejük és türelmük végighallgatni. A mi tervünk az, hogy a befogadót a három percnél hosszabb számainkhoz is hozzászoktassuk, hiszen zeneileg, szövegileg is van bennük annyi, hogy elbírják azt a plusz néhány percet.
A Szexuális ragadozónak nem is inkább a hossza, sokkal inkább az enyhén vulgaritásba, nyersességbe hajló szóhasználata lepett meg. Szerintetek – és elnézést, ha provokatívnak érzitek a kérdésem – attól kortárs egy szöveg, hogy ilyen stílusban szólítja meg a befogadót? Ráadásul először azt gondoltam, csak a férfiak elé állítotok tükröt, aztán rájöttem, hogy abszolút jogos kritikával illetitek a gyengébbik nemet is.
P. I.: A Szexuális ragadozó Kristóf társadalom- és hedonizmuskritikája. A szöveg első regisztere nagyon macsó, ebbe a macsó köntösbe bújtatott még Kristóf egy csomó réteget. Én nem tudom elégszer meghallgatni, mindig találok benne valami újat.
https://www.youtube.com/watch?v=W1n-Fds-MMU
A vulgaritásról pedig azt gondolom, hogy a 21. században élünk, ez van körülöttünk, ezeket a szavakat használjuk. Ráadásul a szexualitás igen erőteljesen átszövi a mindennapjainkat. Sétálsz a városban, és bármikor szembejöhet veled egy melltartós, tangás órásplakát, és fel sem kapod a fejed. De ha szövegről van szó, hirtelen mindenki prűd lesz.
Politizálás a művészeten keresztül – ehhez hogyan viszonyultok?
P. I.: Ha pártpolitikáról van szó, akkor azt mindenképpen felejtsük el. Viszont egyáltalán nem határolódunk el tőle, bele is állunk, ha szükséges, viszont a politikát a Gourmand esetében én inkább társadalomkritikának nevezném. A slam poetry alapvető feladata, hogy örök ellenzék legyen, vagyis az ellenzék ellenzéke is, és hogy folyton felhívja a figyelmet azokra a problémákra, amelyek körülöttünk vannak. Mondjuk, hogy léteznek olyan mélyszegénységben élő gyerekek, akiknek a szülei nem tudnak ételt csomagolni az iskolába. És akkor lehet, hogy a slam másnapján fogod magad, és bepakolsz egy plusz szendvicset a táskádba, hátha ha úgy alakul, hogy adni kell. Mert tegnap este azt mondta egy csávó a színpadon háromszáz ember előtt, hogy adni jó, és megtapsolták érte.
Egy éve élvezitek a Cseh Tamás Program támogatását. Milyen elvárásoknak kell megfelelnie a zenekarnak, amely mögött ez a program áll?
Gy. G.: A támogatás feltétele egy album elkészítése volt, amelyen minimum öt számnak kellett szerepelnie. Mi úgy gondoltuk, hogy ha már csináljuk, akkor ne aprózzuk el, és tegyünk rá számot bőven. Weblapot készíttettünk, amelynek programozása Lukács Bence nevéhez fűződik, a dizájnja pedig a már korábban említett Balla Csönge ötleteire épült, majd Slágergyanúhoz készítettünk egy videóklipet is.
https://www.youtube.com/watch?v=J15dWSo-eQA
P. I.: Összesen kétmillió forintot kaptunk a projektre, amivel annak rendje és módja szerint el is kellett számolni. Ezt az összeget önmagunktól nem tudtuk volna kitermelni, hiszen még nincs annyi fellépésünk, amelyek bevételeiből az előbb említett munkálatokat fedezhettük volna.
István, te a Magyar Nemzetnél dolgozol rovatvezető helyettesként. Nem tartottatok attól, hogy ez a tény esetleg jó táptalaja lesz az irigykedésnek és ellenszenvnek a támogatás elnyerését követően?
P. I.: Kezdő zenekarok felkarolása esetében nem hiszem, hogy ez szempont lehet. Ahogy én tapasztaltam, ez sem a bírálóbizottságot, sem pedig a pályázókat nem érdekelte. Persze hangzatos címekkel lehetett operálni, de valódi kritikát nem tudtak még megfogalmazni a Cseh Tamás Programmal szemben, és nem is állt elő senki egy jobb megoldással, ami, azt gondolom, a program további életben tartása mellett lehet egy fontos érv.
Van olyan együttes a jelenlegi slammer mezőnyből, akit jó értelemben vett konkurenciának tartotok?
Gy. G.: Szerintem nincs annyi slam műfajban utazó zenekar, hogy hátráltatva kellene éreznünk magunkat. Egyébként meg van az a mondás, miszerint a gyakorlás a többi zenész hátba támadása. Ha lenne is konkurencia, mi gyakorlással igyekeznénk kiszorítani a versenytársakat – persze csak viccelek.
P. I.: Ott van például az Akkezdet Phiai vagy az Amoeba zenekar. Rengeteget dolgozunk nagyon változó formákban velük is, és nyilván nem utálatból meg rivalizálásból tesszük ezt, hanem éppen ellenkezőleg.
Az A38 Hajón október 28-án hallgathatott benneteket a mindenevő nagyérdemű. Az év hátralévő részében, illetve a közeli jövőben hol találkozhatunk veletek?
Gy. G.: Alakulnak a fellépések. December 5-én az RS9 színháztermében a II. InstaVers Fesztiválon játszottunk, január 14-én pedig a Corvintetőn lépünk fel, ahol Simon Marci és Kemény Zsófi lesz a vendégünk. Azon dolgozunk, hogy a jövőben a legtöbb nagyszabású fesztiválon ott lehessünk, illetve hogy ismét közönség elé állhassunk az A38-on, ahogy tettük azt az októberi lemezbemutatónk alkalmával is. Ennek a koncertnek a felvételeit pedig december 16-án adja majd le az M2.
https://www.youtube.com/watch?v=cU9__IPONGg
