Létjáték a Bélaműhellyel

Teknőkotó, slagszax, gettómarimbula: ezek létező hangszerek, de egyelőre csak náluk találkozhatunk velük, hiszen az ő teremtményeik. A Bélaműhely hulladékokból és kiselejtezett tárgyakból, alkatrészekből  lehel beléjük életet, varázslatos koncertjeiken pedig még ahhoz is kedvet kaphat a közönség, hogy maga gyártson személyre szabott zeneszerszámot egy jobb sorsra hivatott szemétkupacból.

Több szempontból is újítók és úttörők vagytok: új hangszereket alkottok. Ezáltal új, szokatlan hangok keletkeznek, és újrahasznosított anyagokkal teszitek mindezt.

Sokat beszélgetünk erről, és mindig megpróbáljuk a magunk számára is megfogalmazni, hogy mi is ez, illetve nyitottak maradni saját magunk felé. Ez a nyitottság, azt hiszem, benne van a zenekarban, és tudjuk működtetni.

Az úttörést említetted: folyamatosan törve van, törve volt és törve is lesz. Amióta eszközt használ az ember, azóta hangot is kelt velük, legyenek azok bármilyenek. Nagyon sok hangszer alakult ki fegyverekből vagy az étkezéshez használatos dolgokból. Mi akkor a mi szerepünk? Ezek ki vannak, ki lettek találva, igazából mi csak alkalmazzuk azokra a tárgyakra, amiket mi találunk meg, és így válik ez mássá: beleépül a mi tudatunk, a minket körülvevő idő és tér.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=vd0w2GX8C7k[/youtube]

Hogyan fogtok hozzá egy-egy ilyen hangszövet felépítéséhez?

Keveset tervezünk. Inkább laza alapokkal indulunk, és figyeljük, hogy mit akar tőlünk maga az anyag, a tárgy. Minden ad hangot: csak ezt kell megfigyelni és úgy alakítani, hogy játszható legyen. Korántsem szabad erre ráhúzni azt az álcát, hogy ez a mi zseniális és kreatív lángelménk. Nyilván van benne egy adag mi, de ha őszintén és nyitottan nézzük, ahogy az elején mondtam, akkor ezek bárki által elkészíthető hangkeltő eszközök, és annyifélék, ahányfélék mi magunk vagyunk.

Szeretnétek ezzel megmutatni, hogy mindenki mindennel zenélhet, sőt, ha ő készíti hangszereit, a hangeszközök közelebb állnak a megszólaltatójukhoz?

A workshopokon még nem sikerült igazán kiteljesedni. Ilyenkor helyben elkészíthető, kis kézügyességet és kevés szerszámot igénylő eszközöket készítünk, mint például a billentyűzetshaker vagy az úgynevezett szférafon vagy zugattyú, amit aztán egyből használhat is a készítőjük; esetleg valamennyivel hozzásegítjük ahhoz a tudáshoz, hogy az adott hangszernek milyen megszólaltatási lehetőségei vannak. Az is nagyon izgalmas, ha ezt  valaki más használja. Én odaadom neked az én hangszeremet, te meg a tiédet, és lehet, hogy én azon sokkal jobban játszom, mint a sajátomon és fordítva.

Hosszú távon az lenne a célunk a hangszerkészítő workshopokkal, hogy egyre bonyolultabb, komplexebb dolgokat tudjunk közösen létrehozni. Örülnénk, ha tudnánk akár több hónapos vagy akár egész éves tematikában gondolkodni.

Ez egyfajta küldetéstudat is?

Talán egy kicsit idealista vagy utópisztikus, ahogyan mi a létezésről gondolkodunk. Öt-hat év közös zenélés után nemrégiben fogalmazódott meg bennünk, hogy ezek a hangkeltő eszközök vagy hangszerek, amelyeket mi létrehozunk, arra hivatottak, hogy egyfajta létjátékot tudjunk az emberekkel művelni, hogy szavak nélkül beszélgessünk. Hogy közelebb kerüljenek egymáshoz olyanok, akik nem ismerik egymást. Hogy figyeljünk egymásra, figyeljünk magunkra, figyeljünk a hangokra. Ez nem új dolog: úgy gondoljuk, hogy mindenkiben benne van, csak föl kell ébreszteni.

A hangjaitok „tökéletlenek”, ahogyan az ars poeticátokban olvasható. Nem törekedtek a tiszta hangzásra?

A tökéletlenség arra vonatkozik, hogy amikor elkezdtük a hangeszközeinket csinálni, akkor megpróbáltuk hangológéppel megnézegetni, hogy mégis hogyan szólnak, és mivel ezek hangszer-akusztikailag nem tervezett dolgok, anyagban sem tervezettek, ezért nem tudják azokat az egzakt hangokat, mint egy rendes hangszer. A megütés pillanatában van egyfajta hangja, aztán amikor szépen elkezd lecsengeni, akkor ez változik. Ha már nem pontosan azon a ponton ütöm meg, hanem két centivel arrébb, akkor meg már egy negyed hanggal, fél hanggal vagy akár egy egész hanggal is arrébb lehetek.

Nem akartunk új és profi hangszereket föltalálni, amelyek mindig ugyanúgy szólnak, hanem megelégedtünk azzal, hogy ezek így szólnak és így változnak. A tökéletlen hangzás izgalommal is jár, mert mi van a többi hanggal, amelyek ki vannak zárva a tiszta hangi kánonból („hangrasszizmus”)? Mi ezzel szoktunk játszani – hogy ezek is hangok, és ezeknek is megvan a maguk létjogosultsága. Nagyon fontos megemlítenem, hogy ezeknek az eszközöknek a nagy részét Terebessy Tóbiással közösen készítjük, ő a mi csendestársunk. Ő is ott van a hangokban, nem is kicsit.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=QqX9LvuZ1Cs[/youtube]

Hogyan jutottatok el a CSÁCSÚCSÍCSÓ című első album felvételéhez?

Régóta játszottuk ezt az anyagot, amit aztán fölvettünk. Talán az a legnagyobb kérdés az albummal kapcsolatban az elkészülése óta is, hogy mennyire él meg látvány nélkül. Mert a mi esetünkben ez elvitathatatlanul sokat tesz hozzá az élményhez.

Meg azért is furcsa ez a lemez dolog, mert öt év munkája van rajta. Fölkerült sok olyan szerzemény, amit már nagyon sokat játszottunk, és azóta talán valamekkora fejlődésen is átmentünk. Igyekszünk mindig alapvetésként kezelni, hogy ne feltétlenül üljünk rá a vonulatokra vagy olyan dolgokra, amikről tudjuk, hogy mennek.

Mennyire tudtok a zenekarnak élni? Részesültök támogatásban, vagy önerőből működtök?

Egy ideje már figyelek rá, hogy erről ne beszéljek, mert annyira rátelepedett arra, amit csinálunk, hogy egy időben nem is tudtam másról beszélni. Jobbára saját forrásokból gyalogoltunk idáig.

Mindenképpen szükség lenne arra, hogy egy ilyenfajta tevékenységnek minimum a felét, de akár a kétharmadát támogassa az állam. Mert onnantól fogva, hogy nem támogatja, jön ez a sáv, ahol már nem válogathatsz abban, hogy mit fogsz megugrani, hanem el kell kezdened olyan helyre elvinni ezt a dolgot, ahol sok pénzt fizetnek érte. Viszont ott lesznek bizonyos elvárások. És ilyenkor szembesül az ember azzal, hogy nem csinálhatja azt, amihez valóban kedve van, amiről valóban azt érzi, hogy erős, és szükség van rá.

Az is nehéz kérdés, hogy most akkor mi ez, amit mi csinálunk: iparművészet, zeneművészet vagy színházművészet? Ha viszont kategóriákba szorítjuk, akkor épp a lényege veszik el.

Hogy álltok idén a fesztiválokkal?

A Szigeten öt évig voltunk, a Medence Csoport jóvoltából, a Medence Csoport helyszínén, de idén nem hívtak. Ozorán viszont jelen voltunk, a Magic Garden színpadon játszottunk, és egy direkt erre az alaklomra készített szettel próbálkoztunk. Régi elgondolás volt, hogy DJ-szett-szerűen, megállás nélkül játsszunk egy órát, felhasználva az elektronikus zenei partik elévülhetetlen kliséit, ugyanakkor nem öncélú progresszivitással mégis ki- vagy még inkább átbillentsük a hallgatóságot a mai extázisélményekből valami – már talán csak gyökér-élményként működő – sejtszintű transzba, már ha létezik ilyen.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=xyxb546yxcg[/youtube]

Ami újdonság volt még, az az úgynevezett humán DJ fejlesztésünk, ami annyit tesz, hogy a próbákon (a Karmesterjáték mintájára) kiáll valamelyikünk a zenekar elé, és élőben kikísérletezi a szólamokat (hangmintákat) a többi zenésszel. Szavak nélkül, csak mozdulatokkal instruálja a többi zenészt, amíg az általa elképzelt ritmus, tempó, hangszín, hangmagasság, a hangok és szünetek hossza létre nem jön.

Hogyan viszonyultok a saját zenétekhez, zenei egyéniségetekhez?

Nehezen tudom megítélni. Ha kívülről hallgatom, akkor sem tudom igazán kívülről hallgatni. Nagyon furcsa felismerés, amikor hallgatod a saját lemezedet, és nem tudod róla eldönteni, hogy most ez jó vagy nem jó. Esetleg van, ami tetszik, és van, ami kevésbé tetszik, van viszonyod a különböző számokhoz, de hogy ez most milyen… elveszted az érzékelést. Mert igen, az a zene, amit te csinálsz, nem arra való, hogy te kívülről hallgasd – ezt a zenét te belülről tudod hallgatni, amikor játszod, és ez teljesen más, amit szavakkal nem tudok elmondani. Mindig arra figyelünk, hogy olyat csináljunk, amit mi szeretünk. Szeretünk játszani, és azt gondoljuk, hogy ez a másik oldalon is szerethető lesz.

A zenekar honlapja: www.belamuhely.com
Következő koncert:
2013. október 3., Szimpla Kert: Karmesterjáték és koncert