© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
Kékszakállú, akár a Déli-sarkon
Interjú Bretz Gábor operaénekessel
Bretz Gábor az utóbbi években szinte minden jelentős operaszínpadon megfordult, szerepelt klasszikus és kortárs előadásokban egyaránt, a következő évadban épp a New York-i Metropolitan színpadára lép Escamillóként, de itthon is számos előadásban hallható lesz.
Bretz Gábor, a Magyar Állami Operaház énekese az elmúlt években bejárta Európa szinte valamennyi operaházának színpadát. A következő évadban a New York-i Metropolitan Opera Carmen előadásainak Escamillójaként láthatja az ottani közönség. Mégis: a csupán negyvenéves művész hihetetlenül szerény eddigi rendkívül sikeres pályájával, szerepeivel, további terveivel kapcsolatban.
Beszéljünk pályád kezdetéről, az éneklést választottad hivatásodul, pedig a Zeneakadémia előtt az idegenforgalmi főiskolára jártál.
Igen, a kereskedelmi részére, de már tizennyolc évesen elkezdtem magánének órákra járni. Aztán az utolsó kereskedelmi főiskolás évben elkezdtem a Bartók Konzervatóriumot, ahol Fekete Máriánál tanultam énekelni, azzal a céllal, hogy majd felvételizhessek a Zeneakadémiára, ami aztán sikerült is.
A repertoárod meglehetősen széles: Mozarttól kezdve Bartókon át egészen a kortárs Vajda Jánosig. Van kedvenc korszakod és operád?
Ezt már sokan kérdezték, de nincs. Minden korszakban alkottak olyat, ami maradandó és csodálatos, úgyhogy a kortársig bezárólag mindent szívesen éneklek.
[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=yME7FagwEJw[/youtube]
2013 novemberében debütáltál Vajda János Mario és a varázsló című operájában mint Cipolla, a varázsló.
Nagyon érdekes darab olyan szempontból, hogy két címszereplője van. Cipolla végig „gályázza” az egész darabot, Mario meg a végén azt mondja, hogy Silvestra, Silvestra!, aztán lelövi a varázslót, tehát kicsit egyenlőtlen a harc. Sokan elemezték, hogy milyen nehéz megszólaltatni egy szinte néma főszereplőt. Nagy kihívás a színpadon Mariót megjeleníteni, de próbáltuk úgy megoldani a kérdést, hogy Mario az elejétől a végéig ott legyen a színtéren.
Van olyan szerep, ami nem szerepelt eddig a palettádon, és szívesen elénekelnéd?
Rengeteg Verdi-basszus és Wagner-szerep van, ami még vár rám. Az orosz repertoárból ott van például Borisz, ami minden basszistának az álma. Aztán Fülöp király, Zakariás, amit énekeltem a Zsidó Nyári Fesztiválon, de színpadon még nem. Attila, Fiesco. Ha Wagner, akkor Wotan vagy Sachs. Remélem, egyszer majd Grófot is fogok énekelni, pedig az bariton. Itthon örökös téma a kategorizálás, hogy pontosan ki milyen hang. Nekem Senecától Escamillóig jöhet minden. Mondjuk, egy tipikus Verdi-bariton, az már nem, így Rigoletto soha nem leszek.
Nyáron a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon énekelted Erkel István királyának címszerepét, ami szintén nem lenne teljesen magától értetődő...
Az István királlyal kapcsolatban sokan kérdezték, hogyhogy én éneklem, hiszen bariton. Minden alkalommal, amikor egy olyan új szerepfelkérést kapok, amit még nem ismerek, természetesen elkérem a kottát, mielőtt rábólintanék. Miután átnéztem István király szólamát, láttam, hogy a szerep sem nem túl magas és nem is olyan mély, mint egy Zakariás, amit már énekeltem. Tehát elvállaltam.
[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=mx2wDkzUoW4[/youtube]
Az Operaház elég sok fiataloknak szóló programot szervez, igyekszik közelebb hozni ehhez a korosztályhoz is az opera műfaját. Az idei évadban Mozart Varázsfuvoláját írják át a fiatalabb generációnak Parázsfuvolácska címen. Mennyire tartod jó ötletnek az ilyen kezdeményezéseket?
Minden ilyen kezdeményezést nagyon jónak tartok. Húsz évvel ezelőtt más volt a világ. Örülök neki, ha van egy új, modern felfogást tükröző rendezés, ha az nem megy a zene ellen, ugyanakkor nagyon szépek a klasszikus rendezések is. Sajnos annyira pörög a mai világ, hogy ha ma rendeznek egy ilyet, az akár unalmasnak is tűnhet, pedig sok érdekességet, izgalmat tartogathatnak a közönség számára.
A szintén fiataloknak szóló Operakaland sorozat keretében most tavasszal a Márió és a varázsló a Színigazgatóval kerül egy estén előadásra. Milyen estéről estére ugyanazt a szerepet eljátszani?
Cipollát hatszor kell énekelnem tavasszal: a hatos szám normál előadásszámnak mondható. Klagenfurtban például tíz előadás volt a minimum egy-egy darabból. Az ember ennyi fellépés alatt már kellően elmélyülhet szerepében. Elindul a próbafolyamat, s jó esetben a premier az egyik csúcspontja az előadásoknak, aztán a következő előadások során tovább fejlődik a produkció. Ha túlpróbálta az ember, akkor a premier egy kicsit laposabb előadás lesz, és esetleg a főpróba számít premier értékűnek, mert az sikerül a legjobban. Ezek persze apró nüanszok. Lehet, hogy a közönség abszolút nem érez semmit ebből, sőt…
Már az Operaház honlapján is szerepel a hír, hogy a következő évadban Escamillót fogsz énekelni a New York-i Metropolitan Operában. Hogy jött a felkérés?
2011-ben Esa-Pekka Salonen rendezett egy Hungarian Echoes nevű fesztivált New Yorkban, az Avery Fisher Hallban, ahol én is felléptem. Kétszer aláhúzva mondom, hogy egy finn karnagy készített egy Magyar Visszhangok című fesztivált, ahol a koncertek első felében Haydn-darabokat játszottak az Esterházy-vonatkozás miatt, a második részben pedig Ligeti és Bartók művek szerepeltek. A koncerten jelen voltak a Metropolitan Opera szakértői is, tetszett nekik az előadás, eztán jött a felkérés.
Nem sajnálod, hogy a következő évadban ugyan lesz Kékszakállú a MET-ben, de nem kértek fel a címszerepre? Milyen érzés külföldön magyar darabot énekelni?
Természetesen sajnálom, de két éve három alkalommal is énekeltem New Yorkban Kékszakállút. Úgy gondolom, el kell, hogy teljen egy kis idő, amíg újra Kékszakállú lehet az ember ugyanitt. Külföldön különösen jó érzés magyar darabban énekelni. Bár a Kékszakállút mindenhol, még a Déli-sarkon is szívesen elénekelném.
Soron következő előadások Bretz Gáborral:
Magyar Állami Operaház:
Figaro házassága, 04. 13., 24. és 27., 05. 4.
Elektra, 06. 8. és 11.
Erkel Színház:
A varázsfuvola, 04. 15., 05. 3.
Mario és a varázsló, 05. 12., 14., 16., 18. és 20.
Művészetek Palotája:
Tannhäuser, 06. 20. és 22.
Kritikánk a Mario és a varázsló, valamint A kékszakállú herceg vára operaelőadásokról itt olvasható.
Beszéljünk pályád kezdetéről, az éneklést választottad hivatásodul, pedig a Zeneakadémia előtt az idegenforgalmi főiskolára jártál.
Igen, a kereskedelmi részére, de már tizennyolc évesen elkezdtem magánének órákra járni. Aztán az utolsó kereskedelmi főiskolás évben elkezdtem a Bartók Konzervatóriumot, ahol Fekete Máriánál tanultam énekelni, azzal a céllal, hogy majd felvételizhessek a Zeneakadémiára, ami aztán sikerült is.
A repertoárod meglehetősen széles: Mozarttól kezdve Bartókon át egészen a kortárs Vajda Jánosig. Van kedvenc korszakod és operád?
Ezt már sokan kérdezték, de nincs. Minden korszakban alkottak olyat, ami maradandó és csodálatos, úgyhogy a kortársig bezárólag mindent szívesen éneklek.
[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=yME7FagwEJw[/youtube]
2013 novemberében debütáltál Vajda János Mario és a varázsló című operájában mint Cipolla, a varázsló.
Nagyon érdekes darab olyan szempontból, hogy két címszereplője van. Cipolla végig „gályázza” az egész darabot, Mario meg a végén azt mondja, hogy Silvestra, Silvestra!, aztán lelövi a varázslót, tehát kicsit egyenlőtlen a harc. Sokan elemezték, hogy milyen nehéz megszólaltatni egy szinte néma főszereplőt. Nagy kihívás a színpadon Mariót megjeleníteni, de próbáltuk úgy megoldani a kérdést, hogy Mario az elejétől a végéig ott legyen a színtéren.
Van olyan szerep, ami nem szerepelt eddig a palettádon, és szívesen elénekelnéd?
Rengeteg Verdi-basszus és Wagner-szerep van, ami még vár rám. Az orosz repertoárból ott van például Borisz, ami minden basszistának az álma. Aztán Fülöp király, Zakariás, amit énekeltem a Zsidó Nyári Fesztiválon, de színpadon még nem. Attila, Fiesco. Ha Wagner, akkor Wotan vagy Sachs. Remélem, egyszer majd Grófot is fogok énekelni, pedig az bariton. Itthon örökös téma a kategorizálás, hogy pontosan ki milyen hang. Nekem Senecától Escamillóig jöhet minden. Mondjuk, egy tipikus Verdi-bariton, az már nem, így Rigoletto soha nem leszek.
Nyáron a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon énekelted Erkel István királyának címszerepét, ami szintén nem lenne teljesen magától értetődő...
Az István királlyal kapcsolatban sokan kérdezték, hogyhogy én éneklem, hiszen bariton. Minden alkalommal, amikor egy olyan új szerepfelkérést kapok, amit még nem ismerek, természetesen elkérem a kottát, mielőtt rábólintanék. Miután átnéztem István király szólamát, láttam, hogy a szerep sem nem túl magas és nem is olyan mély, mint egy Zakariás, amit már énekeltem. Tehát elvállaltam.
[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=mx2wDkzUoW4[/youtube]
Az Operaház elég sok fiataloknak szóló programot szervez, igyekszik közelebb hozni ehhez a korosztályhoz is az opera műfaját. Az idei évadban Mozart Varázsfuvoláját írják át a fiatalabb generációnak Parázsfuvolácska címen. Mennyire tartod jó ötletnek az ilyen kezdeményezéseket?
Minden ilyen kezdeményezést nagyon jónak tartok. Húsz évvel ezelőtt más volt a világ. Örülök neki, ha van egy új, modern felfogást tükröző rendezés, ha az nem megy a zene ellen, ugyanakkor nagyon szépek a klasszikus rendezések is. Sajnos annyira pörög a mai világ, hogy ha ma rendeznek egy ilyet, az akár unalmasnak is tűnhet, pedig sok érdekességet, izgalmat tartogathatnak a közönség számára.
A szintén fiataloknak szóló Operakaland sorozat keretében most tavasszal a Márió és a varázsló a Színigazgatóval kerül egy estén előadásra. Milyen estéről estére ugyanazt a szerepet eljátszani?
Cipollát hatszor kell énekelnem tavasszal: a hatos szám normál előadásszámnak mondható. Klagenfurtban például tíz előadás volt a minimum egy-egy darabból. Az ember ennyi fellépés alatt már kellően elmélyülhet szerepében. Elindul a próbafolyamat, s jó esetben a premier az egyik csúcspontja az előadásoknak, aztán a következő előadások során tovább fejlődik a produkció. Ha túlpróbálta az ember, akkor a premier egy kicsit laposabb előadás lesz, és esetleg a főpróba számít premier értékűnek, mert az sikerül a legjobban. Ezek persze apró nüanszok. Lehet, hogy a közönség abszolút nem érez semmit ebből, sőt…
Már az Operaház honlapján is szerepel a hír, hogy a következő évadban Escamillót fogsz énekelni a New York-i Metropolitan Operában. Hogy jött a felkérés?
2011-ben Esa-Pekka Salonen rendezett egy Hungarian Echoes nevű fesztivált New Yorkban, az Avery Fisher Hallban, ahol én is felléptem. Kétszer aláhúzva mondom, hogy egy finn karnagy készített egy Magyar Visszhangok című fesztivált, ahol a koncertek első felében Haydn-darabokat játszottak az Esterházy-vonatkozás miatt, a második részben pedig Ligeti és Bartók művek szerepeltek. A koncerten jelen voltak a Metropolitan Opera szakértői is, tetszett nekik az előadás, eztán jött a felkérés.
Nem sajnálod, hogy a következő évadban ugyan lesz Kékszakállú a MET-ben, de nem kértek fel a címszerepre? Milyen érzés külföldön magyar darabot énekelni?
Természetesen sajnálom, de két éve három alkalommal is énekeltem New Yorkban Kékszakállút. Úgy gondolom, el kell, hogy teljen egy kis idő, amíg újra Kékszakállú lehet az ember ugyanitt. Külföldön különösen jó érzés magyar darabban énekelni. Bár a Kékszakállút mindenhol, még a Déli-sarkon is szívesen elénekelném.
•
Soron következő előadások Bretz Gáborral:
Magyar Állami Operaház:
Figaro házassága, 04. 13., 24. és 27., 05. 4.
Elektra, 06. 8. és 11.
Erkel Színház:
A varázsfuvola, 04. 15., 05. 3.
Mario és a varázsló, 05. 12., 14., 16., 18. és 20.
Művészetek Palotája:
Tannhäuser, 06. 20. és 22.
•
Kritikánk a Mario és a varázsló, valamint A kékszakállú herceg vára operaelőadásokról itt olvasható.
