• Dalok a szobából

    Szabó Benedek: Kapuzárási Piknik

    2013.06.28 — Szerző: Nyéki Gábor

    Nem könnyű feladat a meglehe­tősen tehet­séges és sok­színű előadót kiter­melő hazai háló­szoba­zene mező­nyében valami olyannal elő­rukkolni, ami aztán hosszú ideig a leg­jobbak között marad. A hely­zetet bonyo­lítja, ha a dal­szerző a fiatal felnőtt­kor kellős köze­pén áll, Szabó Bene­dek számára viszont mintha magá­tól érte­tődő lenne nagy­szerű dalokat írni erről.

  • A Zombie Girlfriendből is ismert Szabó Benedek magyar nyelvű szólóanyaggal jelentkezett. A Kapuzárási Piknik a lo-fi hagyományt erősíti egyszerű dallamvilágával, valamint alig 29 perces hosszával. A végeredményt most sem elsősorban a hangszerelés határozza meg, hanem az azt kísérő szövegek: ha hallgatás közben ezekre összpontosítunk, egy olyan világot kapunk, ami sokszor zavarba ejtő pontossággal képes megfogalmazni olyan dolgokat, amikre huszonévesen mi is gyakran gondolunk/gondoltunk.

    Egyszerű volna annyival elintézni az anyagot, hogy a szövegek generációs problémákkal foglalkoznak, és olyan évekről számolnak be, amikor a fiatal felnőttek a „már nem” és a „még nem” között vannak, és lassan körvonalazódnak előttük az elkövetkezendő évtizedek, de a lemez által megszólaltatott problémák nem feltétlenül generációsak: mindazokhoz szólnak, akik bizonytalanul tekintenek hátra, avagy előre az életükben.

    Másfelől itt nem pusztán eme bizonytalanságról, a nyomás elviseléséről, a szorongásról és a pánikról van szó: figyelemre méltó az a tematikai összetettség, amivel a Kapuzárási Piknik bír, ráadásul olyan személyességgel, mintha tényleg egy piknikre lennénk hivatalosak. Hallhatunk autókról, szállodákról, szűk vidéki szobák IKEA-ágyairól a mindig ez van-ban, aztán éjszakai mászkálásokról, és persze arról, hogy milyen is „ellenni” a többiekkel (nosztalgia), esetleg szétcsapva a buszmegállóban (az első éjszaka egyedül), tegnapi gyűrött ingben (nyári vasárnap amfetaminokkal). A dalszerzés témája is helyet kap, nem először önironikusan kikacsintva a mostani lemezre is, ami persze kétezertizenhárom egyik legjobbja lesz Kelet-Közép-Európában (a rólad szóló szám helyett). Sokak számára ismerős lehet többek között a „vidéki pesti” képe is, aki jelen esetben egy Bajáról felkerült srác, aki az „őslakosok” szerint húsz év múlva sem lesz elég pesti.

    [youtube]http://www.youtube.com/watch?v=NnJ7RJpstPA[/youtube]

    Összességében elmondható, hogy profi módon sikerül megfogalmazni a gondolatokat, és emellett mesterien kerülni a klasszikus megmondóember-szerepet, bár néhány esetben érdemes lett volna még dolgozni a szövegeken. Jó példa erre, hogy a naivitást ennyire következetesen elhagyó és tudatosan kerülő szövegekben felesleges a „bocsánatot kérek, gyerekkorom, hogy viccet csináltam az álmaidból” szintű kiszólás (magánbeszélgetések), vagy akár az unalomig ismételt „könnyűnek lenni a legnehezebb” frázisának újbóli felelevenítése (galaxisok). Ezeket a mellényúlásokat szerencsére pillanatok alatt képes feledtetni az első éjszaka egyedül, amely nagy valószínűséggel az album legerősebb, legérettebb szerzeménye:

    [youtube]http://www.youtube.com/watch?v=0boCMFMwl1Y[/youtube]

    Annyi egészen bizonyos, hogy a Kapuzárási Pikniken nem egy megkeseredett, koravén fiatalember sirámait kell végighallgatnunk. Az akár ingyenesen is letölthető lemez egyik legfőbb erénye, hogy a jövővel kapcsolatos kétségek mellett az anyag egész világát belengi valami furcsa, keserédes nosztalgia, amelyben a múlt és a jelen egybemosódik ugyan, de az egyes dalok nem siratják az élményeket és benyomásokat, csak megemlékeznek róluk.

    Pontozás: 8/10

    Koncertek:
    2013. június 28.: Zöld Pardon (a Péterfy Bori & Love Band társaságában)
    2013. augusztus 31.: Kobuci Kert (a Pétery Bori & Love Band társaságában)

  • További cikkek