„Ebben mindig van energia”

Honnan jött a nevetek?

Már gimis koromban beakadt nekem ez az „aposztróf s”, hogy így kell kinéznie egy zenekarnévnek. Lehet, hogy a Guns n’ Roses miatt. Aztán az egyetemen a személyes márkafejlesztés órán a tanárom tanácsára keresgélni kezdtem felmenőim közül családneveket, mert véleménye szerint a Kocsis név már túl gyakori. Végül a kilencvenhét éves dédim nevét vettem fel művésznévként. Így lettem K. Fangler Péter, és a zenekar meg Fangler’s. A dédi persze nagyon boldog volt ettől. A múltkor látott a tévében, és elsírta magát, hogy meddig vittem már a család nevét.

Mikor indult el a zenekar?

Egy hangszerboltban dolgozom, ahol sok zenésszel megismerkedek. Az egyik srác, Szabó Zoli (a zenekar gitárosa) látott bennem valamit. Eljártunk jammelgetni, amiből végül megszületett az első kislemezdalunk, a Gyere, szédülj! 2015 elején. Ezt tekintjük a zenekar indulásának, akkor már megvolt a Fangler’s név is. Egyre több kedvező visszajelzést kaptunk, sőt a Petőfi Rádió is elkezdte játszani. Komollyá vált az egész, mert jöttek a kérdések a zenekar felől, viszont ekkor még nem igazán volt kész az együttes. Ezután gyorsan összeszedtük a bandát.

Milyen sikereket tudhat magáénak a zenekar?

Most olyan dolgot fogok mondani, ami inkább belső siker: az, hogy a zenekart ennyi ideig tudjuk működtetni. Hetente lejárunk próbálni, ebben mindig van energia. Nyilván nagy siker, hogy tavaly játszottunk a VOLT fesztiválon, hogy együtt turnéztunk a Kowával, és a Magna Cum Laudés buli is az.

Három három évvel ezelőtti éned mit szólna a Fangler’s-hez?

Imádom az ilyen kérdéseket! Ha belegondolok, milyen nagy dolgok történtek, akkor azt mondanám a három évvel ezelőtti magamnak, hogy csinálj mindent ugyanígy. A bukfenceket, melyeket átéltünk, meg kellett élni. Nem ezt vártam, inkább többet, de összességében elégedett vagyok.

Mi az zenekar eddigi legjobb élménye?

Mi brutálisan sokat röhögünk, a bulik előtt nincs hasgörcs, épp akkor legjobb a zenekarban lenni. De ha egyet kéne kiemelni, akkor a parkos koncertet mondanám. Hatalmas élmény volt a közönség és különösen amiatt, amit egy menő zenekarok mögötti szakmai gárda adhat. Egyszerűen vannak emberek arra, hogy az este a lehető legjobban sikerüljön, és csak a zenére koncentrálj. Hihetetlenül profi és alázatos emberek dolgoznak ott.

Mi lesz a legközelebbi fordulat a Fangler’s életében?

A nagylemez. Ez most a legnagyobb feladat. Nagyjából jövő februárra szeretném rányomni a pecsétet. Jön egy beharangozó dal klippel.

Hány szám lesz a lemezen?

Kilenc dal lesz rajta összesen. Érdekessége, hogy köztük egy olyan szám is, ami csak zongorából és énekből áll, igazi popos nóta. Mi ilyen popzenekar vagyunk. Élőben viszont rock! Egyébként nagyon kellett már a bandának, hogy legyen egy ilyen dal, mert ez az első lépés a nagykorúság felé, meg bizonyos körökben – például fesztiválok, koncertszervezők – presztízsértéke van.

Mit látsz a legnehezebbnek egy mai magyar banda életében?

Egyedül elindulni nulláról, hogy felzárkózz a profi mezőnyhöz. A másik pedig az, hogy a zenekar fenntartsa magában azt az energiát, amit közvetíteni tud. Ehhez rengeteg munka szükséges minden tag részéről.

Igénybe vesztek bármilyen támogatást? Milyen finanszírozási lehetőségeitek vannak?

Abszolút, az NKA-s pályázatokat igen. A Kowalsky-turnét is egy pályázaton keresztül sikerült megcsípni. Egy korábbi live sessiont szintén egy pályázatnak köszönhetünk.

Érezhető-e bármilyen formában, hogy egy ismertebb név előtt léptetek fel?

Naná, két dologban is. Egyrészt a zenekar számára komoly tapasztalatszerzést, tanulást jelent. Már oda tudunk állni minden gond nélkül négy-ötszáz ember elé, hiszen heti rendszerességgel tettük meg ezt. Megedződtünk: berúgta a motort. A mai napig tart ez magabiztosság. A másik, hogy sok emberhez eljutott a zenénk vidéken, vagy legalább hallottak rólunk. Kint volt hatalmas molinókon a nevünk, a Facebook-eseményeken szintén. Emellett egyre több kommentet és biztatást kapunk.

Hogyan tudjátok összeegyeztetni a zenekar életét – például egy turnét – a civil életetekkel?

Én könnyen, hangszerboltban dolgozom. Ha van egy dalötletem, akkor leülök egy zongorához, akár fel is vehetem. De mondjuk a Peti (Heller Péter, dobos) riporter, gyakran jön le hullafáradtan. Ahol igazán látványos ez a nehézség, az az olyan eset, ha például jön egy jó koncertlehetőség, akkor nem tudom rögtön rávágni, hogy persze, csináljuk. Emiatt nehéz. De általában jó mindenkinek minden.

Mennyire fontos számotokra, hogy magyarul hangozzanak el a dalok? Tervezitek-e, hogy átváltotok angolra?

Nekem nagyon fontos, hogy magyarul szólaljanak meg. Itt, Magyarországon csak az anyanyelvnek van létjogosultsága. A rádiók is általában ezt várják el. Tehát mindenképpen csak a magyar. Ha lenne külföldi felkérés, akkor biztos váltanánk, mert azért a popzene nyelve mégis az angol.

Mik a terveitek a jövőre nézve?

A rövidtávú cél, hogy a decemberi koncert a Kuplungban jól sikerüljön, és a lemez előkészületei frankón lemenjenek. A hosszútávú pedig, hogy minél többet kihozzunk a Fangler’s-ből. Az álom része az, hogy minden reggel, amikor felkelek, csak ezzel foglalkozhassak. Aznap csak az lenne dolgom, hogy énekeljek fel két-három számot, fejezzek be dalszövegeket, stb. Ennek az életnek baromira örülnék.