Ha a népmeséknek filmzenéje lenne

A figyelemre méltó Deti Picasso zenekar új albummal jelentkezett október elején, a Motherlanddel. Az etno-artrock stílust képviselő formáció 2011-ben a projekt pihentetése mellett döntött egyeztetési problémák miatt. A hároméves pihenő teret engedett a zenekar gerincét képző örmény testvérpárnak (Gaya és Karen Aratyunyan) újragondolni a további lehetőségeket, és hogy rátaláljanak új tagjaikra Anasztázia Razvaljajeva (hárfa) és Porteleki Áron (dob) személyében. Ekkor alapították a két főből álló pszichedelikus punkot játszó másodzenekarukat, és a Wattican Punk Ballet-ben ki is élték őrült és hóbortos zenei vágyaikat. Az 1999-ben alapult anyazenekar tevékenysége mindig is a népi tematikára építkezett, de sokkal kísérletibb, olykor zajosabb és sötétebb kontúrok jellemezték zenéjüket – ezek az energiák most, úgy látszik, a mellékágon lelték meg helyüket. Az alapkoncepció nem fordult ki magából, hiszen a Motherland szervesen kapcsolódik a korábbi alkotásokhoz, de mégis érettebb, visszafogottabb és letisztultabb hangzásvilággal találkozhatunk az új dalokat hallgatva.



Az a fajta személyes kapcsolat és tisztelet, amelyet az album tételei a hagyomány, a zene és a művészi önkifejezés felé tanúsítanak, különösen egyedivé teszi a Deti Picassót. Őszinte zene ez, mellyel ritkán lehet találkozni, ilyen attitűddel pedig képesek olyan formába önteni az örmény népi hagyományokat, hogy az egy népzenei ízléstől távol állót is magába tudnak szippantani. Ezt az erőt még annak ellenére is megteremtik, hogy a lemezen háttérbe szorulnak a szélesebb közönséget megérintő rockosabb elemek, bár Karen Aratyunyan okos és sejtelemes gitárjátékában ott bújnak az angolszász minták (Sareri Hovin Mernem, Mer Tan Itev).



https://www.youtube.com/watch?v=hmOaQZtSUV8

Az általában atmoszférateremtő, összesimuló hangszerelést egy-egy szám vagy számrészlet erejéig megtörik az igazán vérpezsdítő groove-os, táncos ritmusok (Dance In The Mountains, Askharums Ah Chim Qashi, Horovel), melyek nem engedik feledni a zenekar korábbi merészebb megszólalását. De hogy összességében hányféle érzelemi vagy zenei skálán mozog az album, azt nehéz lenne felsorolni. Egyfajta meditatív, hipnotikus állapottal lehetne leírni azt az éreztet, amely összefogja a dalok egészét: ebből a statikusnak mondható állapotból juthatunk el olyan katarzisok felé, melyek hol rezignációt (Mair Chka), hol megnyugtató örömöt eredményeznek (Es Gisher). Az Aratyunyan-testvérek 2007 óta élnek Magyarországon, ennek folyományaként a magyar zenei hagyomány is hatással volt rájuk, így szerepelhet a lemezen a Madarka, Madarka című magyar népdal, melynek apró testű madárkáját egészen éteri magasságig sikerül emelni – sajnálatunkra e feldolgozás kicsit rövidre sikerült. Ebben, valamint az Es Gisher és a Balkan Impressions című dalban a dobos édesapja, a Muzsikás együttesből ismert Porteleki László hegedül.

https://www.youtube.com/watch?v=XDYiFACkoNk

A Motherland egy olyan mesevilág, ahol az énekesnő, Gaya szirénhangja csábítja egyre mélyebbre hallgatóit, emellett a popzenében ritkán alkalmazott hárfajáték is ráerősít a misztikus légkörre. E dallamokon ringatva magunkat, megjelennek előttünk a mesék, népdalok tapasztalatai és érzelmei, melyeket egy minden elemében modern elképzelés szűrőjén keresztül élhetünk át. A lemez bárki számára ajánlható, aki úgy érzi, nyitott egy belső utazásra, és már csak a megfelelő időt kell hozzá megtalálnia.