Napszakok a Vármegyeháza udvarán

A Concerto Budapest nyári hangversenysorozatának második estéjén a klasszicista stílusban épült pesti Vármegyeháza udvarán hangozottak el Joseph Haydn legnépszerűbb korai szimfóniái, a Napszakok. A zeneszerző a műfajban korainak számító műveibe beemelte a korabeli szórakoztató zene elemeit, illetve parodizálta az olasz operazene jellegzetességeit. Ennél fogva a humoros és ironikus hangvétel jellemzi leginkább az alig félórás zenekari darabokat, amelyeket a zeneszerző Esterházy herceg első felkérésére írt az udvari zenekara számára (a keszthelyi kastély kész sem volt még ekkortájt).

Habár a koncerten megszólaló zenekar valamivel nagyobb volt, mint egykor Haydn zenekara Eszterházán, mégis autentikusan adta vissza a darabok hangzásvilágát. Köszönhető ez részben a kiváló karmester, Vashegyi György munkájának, aki egyébként is a régi zene historikus előadásának szakértője, s mint ilyen, korhű hangszerek nélkül is képes volt úgy megszólaltatni a műveket, ahogy azok évszázadokkal ezelőtt felcsendülhettek. Szélsőségesebb érzelmeket kerülő vezénylése teret adott Haydn zenéjének könnyed, szórakoztató jellegének. Gazdag érzelmi árnyaltsággal, kellő érzékenységgel keltette életre az egyes tételeket, sohasem esve át ló túlsó oldalára: kerülte a túlzott drámaiságot, a hangmagasságok gyors fel és le váltakozását (a vibrátót, amely nem volt jellemző a 19. század előtti zenei előadási gyakorlatra), ezáltal nem dúsította fel Haydn zenéjének egyszerű hangzásvilágát. Az elmaradhatatlan tánctételek minden esetben játszi könnyedséggel szóltak, és nem túlzás azt mondani, hogy a művek legszórakoztatóbb részeit képezték.



Az egyetlen dolog, ami zavaró volt Vashegyi dirigálásában, az az egyes tételek hirtelen, szinte minden előzmény nélküli lezárása: mintha nem lettek volna kellőképpen előkészítve. Ez a hirtelenség az első szimfónia kezdésénél is megfigyelhető volt, amolyan „csapjunk a közepébe” érzést váltott ki. Nem volt érezhető a fokozatos építkezés, a zenei témák értő és árnyalt kibontása. Az viszont e kisebb negatívumok ellenére is kétségtelen, hogy Vashegyi nagyon jól ismeri ezeket a darabokat, határozott elképzelése van róluk.

A Le Matin (vagyis a Reggel) címet viselő szimfónia lassú bevezetése igazán lírai hangzásúra sikeredett, s a későbbi tételekben megmutatkozó humort (amely gyakorlatilag a szolmizáció egyfajta paródiáját adja) is dinamikusan és életszerűen adta elő a zenekar. A Le Midi (Dél) című darab esetében a sok lassú tétel már-már egyfajta unalmas, elnyújtott monotóniát ad a zenének, de Vashegyi a lassabb tételeknek is kellő frissességet kölcsönzött. A lassú tételek főtémáit a hegedű vezeti be: Környei Zsófia elsőhegedűs szólója érzékletesen indította útjára a főbb motívumokat, amelyeket aztán a zenekar egésze is átvett és variált.

Végül a Le Soir (Az este) címet viselő darabban a fafúvósok jutottak virtuóz szólórészekhez. A fuvolaszólamot Kaczander Orsolya magabiztos profizmussal interpretálta: élénk és könnyed játéka igazán magával ragadó volt. Ott Rezső fagottszólója szintén elismerésre méltó a maga összeszedettségében és letisztultságában, a két oboás (Dienes Gábor és Baráth Nóra) szintén brillírozott. A Le Soir zárótétele a korban közkeletű viharzenék egyik legismertebb képviselője, ennek ellenére nem adta meg azt a határozott zárlatot, amit elvárhattunk volna.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=SaWQvXdBLWM[/youtube]
A fent említett apró hibák ellenére a Concerto Budapest szép teljesítményt nyújtott ezen a nyári estén is: a zenészek egyenletes játékukkal életre hívták Haydn zenéjének vidám, behízelgő kedélyességét. Nem csak a helyszínek és a zenei repertoár miatt érdemes tehát meghallgatni az együttes nyári hangversenyeit: kellemes és szórakoztató élményben lesz része annak, aki hallgatóként részese a koncertsorozatnak.

Koncertek:

Concerto nyárestek IV.
Augusztus 1., csütörtök 20:00, Pesti Vármegyeháza

Mozart-est
Mozart: Esz-dúr Kürtverseny K.417
Mozart: Klarinétkvintett K.581
Mozart: Haffner szimfónia K.385

Közreműködik: Tóth Bálint és Berkes Kálmán
Vezényel: Berkes Kálmán

Manó I. előadás
2013. szeptember 22.,  vasárnap 11:00, Zeneház

Nyugat
Közreműködik: Méhes Csaba pantomimművész
Művészeti vezető: Iván Gábor