Ehavi fülbe való: új hazai zenei megjelenések májusban

BÖBE: heart ïs where the poïson ïs

Szécsi Böbe eddigi karrierjéről nem szükséges beszámolnunk, hiszen az elmúlt években egyre-másra találkozhattunk vele, akár szólómegjelenésben, akár mint a Belau zenekar fellépéseinek énekese, illetve a formáció tavalyi lemezén is feltűnt két dalban. Legújabb szerzeménye ismét remekül hozza a saját megfogalmazása szerint „bittersweet pop” stílust, amelyet szubbasszus hatásokkal támogat meg, a mainstream pop érzésétől való megkülönböztetésért pedig a gondosan kimért négynegyedek felelnek. BÖBE egy nagyon jól hallgatható, minőségi darabot szállított nekünk idén nyáron, aminek ráadásul a szövegét is érdemes figyelni.

Pandóra Projekt: Aki érdekel

A Pandóra Projekt első videoklipje különleges egyvelegét adja a képnek és a zenének: az indie-folk duó két női hangra – a duó két tagjára – alapozza daluk lényegét, ehhez minden hangszeres elem körítés és díszítés csupán, hiszen a hangsúly a szólamokra terelődik, és arra, ahogy ezek kiegészítik a másikat, eltávolodnak vagy éppen közelednek egymáshoz. Miközben a szám szövegében abszolút mai és hétköznapi kérdést feszegetnek a lányok (párválasztás), képileg ezt ellenpontozzák a historizáló ruhákkal – ami, tegyük hozzá, csak első nézésre ellenpont, elegendő Jane Austen regényeit ide citálni példának. Mármint ellenpéldának. A daluk viszont remek kísérője lehet egy-egy társasági ellazulásnak, ahol arról is elmélkedhetünk – magunkban vagy közösen –, hogy ki is érdekel minket...

Szalai Anna és Dorozsmai Gergő: Senki nem beszél

Szalai Anna (Mambo Rumble, Csillagrablók) és Dorozsmai Gergő (Gustave Tiger) kettősének lemeznyi anyagából a Senki nem beszél című dalhoz készült klip érkezett legutóbb. Az EP címadó szerzeménye tulajdonképpen az egész szám esszenciáját adja: a stilizáló nótamuzsika vagy éppen a világháború előtti-utáni időszak melankolikus, szomorkás kuplék hangulatát idéző zenei körítést valójában az egyedi előadásmód és a szöveg teszi zárójelbe. Ezáltal pedig visszatérünk ahhoz a punkos gondolkodásmódhoz, ami Szalai Anna eddigi projektjeire is jellemző volt, és talán nem is lehetne nagyobb szükség rá, mint manapság.

Cancel.: Finally

Cancel. új klipje igazi csemege: egyfelől egy jól kidolgozott lo-fi-hanganyagot kapunk, ami persze a klip háromnegyedénél átvált egy raperedetű szövegmondós, darkosabb hangzással megtámogatott epizódba. Másfelől pedig egy érdekesen összerakott osztott képernyős klipet nézhetünk, amelyben végül is az előadó kétféle énje is megfér egymás mellett. Cancel. ebben a dalban a bezártság hatására leginkább önmagába zárkózott be, és egyfajta belső utazás az, amit megfogalmaz szerzeményében. Akármelyik részére figyelünk is (szöveg, kép, zene stb.), minden részletében kidolgozott és profi megjelenést kapunk.

Onakom: Arrival

A Pluto Sound gondozásában jelent meg Onakom debütáló lemeze, az Arrival. Az alapvetően elektronikus – de még inkább sound design alapokon szerveződő – zenei egységekből épülő anyagnak erős stílusa, sokszor szürreális vagy éppen sci-fi-mozis hangulata van. A muzikális textúrák felépítése gondoskodik róla, hogy hallgatóként egyszerűen csak utazzunk a dallamokkal és a különféle rétegek váltakozásával anélkül, hogy különösebben gondolkoznunk kellene azon, mit is élünk át – egyszerűen csak észleljük, hogy milyen „tájakon” járunk.

Kolibri: Zöldeskék

A Kolibri néven alkotó Bognár Bandi énekes-dalszerző, aki egy klasszikus, szobában ülős, énekes-gitáros típusú előadó – ami ebben a formában nem sztereotip besorolás akar lenni, inkább amolyan eligazítótábla, hogy honnan is érkezik az előadó. Legújabb dalában a melankolikus zenei hangzás sűrű költői megfogalmazású sorokban rejlő érzelmeket kanyarít elénk, amiben megannyi szétáradó asszociáció rejlik, hogy majd a hallgató jól kibontogassa őket, kicsit elmélázva a szavakon.

Mayberian Sanskülotts: Panel

A Mayberian Sanskülotts banda első lemeze éppen tíz éve jelent meg. Legutóbb ennek megünnepléseként a Rekult I. lemezzel adtak közre válogatást régi számokból, amelynek folytatása, a Rekult II. már az ajtóban toporog – ennek előfutára a Panel. A korábbi lo-fi-hangzású darabok mindkét lemezre stúdiókörülmények között, zenekari felállásban újrajátszva kerülnek fel, a Panel esetében ezt most egy egészen egyedi vizuális megoldásokkal operáló klip egészíti ki: a vízszintesen megosztott kép felső részében közel ezerkétszáz fotó pereg le előttünk, míg az alsóban fekete-fehér filmrészleteket látunk, amelyeket Joey Kendall New York, illetve a texasi Danton utcáin forgatott.