„Mindig Magyarországban gondolkodom”

Tizenegy évvel ezelőtt jelent meg Szakíts, ha tudsz című lemeze, melyet Juhász Gábor zeneszerzővel készített. Az új, Nem dobban a szív címet viselő korong esetében Födő Sándor „Fodo” volt a cinkostársa. Régi ismeretség az önöké?

Nem túlzás, ha azt mondom, hogy Fodo egy zenei polihisztor, minden hangszer meghajlik előtte. Az előző lemezemhez kapcsolódó magyarországi turné kovácsolt bennünket össze, ebből szövődött egy mély barátság. Régóta tervezgettük a közös munkát – egy évvel ezelőtt végre lehetőségünk nyílt rá.

A korábbi albumon szereplő dalok az elhagyott nő témája köré szerveződnek. Ezúttal sem engedte el a női pszichéhez kötődő szálakat.

A fókuszban valóban a női lélek, a női érzelmek állnak: a teljes kiüresedés éppúgy terítékre kerül, mint a vágyakozás. A boldog szerelmet nem éreztem dramatikusnak – szerintem mindig izgalmasabb a be nem teljesült kötődés egy-egy szeletét interpretálni.

Milyen hangulatú és stílusú dalokkal operáltak?

Balladák, populárisabb hangzású dalok, lírai hangvételű, nőies érzékenységű sanzonok és progresszív, alternatív zenei irányokat követő, politikailag is fűtött, társadalmi témájú, szövegükben sötétebb, hangulatukban apokaliptikus szerzemények kaptak helyet a korongon – egyszóval igencsak színes a paletta.

De azért nem egy depresszív hangulatot árasztó, érfelvágós utazásban lehet része annak, aki meghallhatja az anyagot, ugye?

Egyáltalán nem, hiszen az eklektikus zenei és szövegvilág rendkívül izgalmas dramaturgiával bír, mely időről időre átvezeti a befogadót az egyes hangulati fázisokon. Én például fülhallgatóval hallgatom a számokat, mert így még a legapróbb zenei finomságok is eljutnak a szívemig. Ha valaki nekiül az albumnak, úgy érezheti magát, mintha egy színházi előadáson venne részt, vagy mintha egy regényt olvasna, ugyanis a dallam és a szöveg képkockákat generál, melyek másfél órán át peregnek a hallgató lelki szemei előtt.

Ezúttal is nívós szövegíró gárdával, korunk elismert költőivel, dalíróival kollaborált. Köztük van Fodor Sándoron kívül még például Szabó T. Anna, Borda Réka, Novák Péter, Lackfi János, Varga Lívius, Kardos-Horváth János és Jónás Tamás is.

Az én ötletem volt, hogy velük és általuk szülessenek meg a szerzemények, mert szerettem volna egy kevésbé ismert platformra irányítani őket. Varga Líviusszal régi barátság fűz össze, csakúgy, mint Novák Péterrel, akivel húszéves korom óta ismerjük egymást, ugyanis nővérével, Novák Eszter rendezővel már többször volt alkalmam együtt dolgozni az Új Színházban. Szinte már családi barátság a miénk. Péter a koncerten meghívott vendégelőadóként emelte az est színvonalát. Szabó T. Annát és Lackfi Jánost Fodón keresztül ismertem meg, kettejük munkásságára régóta rajongással tekintek.

Először a dalok születtek meg, s csak aztán a szövegek, vagy mindez fordítva történt?

Igen, a dalok. A hangzóanyagokat küldtük el a költőknek, melyre ők az általam meghatározott koncepciót követve írtak szövegeket. Adott volt tehát egyfajta mezsgye, de mindenkitől azt kértem, hogy engedje szabadjára a fantáziáját, s hagyja áramolni a gondolatokat. Annyira termékeny lett a csapat, hogy sokkal több dalt készítettünk el, mint amennyi a lemezre ráfért, szóval a jó hír az, hogy máris van egy újabb lemezre való anyagunk!

Számos hangszer teszi még izgalmasabbá a korongon szereplő tizennégy dalt.

Akusztikus gitárok (Hámori Máté és Csókás Zsolt), zongora, mandolin, népiesebb hangzású ukulele, klasszikus cselló (Kertész Endre), ütőshangszerek és harmonika mellett dobprogramok teszik a hangzást izgalmasan maivá. A dalokat a Fodo Sound stúdióban rögzítettük, a felvételek hangmérnöki munkáit, a hangdesignt, valamint a masteringet Fodo készítette, aki egyfajta gondoskodó Sivaként egyengette a csapat útját, és az albumon több hangszeren, például percussionon és mandolinon is játszik. A lemezbemutató koncerten öröm-és kamarazenélésben lehetett része a közönségnek, ráadásul digitális kütyükkel is megbolondítottuk a hangzást.

Egy ideje Amerikába tette át székhelyét. Tervez a közeljövőben angol nyelvű albumot is?

Ha zenei lemez készítéséről van szó, mindig Magyarországban gondolkodom. Talán azért van ez így, mert igazi lokálpatrióta vagyok, és mert tudom, hogy itt vannak a zenei gyökereim, ide köt a nyelv, ráadásul a magyar költők inspirálnak a leginkább. Kissé nehezemre esik, hogy nemzetközi frontban gondolkodjam, de ettől függetlenül elkészítettük a korongon szereplő dalok angol verzióját is, s tervben van, hogy begyakoroljuk őket, hogy külföldön is koncertezhessünk.

Úgy érzem, hogy a lelke azért még mindig inkább Magyarországé.

Abszolút! Noha New Yorkba vezetett a sors, még mindig úgy érzem, mintha itthon élnék. A digitális lehetőségeknek köszönhetően végül is az ember már ott él, ahol akar – a távolság gyakorlatilag nem számít. Sokat járok haza a családommal, a nyarakat is rendszerint itthon töltjük, ráadásul most kezdtem el forgatni egy magyar filmet.

El lehet már árulni valamit a készülő filmről?

A címe Paraziták a Paradicsomban, Marius von Mayenburg német drámaíró Paraziták című darabjának adaptációja lesz Kasvinszki Attila rendezésében. A történet öt szereplő kapcsolatrendszerének abszurditásán keresztül komoly társadalomkritikát fogalmaz meg. Mindenkinek külön pszichológiai története van, és ezek csapnak össze helyenként hihetetlen mennyiségű humorral, illetve nagyon komoly mélységekkel. Március közepéig leszek itthon, áprilisban még pár napot egy olasz tengerparton forgatunk kollégáimmal, Pető Katával, Kovács Krisztiánnal, Rába Rolanddal és Porogi Ádámmal. Izgatottan várjuk, hogy kamera elé állhassunk.