© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
A Makám 30 éve
Interjú Krulik Zoltánnal
Az idén harminc éves Makám zenekar sikere a kezdetektől fogva töretlen. Zenei kalandozásaik során rengeteg műfajba belekóstoltak, sok neves zenésszel muzsikáltak együtt. Az együttes múltjáról, jelenéről és a jövőbeli tervekről Krulik Zoltánnal beszélgettünk.
Az idén harminc éves Makám zenekar sikere a kezdetektől fogva töretlen. Zenei kalandozásaik során rengeteg műfajba belekóstoltak, sok neves zenésszel muzsikáltak együtt. Az együttes múltjáról, jelenéről és a jövőbeli tervekről Krulik Zoltánnal beszélgettünk.
A Makám idén lett harmincéves. Ennyi idő után miként tud az ember úgy menni egy fellépésre, hogy az ne legyen rutin a számára, és hogy minden egyes fellépésben legyen valami, ami megkülönbözteti az eddigiektől?
Minden helynek megvan a maga szelleme, amit az ember magába szív, ráhangolódik, átlényegít. Időnként érdemes és hasznos változtatni a repertoáron, a kellő pillanatban csavarni egyet rajta, új számokkal egészíteni ki az eddigieket. De a legfontosabb, hogy le kell vetnünk a hétköznapok terhét, és teljes lényünkkel a zenére koncentrálni.
Gondolom, a közönség is befolyásolja az előadást.
A közönségből merített energiák mellett az előadók is inspirálják egymást a színpadon. A koncerteken mindig kialakul egy áramkör a zenekar és a közönség között. Amikor ezt gyengének érezzük, akkor még többet kell előhoznunk magunkból. Az idei nyáron Őriszentpéteren a legerősebb számainkkal indítottunk a Hétrétország Fesztiválon, mégsem indult be az áramkör. „Csavartunk” egyet a műsoron, és hirtelen kinyílt mindenki, óriási sikerünk lett, nem akartak leengedni a színpadról.
A Makám fennállása óta rengeteg zenei stílust kipróbált, ötvözött, a folklór elemeit modernizálta, az egyedi stílusnak köszönhetően zseniálissá tette.
Kezdetben meditatív kamarazenét játszottunk, sok improvizációval, távol-keleti, afrikai, balkáni, európai hangszerekkel, mint a gadulka, kaval, tabla, udu, oboa, gitár, bőgő. Ezen sokféle kultúrák zenéinek hatása is érződött a kompozícióinkon. Ezt követte a repetitív korszak. Nagy hatással volt rám Steve Reich, és kedveltem a 180-as Csoport szerzőinek darabjait is. Később Grencsó István csatlakozásával domináns lett a jazz hatása. Ezután kért fel a Fonó Records Kiadó, hogy állítsak össze egy lemezt Lovász Irénnek, A SkanZen (1999) óta datálódik a vokális korszak.
A gyerekművekhez másképp nyúlsz hozzá, mint a felnőtteknek szánt darabokhoz?
Folyamatosan alkotok, és lassan kristályosodnak ki bennem a lemezek tervei, koncepciója. Nyilván a gyerekeknek tervezett szövegek világa lényegileg más. Ilyenkor áthangolom magam, környezetet váltok, elutazok Budapestről Bakonybélbe, Káptalantótiba vagy Pannonhalmára. A játékosságnak egy másik hullámhosszára kapcsolok. Az első ilyen gyerek-családi lemezünk a Szindbád 2002-ben születtet, Lovász Irén énekli a dalokat, ezt követte az Almanach Bognár Szilvivel, majd az Ákom Bákom Lázár Erikával és a legutóbbi, a Csillagváró 2012-ben, amelyen Korzenszky Klári és Hornai Zóra az énekes szólista.
[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=opS7bK3_yxQ[/youtube]
Mások zenéjére, más együttesekre figyelsz?
Nem tudok nyugton maradni, sűrűn eljárok a pesti éjszakába, ahol csodákra lelek a romkocsmák világában. Legutóbb Vázsonyi Jancsit és Said Tichiti duóját hallottam a Kéklóban.
Kiemelnél még egyet?
A Budapest Nufolk Revolutiont is nagyon szeretem.
Össze tudnád foglalni, hogy miben áll a Makám sikere? Mi a jó recept egy hosszútávon életképes zenekarhoz?
Hullámvölgyeket és csúcsokat is megéltünk. Átlagosan 70-80 koncertünk van mostanában, de néha százra is felmegy. A Makám sikere talán a felismerhető stílusjegyeinkben rejlik, és a megújulási képességünkben.
Az alkotási folyamat hogy néz ki nálad?
Apró kis csírákból indulnak el a zenék. Utcán, villamoson, erdőben vagy éppen félálomban. Azonnal lejegyzem. Van, ami néhány óra alatt megszületik, van, amin hetekig, hónapokig dolgozom, sőt van, amin évek óta. Az Anyácskám, anyácskám című dalt édesanyám halála után, 2000-ben írtam, a szövege tetszett, a dallam kevésbé. Félretettem, pihentettem több mint tíz évig. Aztán újból elővettem a szöveget, és megszületett a már vállalható dallam is. A Robinzon Kruzo lemezen hallható.
Egyszerre jön létre zene és szöveg?
A legtöbb dalom szövege és zenéje együtt születik.
A Makámban több, mára sikeres énekesnő fordult meg, elég megemlíteni Bognár Szilviát, Lovász Irént, Szalóki Ágit vagy Palya Beát. Mi dönti el, hogy ki marad, és ki megy? Az újak hogyan kerülnek az együttesbe?
Nagyon egyszerű a történet. Sokáig keresem az énekesnőket, eljárok a koncertjeikre, meghallgatom a lemezeiket, aztán jön a felkérés. Ám, mint a történet is mutatja, a lányok előbb-utóbb befutnak, híresek lesznek, és önálló pályára lépnek saját koncepciókkal.
[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=B_XOTMl0Ygw[/youtube]
Mire vagy a legbüszkébb az együttes életéből? Melyik korszakára?
Voltaképpen nincsen kedvenc korszakom, szólistám, mindegyik egyformán kedves számomra. Sokan mondják, hogy az Anzix lemez a csúcs, de mások szerint a 9 Colinda, valakinek pedig a Szindbád, egyre többen emlegetik a Robinzon Kruzót és a régiek a Közelítéseket.
A kritikákkal szoktál foglalkozni?
Érdekel a mások véleménye, faggatom a kollégákat, a barátokat, a más művészeti ággal foglakozó ismerősöket is.
Nem nagyon találtam elmarasztaló kritikákat.
Amikor átváltottunk a hangszeresből a dalkorszakra, ezt szóvá tették néhányan, hiányolva a régi világot. Csupán annyi történt, hogy az ismerős Makám-világot egy rövidebb és énekhanggal kiegészített formába helyeztem, ami kétségtelen, hogy jóval sűrűbb, esszenciálisabb, mint a régi hosszú kompozíciók.
Jelenleg milyen munkákon dolgozol?
Petri György verseivel foglalkozom, amiből CD is készül hamarosan. 1974-ben zenésítettem meg a Már csak című szonettjét, s a vágy, hogy egy teljes műsor szülessen a verseiből, mostanra teljesült. November 22-én, Ady Endre születésnapján lesz a bemutatója a Nyitott Műhelyben. Weöres Sándor Rongyszőnyeg című ciklusával is foglalkozom. Jövőre tervezem a kiadását.
A Rongyszőnyeget a Kaláka Együttes és Sebő Ferenc is megzenésítette.
Igen, ezért olyan darabokat válogattam belőle, amiket ők nem dolgoztak fel.
Olvasol kortárs költőket? Inspirálnak?
Januárban Jász Attila kötetét forgattam, és nyolc-tíz dal elindult bennem. A diktafonomon pihennek. Valószínű, jövőre tudom csak folytatni a kidolgozást.
A harminc év ünneplése folytatódik?
A napokban fejezzük be a harminc év terméséből összeállított Napének című lemez stúdiómunkáját. December 21-én a MOM-ban a lemezbemutatón már mindenki kézbe veheti.
Szerinted szellemileg-lelkileg nyitott a mai ember a zenére? Erre az ősi, tiszta zenére még fogékonyak az emberek?
Úgy érzem, hogy örökké voltak divatok, most a pörgős bulizene a meghatározó szórakozási forma, amelyek között élvezetes, minőségi produkciók is vannak. Igaz, sok a műanyag, manipulatív, hemzseg a zeneipar a műsztároktól. Ám akikben nincsen tartás, elszántság és felkészültség, akikből hiányzik a belülről jövő mondanivaló, azok hamar kiesnek. De ne feledkezzünk meg a jazzről és a népzenéről, mindkettőben mi, magyarok nagyhatalom vagyunk, annyi a kiváló tehetség, és nem utolsósorban ne feledkezzünk meg a kortárs zenéről sem.
Baj van, de annyira mégsem.
Lehet, hogy mindig baj volt, és lehet, hogy sose volt baj. Hamvas Béla ezt nálam szebben megfogalmazta. Azt gondolom, hogy folyton meg kell találni az adott korban a formákat, a helyeket és azokat, akiket érdekel az, amit csinálsz. Minden körülmények közt meg kell tudni szólítani őket.
A Makám idén lett harmincéves. Ennyi idő után miként tud az ember úgy menni egy fellépésre, hogy az ne legyen rutin a számára, és hogy minden egyes fellépésben legyen valami, ami megkülönbözteti az eddigiektől?
Minden helynek megvan a maga szelleme, amit az ember magába szív, ráhangolódik, átlényegít. Időnként érdemes és hasznos változtatni a repertoáron, a kellő pillanatban csavarni egyet rajta, új számokkal egészíteni ki az eddigieket. De a legfontosabb, hogy le kell vetnünk a hétköznapok terhét, és teljes lényünkkel a zenére koncentrálni.
Gondolom, a közönség is befolyásolja az előadást.
A közönségből merített energiák mellett az előadók is inspirálják egymást a színpadon. A koncerteken mindig kialakul egy áramkör a zenekar és a közönség között. Amikor ezt gyengének érezzük, akkor még többet kell előhoznunk magunkból. Az idei nyáron Őriszentpéteren a legerősebb számainkkal indítottunk a Hétrétország Fesztiválon, mégsem indult be az áramkör. „Csavartunk” egyet a műsoron, és hirtelen kinyílt mindenki, óriási sikerünk lett, nem akartak leengedni a színpadról.
A Makám fennállása óta rengeteg zenei stílust kipróbált, ötvözött, a folklór elemeit modernizálta, az egyedi stílusnak köszönhetően zseniálissá tette.
Kezdetben meditatív kamarazenét játszottunk, sok improvizációval, távol-keleti, afrikai, balkáni, európai hangszerekkel, mint a gadulka, kaval, tabla, udu, oboa, gitár, bőgő. Ezen sokféle kultúrák zenéinek hatása is érződött a kompozícióinkon. Ezt követte a repetitív korszak. Nagy hatással volt rám Steve Reich, és kedveltem a 180-as Csoport szerzőinek darabjait is. Később Grencsó István csatlakozásával domináns lett a jazz hatása. Ezután kért fel a Fonó Records Kiadó, hogy állítsak össze egy lemezt Lovász Irénnek, A SkanZen (1999) óta datálódik a vokális korszak.
A gyerekművekhez másképp nyúlsz hozzá, mint a felnőtteknek szánt darabokhoz?
Folyamatosan alkotok, és lassan kristályosodnak ki bennem a lemezek tervei, koncepciója. Nyilván a gyerekeknek tervezett szövegek világa lényegileg más. Ilyenkor áthangolom magam, környezetet váltok, elutazok Budapestről Bakonybélbe, Káptalantótiba vagy Pannonhalmára. A játékosságnak egy másik hullámhosszára kapcsolok. Az első ilyen gyerek-családi lemezünk a Szindbád 2002-ben születtet, Lovász Irén énekli a dalokat, ezt követte az Almanach Bognár Szilvivel, majd az Ákom Bákom Lázár Erikával és a legutóbbi, a Csillagváró 2012-ben, amelyen Korzenszky Klári és Hornai Zóra az énekes szólista.
[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=opS7bK3_yxQ[/youtube]
Mások zenéjére, más együttesekre figyelsz?
Nem tudok nyugton maradni, sűrűn eljárok a pesti éjszakába, ahol csodákra lelek a romkocsmák világában. Legutóbb Vázsonyi Jancsit és Said Tichiti duóját hallottam a Kéklóban.
Kiemelnél még egyet?
A Budapest Nufolk Revolutiont is nagyon szeretem.
Össze tudnád foglalni, hogy miben áll a Makám sikere? Mi a jó recept egy hosszútávon életképes zenekarhoz?
Hullámvölgyeket és csúcsokat is megéltünk. Átlagosan 70-80 koncertünk van mostanában, de néha százra is felmegy. A Makám sikere talán a felismerhető stílusjegyeinkben rejlik, és a megújulási képességünkben.
Az alkotási folyamat hogy néz ki nálad?
Apró kis csírákból indulnak el a zenék. Utcán, villamoson, erdőben vagy éppen félálomban. Azonnal lejegyzem. Van, ami néhány óra alatt megszületik, van, amin hetekig, hónapokig dolgozom, sőt van, amin évek óta. Az Anyácskám, anyácskám című dalt édesanyám halála után, 2000-ben írtam, a szövege tetszett, a dallam kevésbé. Félretettem, pihentettem több mint tíz évig. Aztán újból elővettem a szöveget, és megszületett a már vállalható dallam is. A Robinzon Kruzo lemezen hallható.
Egyszerre jön létre zene és szöveg?
A legtöbb dalom szövege és zenéje együtt születik.
A Makámban több, mára sikeres énekesnő fordult meg, elég megemlíteni Bognár Szilviát, Lovász Irént, Szalóki Ágit vagy Palya Beát. Mi dönti el, hogy ki marad, és ki megy? Az újak hogyan kerülnek az együttesbe?
Nagyon egyszerű a történet. Sokáig keresem az énekesnőket, eljárok a koncertjeikre, meghallgatom a lemezeiket, aztán jön a felkérés. Ám, mint a történet is mutatja, a lányok előbb-utóbb befutnak, híresek lesznek, és önálló pályára lépnek saját koncepciókkal.
[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=B_XOTMl0Ygw[/youtube]
Mire vagy a legbüszkébb az együttes életéből? Melyik korszakára?
Voltaképpen nincsen kedvenc korszakom, szólistám, mindegyik egyformán kedves számomra. Sokan mondják, hogy az Anzix lemez a csúcs, de mások szerint a 9 Colinda, valakinek pedig a Szindbád, egyre többen emlegetik a Robinzon Kruzót és a régiek a Közelítéseket.
A kritikákkal szoktál foglalkozni?
Érdekel a mások véleménye, faggatom a kollégákat, a barátokat, a más művészeti ággal foglakozó ismerősöket is.
Nem nagyon találtam elmarasztaló kritikákat.
Amikor átváltottunk a hangszeresből a dalkorszakra, ezt szóvá tették néhányan, hiányolva a régi világot. Csupán annyi történt, hogy az ismerős Makám-világot egy rövidebb és énekhanggal kiegészített formába helyeztem, ami kétségtelen, hogy jóval sűrűbb, esszenciálisabb, mint a régi hosszú kompozíciók.
Jelenleg milyen munkákon dolgozol?
Petri György verseivel foglalkozom, amiből CD is készül hamarosan. 1974-ben zenésítettem meg a Már csak című szonettjét, s a vágy, hogy egy teljes műsor szülessen a verseiből, mostanra teljesült. November 22-én, Ady Endre születésnapján lesz a bemutatója a Nyitott Műhelyben. Weöres Sándor Rongyszőnyeg című ciklusával is foglalkozom. Jövőre tervezem a kiadását.
A Rongyszőnyeget a Kaláka Együttes és Sebő Ferenc is megzenésítette.
Igen, ezért olyan darabokat válogattam belőle, amiket ők nem dolgoztak fel.
Olvasol kortárs költőket? Inspirálnak?
Januárban Jász Attila kötetét forgattam, és nyolc-tíz dal elindult bennem. A diktafonomon pihennek. Valószínű, jövőre tudom csak folytatni a kidolgozást.
A harminc év ünneplése folytatódik?
A napokban fejezzük be a harminc év terméséből összeállított Napének című lemez stúdiómunkáját. December 21-én a MOM-ban a lemezbemutatón már mindenki kézbe veheti.
Szerinted szellemileg-lelkileg nyitott a mai ember a zenére? Erre az ősi, tiszta zenére még fogékonyak az emberek?
Úgy érzem, hogy örökké voltak divatok, most a pörgős bulizene a meghatározó szórakozási forma, amelyek között élvezetes, minőségi produkciók is vannak. Igaz, sok a műanyag, manipulatív, hemzseg a zeneipar a műsztároktól. Ám akikben nincsen tartás, elszántság és felkészültség, akikből hiányzik a belülről jövő mondanivaló, azok hamar kiesnek. De ne feledkezzünk meg a jazzről és a népzenéről, mindkettőben mi, magyarok nagyhatalom vagyunk, annyi a kiváló tehetség, és nem utolsósorban ne feledkezzünk meg a kortárs zenéről sem.
Baj van, de annyira mégsem.
Lehet, hogy mindig baj volt, és lehet, hogy sose volt baj. Hamvas Béla ezt nálam szebben megfogalmazta. Azt gondolom, hogy folyton meg kell találni az adott korban a formákat, a helyeket és azokat, akiket érdekel az, amit csinálsz. Minden körülmények közt meg kell tudni szólítani őket.
