© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
MENT makrohangolva
Beszélgetés Gyányi Marcellel
Második alkalommal rendezik meg Szlovéniában a február 3–6-ig tartó MENT fesztivált, ami a Bécs–Pozsony Waveshez hasonlóan egy olyan zenei showcase-t kínál, amely egyre jelentősebb szerepet tölt be a térség zeneiparában. A fesztiválra idén meghívást kapott makrohang is.
Második alkalommal rendezik meg Szlovéniában a február 3–6-ig tartó MENT fesztivált, ami a Bécs–Pozsony Waveshez hasonlóan egy olyan zenei showcase-t kínál, amely egyre jelentősebb szerepet tölt be a térség zeneiparában. A fesztiválra idén meghívást kapott a közel kétéves múltra visszatekintő, instrumentális zenéjét csak „jazz for metalheads”-ként meghatározó makrohang is. A trió basszusgitárosával, Gyányi Marcellel a ljubljanai koncert előtt beszélgettünk.
Dánok, szlovének, horvátok, finnek – csak néhány nemzet azok közül, akik meghívást kaptak az idei MENT fesztiválra. Ti lesztek az egyetlen magyar zenekar, amelyik itt képviselheti hazánkat. Hogyan jutottatok fel a nagyszabású kelet-európai rendezvény fellépőinek listájára?
A szlovéniai MENT-re a 2015-ös pozsonyi Waves fesztivált követően kaptunk meghívást októberben. Az egyik szervező eljött a koncertünkre, majd nem sokkal később jelentkezett, hogy nagyon tetszett neki a zenénk, és szívesen látna bennünket a ljubljanai MENT fesztiválon is.
Mit jelent ez a fellépés számotokra, és mit profitálhat az általatok képviselt zene hosszabb távon abból, hogy Ljubljanaban is megmutathatjátok magatokat?
Mindhárman kiemelt eseményként kezeljük. Nagyon jó, hogy egyre több hasonló rendezvény van Kelet-Európában is, így a régió zenekarai tapasztalatot szerezhetnek idegen környezetben, és visszajelzést kaphatnak, mennyit ér a munkájuk a nemzetközi színtéren.
Célunk, hogy sok olyan arccal ismerkedjünk meg kint, akikkel a jövőben valamilyen formában együttműködhetünk, akiknek segítsége révén még több színpadon mutathatjuk meg magunkat. Koncertszervezők, promóterek, újságírók – elsősorban rájuk gondolok. 2014 decemberében jött ki négyszámos EP-nk, a MAXREBO – az intenzív stúdiómunka után büszkén árulom el: rögzítettük első nagylemezünket is. Reméljük, hamarosan kiadót is találunk hozzá, szóval ennél aktuálisabb nem is lehetne a mostani showcase.
A MAXREBO-s számokkal vagy inkább az új albumra felkerült track-repertoárral léptek a kinti közönség elé?
A MAXREBO számai mára teljesen kikoptak a műsorunkból. Kizárólag az új makrohang-lemezről játszunk majd számokat.
Kikoptak? Úgy érted, elavultak?
Hangszerelésben és stílusban egy merőben más irányba mozdultunk el.
Vagyis?
A tőlünk megszokott instrumentális vonalon maradtunk, énekes dalokkal továbbra sem kísérletezünk. A számokat azonban már sokkal tudatosabban írtuk, mert szerettük volna, hogy azok szerves egységet alkossanak. A korábbi gitárorientáltságot heterogénebb hangszerelésű dalok váltották fel. A power triós periódusunk a gitárjátékra fektette a fő hangsúlyt, a dob és a basszusfunkciók inkább kíséretként szólaltak meg. A koncepció most megváltozott: felszámoltuk a dob-basszus-gitár alá-fölérendeltségi viszonyát. Mindhárom hangszer egyformán hangsúlyos lett, és azonos szerepet tölt be.
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=3Ci_LPuC1DU[/embed]
Hazai pályán sem egyszerű másfél órán keresztül játszani, de egy showcase ennél sokkal nagyobb kihívás egy zenekar számára. Mennyiben igényel intenzívebb felkészülést?
A lemezfelvétel most nagy koncentrációt igényelt, folyton stúdióban voltunk, sokat próbáltunk, de ez általában véve is igaz ránk. Ha a dalírás megkívánja, két-három napos intenzívebb próbákat is tartunk. Nem mondhatnám, hogy többet gyakoroltunk, mint ezelőtt bármikor – a februári koncertre is maximálisan felkészülve fogunk érkezni.
Mi az, ami inspirál titeket, ha dalírásról van szó?
Mi szeretjük egymást, pontosabban egymás játékát. Ez és a bennünket jellemző kísérletezés nagyon inspiráló tud lenni. Szakmai szemmel közelítünk az újdonságok felé: kutatjuk az egyedit, a rendhagyót, és igyekszünk olyan zenei dolgokból meríteni, amilyeneket korábban még nem hallottunk.
A zenéteken kívül a látványra is nagy hangsúlyt fektettek: egyedi vizuális világot jelenítetek meg. Így lesz ez a MENT-en is?
A vizuális elemek Horváth Tamás (Notwo) munkáját dicsérik. Ő készíti a plakátokat, fotókat és a koncert alatti vetítés anyagát is. A nyersanyag felvételtől a teljes kivitelezésig száz százalékban a saját munkáit hozza a fellépéseinkre. És igen, nem lesz ez másképp Ljubljanaban sem.
Tisztában vagyok azzal, hogy nehéz olyan dologról beszélni, aminek csak a helyszínen láttok majd a sűrűjébe, de mégis mire számítotok, milyen lesz a kinti fesztiválhangulat?
Biztos vagyok benne, hogy a pozsonyi Waveshez hasonlóan ez a fesztivál is inspiráló, energiákban gazdag és professzionális lesz. A MENT-en csak olyanok lépnek fel, akik komolyan gondolják, amit csinálnak, akik hosszú távra terveznek. A nyomás ilyenkor rajtunk is nagy, hiszen a legjobbat akarjuk kihozni majd magunkból, de rágörcsölni nem szeretnénk. Próbálunk majd ugyanúgy játszani, mintha hazai közönségnek tennénk. Pozsonyban az tetszett, hogy olyanok élvezték a koncertet, akik azelőtt még sosem hallották a zenénket. Nagyon vették a lapot. Fantasztikus élmény volt, jól esett a közönségtől kapott energia.
Feltételezem, hogy már megnéztétek a három napos rendezvénysorozat fellépőinek listáját. Melyik együttes koncertjét hallgatnátok meg a legszívesebben?
Valóban szemezgettem az előadók közül, többjük zenéit meg is hallgattam – két gitártrió keltette fel az érdeklődésem: az egyik az angol Kagoule, a másik a szerb Repetitor. Iszonyú kíváncsi vagyok mindkettőre!
Improvizáció, egymástól látszólag távol eső zenei műfajok elegyítése, jó értelemben vett lezser hozzáállás – ez lehet a makrohang-siker titka?
A nyitottság, a határok feszegetése jellemez minket. Sosem akartunk középszerűnek vagy öncélúnak tűnni, és az is igaz, hogy nem feszülünk rá egy adott műfajra. Igyekszünk sok mindent összegyúrni és úgy előadni, hogy az csak ránk jellemző, egyedi, energikus és profi legyen.
Dánok, szlovének, horvátok, finnek – csak néhány nemzet azok közül, akik meghívást kaptak az idei MENT fesztiválra. Ti lesztek az egyetlen magyar zenekar, amelyik itt képviselheti hazánkat. Hogyan jutottatok fel a nagyszabású kelet-európai rendezvény fellépőinek listájára?
A szlovéniai MENT-re a 2015-ös pozsonyi Waves fesztivált követően kaptunk meghívást októberben. Az egyik szervező eljött a koncertünkre, majd nem sokkal később jelentkezett, hogy nagyon tetszett neki a zenénk, és szívesen látna bennünket a ljubljanai MENT fesztiválon is.
Mit jelent ez a fellépés számotokra, és mit profitálhat az általatok képviselt zene hosszabb távon abból, hogy Ljubljanaban is megmutathatjátok magatokat?
Mindhárman kiemelt eseményként kezeljük. Nagyon jó, hogy egyre több hasonló rendezvény van Kelet-Európában is, így a régió zenekarai tapasztalatot szerezhetnek idegen környezetben, és visszajelzést kaphatnak, mennyit ér a munkájuk a nemzetközi színtéren.
Célunk, hogy sok olyan arccal ismerkedjünk meg kint, akikkel a jövőben valamilyen formában együttműködhetünk, akiknek segítsége révén még több színpadon mutathatjuk meg magunkat. Koncertszervezők, promóterek, újságírók – elsősorban rájuk gondolok. 2014 decemberében jött ki négyszámos EP-nk, a MAXREBO – az intenzív stúdiómunka után büszkén árulom el: rögzítettük első nagylemezünket is. Reméljük, hamarosan kiadót is találunk hozzá, szóval ennél aktuálisabb nem is lehetne a mostani showcase.
A MAXREBO-s számokkal vagy inkább az új albumra felkerült track-repertoárral léptek a kinti közönség elé?
A MAXREBO számai mára teljesen kikoptak a műsorunkból. Kizárólag az új makrohang-lemezről játszunk majd számokat.
Kikoptak? Úgy érted, elavultak?
Hangszerelésben és stílusban egy merőben más irányba mozdultunk el.
Vagyis?
A tőlünk megszokott instrumentális vonalon maradtunk, énekes dalokkal továbbra sem kísérletezünk. A számokat azonban már sokkal tudatosabban írtuk, mert szerettük volna, hogy azok szerves egységet alkossanak. A korábbi gitárorientáltságot heterogénebb hangszerelésű dalok váltották fel. A power triós periódusunk a gitárjátékra fektette a fő hangsúlyt, a dob és a basszusfunkciók inkább kíséretként szólaltak meg. A koncepció most megváltozott: felszámoltuk a dob-basszus-gitár alá-fölérendeltségi viszonyát. Mindhárom hangszer egyformán hangsúlyos lett, és azonos szerepet tölt be.
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=3Ci_LPuC1DU[/embed]
Hazai pályán sem egyszerű másfél órán keresztül játszani, de egy showcase ennél sokkal nagyobb kihívás egy zenekar számára. Mennyiben igényel intenzívebb felkészülést?
A lemezfelvétel most nagy koncentrációt igényelt, folyton stúdióban voltunk, sokat próbáltunk, de ez általában véve is igaz ránk. Ha a dalírás megkívánja, két-három napos intenzívebb próbákat is tartunk. Nem mondhatnám, hogy többet gyakoroltunk, mint ezelőtt bármikor – a februári koncertre is maximálisan felkészülve fogunk érkezni.
Mi az, ami inspirál titeket, ha dalírásról van szó?
Mi szeretjük egymást, pontosabban egymás játékát. Ez és a bennünket jellemző kísérletezés nagyon inspiráló tud lenni. Szakmai szemmel közelítünk az újdonságok felé: kutatjuk az egyedit, a rendhagyót, és igyekszünk olyan zenei dolgokból meríteni, amilyeneket korábban még nem hallottunk.
A zenéteken kívül a látványra is nagy hangsúlyt fektettek: egyedi vizuális világot jelenítetek meg. Így lesz ez a MENT-en is?
A vizuális elemek Horváth Tamás (Notwo) munkáját dicsérik. Ő készíti a plakátokat, fotókat és a koncert alatti vetítés anyagát is. A nyersanyag felvételtől a teljes kivitelezésig száz százalékban a saját munkáit hozza a fellépéseinkre. És igen, nem lesz ez másképp Ljubljanaban sem.
Tisztában vagyok azzal, hogy nehéz olyan dologról beszélni, aminek csak a helyszínen láttok majd a sűrűjébe, de mégis mire számítotok, milyen lesz a kinti fesztiválhangulat?
Biztos vagyok benne, hogy a pozsonyi Waveshez hasonlóan ez a fesztivál is inspiráló, energiákban gazdag és professzionális lesz. A MENT-en csak olyanok lépnek fel, akik komolyan gondolják, amit csinálnak, akik hosszú távra terveznek. A nyomás ilyenkor rajtunk is nagy, hiszen a legjobbat akarjuk kihozni majd magunkból, de rágörcsölni nem szeretnénk. Próbálunk majd ugyanúgy játszani, mintha hazai közönségnek tennénk. Pozsonyban az tetszett, hogy olyanok élvezték a koncertet, akik azelőtt még sosem hallották a zenénket. Nagyon vették a lapot. Fantasztikus élmény volt, jól esett a közönségtől kapott energia.
Feltételezem, hogy már megnéztétek a három napos rendezvénysorozat fellépőinek listáját. Melyik együttes koncertjét hallgatnátok meg a legszívesebben?
Valóban szemezgettem az előadók közül, többjük zenéit meg is hallgattam – két gitártrió keltette fel az érdeklődésem: az egyik az angol Kagoule, a másik a szerb Repetitor. Iszonyú kíváncsi vagyok mindkettőre!
Improvizáció, egymástól látszólag távol eső zenei műfajok elegyítése, jó értelemben vett lezser hozzáállás – ez lehet a makrohang-siker titka?
A nyitottság, a határok feszegetése jellemez minket. Sosem akartunk középszerűnek vagy öncélúnak tűnni, és az is igaz, hogy nem feszülünk rá egy adott műfajra. Igyekszünk sok mindent összegyúrni és úgy előadni, hogy az csak ránk jellemző, egyedi, energikus és profi legyen.
