Arany és a világzene

A Nana Vortex második lemeze a jubileumi Arany-évre készült: célja nem kevesebb, mint a költő eddig sokak számára ismeretlen arcát felvillantani. Arany János dallamai életre kelnek egy világzenei szupergroup tolmácsolásában, újragondolva, felfrissítve és kicsit megfűszerezve a közel kétszáz éves alapanyagot.

Az Aranylemez egyfajta válogatott versek is lehetne, sajátos irodalmi és zenei antológia, sőt, még akár hangoskönyv is. Ami különlegességét, erényét és hibáját is adja, az éppen az, hogy rengeteg stílus, hang és zenei kézjegy keveredik benne. Persze ez is egyfajta hommage, hiszen a lemez folyamatosan ellene megy annak a tankönyvszagú Arany János-képnek, ami évtizedek óta mindenkinek eszébe jut, ha véletlenül belefut egy-egy versbe vagy akár az egyébként zseniális és felülmúlhatatlan Sinkovits Imre-féle Arany-ballada-szavalatokba.

A Nana Vortex anyagát akár konceptlemezként is hallgathajuk: a főhős maga Arany, a zenekar róla mesél el egy történetet, melynek rugója valami olyasmi lehetne, hogy mit kezd egy zenekar egy sor – zeneileg kicsit sem túlgondolt – 19. századi dallammal, ha azt a 21. században a kezébe kapja. Az új zenei kontextus pedig a népzenei elemektől a jazzen át a hiphopig terjed, sok-sok improvizációval, mégis minden zeneszámot saját karakterében megtartva. Tíz szám, tíz stílus, tíz Arany János.

A zenekar vállalkozásához számos vendégzenészt megnyert, a névsor pedig igazán impozáns: Ágoston Béla, Both Miklós, Busa Pista, Csík János, Dresch Mihály, Ferenczi György és az 1ső Pesti Rackák, Horváth Kristóf ’Színész Bob’, Szalóki Ági, Oláh József (Parno Graszt). Különös darabja ez a lemez a megzenésített versek világának: kicsit olyan, mintha annak adták volna az egyes verseket, aki a legmagasabb licitet mondja rá, s onnantól kezdve, hogy megszerezte, a külső formát megtartva a saját képére formálhatja. Így ezen az albumon nemcsak Nana Vortex-számot találunk, hanem egy kis Naprát, egy kis Kalákát, de ott van a Csík zenekar, Ferenczi György és az 1ső Pesti Rackák, sőt még a slam poetry is.

Utóbbi kapcsán: a korong legsikerültebb darabja a Horváth Kristóf ’Színész Bob’-féle Zách Klára ballada újragondolása. Ennek az egy számnak az alapján kérdés nélkül adnánk egy teljes lemeznyi anyagot Színész Bobnak. A ballada műfajának kifejezetten jól áll a rap, emellett ennél a számnál a zenei alapot is tökéletesen eltalálták: kicsit misztikus, a hegedűnek és a cimbalomnak köszönhetően repetitív, a háttérben lüktető basszus jóvoltából pedig egészen vészjósló lett a finom elektronikával is megtámogatott végeredmény.

Kinek ajánlanánk ezt a lemezt? Az Aranylemez egy rendkívül eklektikus album. Megszállott Arany-rajongóknak kötelező darab, ahogy azoknak is, akik kedvelik a megzenésített versek műfaját. A komplex zenei világ miatt a fúziós zene szerelmesei is élvezettel hallgatják majd, ahogy azok is, akik egy magyar világzenei best of-ot szeretnének maguknak, amolyan tíz az egyben keverési arányban.