Operettből balett?

Lehár Ferenc világhírű operettjének, A víg özvegynek dallamaiból 1975-ben Ausztráliában állítottak össze egy egész estés, látványos balettet. A darabot az ősbemutató után a világ számos pontján nagy sikerrel játszották: most a budapesti közönség is megismerkedhetett vele az Erkel Színházban, a február 22-i bemutatón.



John Lanchberry a balett zenéjének megalkotásakor arra törekedett, hogy Lehár dallamait változatlan formájukban emelje át a táncjátékba. Jelentősebb húzások nélkül, az énekszólamok zenekari átirataiból állította össze a darab zenéjét, ügyelve a színes hangszerelés megtartására.A balettben ugyanúgy felcsendülnek a Vilja-dal vagy a Víg özvegy-keringő dallamai, mint az eredeti operettben. Az alkotók ügyeltek az egységes zenedramaturgiai kialakítására, ennek érdekében Lehár zenéjét kissé öncélúan használták fel, olykor különböző számok dallamaiból állították össze az egyes jelenetek zenéjét. Bizonyos motívumok újból és újból felcsendülnek az előadás során, miközben újak csatlakoznak hozzájuk, amelyek sok esetben összefonódnak az időről időre visszatérő, a darab egészét átszövő zenerészletekkel. A balett és a zene egységének megtartása érdekében szükség volt arra is, hogy Lanchbery átkötő zenéket írjon az egyes jelenetekhez. Ezek a részek azonban hozzásimulnak Lehár zenéjének stílusához, így nem bontják meg a zenei szövet egységességét. Lanchbery bravúros, ötletes és jól működő balettzenét hozott létre az operett dallamaiból.



Roland Hynd egyszerűsítette az operett cselekményét, a szereplők számát pedig minimálisra redukálta. Így azonban az operett eredetileg is átlagos színvonalú cselekménye soványka történetté alakult át. Az előadás jelentős részét nem a cselekményt kibontakoztató táncok, hanem a látványos revüszerű táncjelenetek alkotják: ezek javarészt megakasztják a történéseket, és semmi mást nem szolgáltak, mint a közönség elkápráztatását. A balett koreográfiája ötletes és hálás feladat a jól felkészült táncosoknak, a közönségnek pedig  egy könnyed és látványos szórakozást kínál, de semmi többet. Hiányzik belőle az igazi intimitás és líraiság, holott A víg özvegyhez ez is hozzátartozna. A látványos, ám kissé giccses, olykor rikító színű díszletek és jelmezek mindemellett hatásosan idézik fel a századforduló Párizsának hangulatát.



A táncosok kiváló formában voltak a bemutatón, és igyekeztek a legtöbbet kihozni az előadásból. Aliyj Tanykpayeva kiváló technikával táncolta el a címszerepet. Figurája érzelmi világának megjelenítését mimikájával és gesztikulációjával árnyalta. Daniló egysíkúbbra formált alakját (iszákos bohém, aki a szerelem hatására hirtelen megváltozik) Cserta József könnyed mozdulatokkal és technikai problémák nélkül, Pap Adrienn Valencienne szerepét könnyed, friss tánclépésekkel formálta meg. Simon István szintén kiváló volt Rossillonként, a szólótáncok mellett a nagy tömegjelenetek gördülékeny kivitelezése pedig a tánckar jól összehangolt munkáját dicsérte. Az est karmestere Silló István volt, akinek a kezei alatt A víg özvegy eredendő líraiságát sajnos nem sikerült kellő intimitással interpretálni, de a könnyedebb, humoros zenekari részek gördülékenyen csendültek fel.



Az előadás tehát nélkülözte az igazi érzelmességet mind a koreográfia, mint pedig a zenei megvalósítás tekintetében, ám aki könnyed szórakozásra vágyik, és kedveli a látványos, táncshow-szerű balettelőadásokat, annak az Erkel Színház produkciója nem fog csalódást okozni.



Értékelés: 7/10

Lehár Ferenc – Ronald Hynd: A víg özvegy (vígbalett három felvonásban)
Bemutató: Erkel Színház, 2014. február 22.
Zeneszerző: Lehár Ferenc
Koreográfus: Ronald Hynd
Betanító balettmester: John Meehan
Balettmester: Annette Page, Venekei Marianna, Bajári Levente, Solymosi Tamás
A produkció az Ausztrál Balett jóváhagyásával jött létre
Karmester: Silló István

Következő előadások: 2014. március 1. (SZO), március 2.(VAS), március 5. (SZE), március 6. (CSÜ)