Ördögűzés

Eötvös Péter színpadi művei eddig csak alkalomszerűen hangzottak fel a fővárosban. Joggal tekinthetjük tehát az idei színházi évad egyik legjelentősebb eseményének A szerelemről és más démonokról operaházi bemutatóját, hiszen végre megtört a jég, és ötelőadásos széria keretein belül emelt be repertoárjába Eötvös-operát a Magyar Állami Operaház – ezen kívül pedig májusban még két alkalommal tűzi majd műsorra a darabot. A bemutató nemzetközi alkotócsoportja Silviu Purcărete közel tízéves színpadra állítását hozta el a budapesti közönség számára. Az opera szövegkönyve Gabriel García Márquez kisregénye alapján készült, a rendezés pedig igyekszik visszaadni a kolumbiai író mágikus realizmusának hangulatát.

Purcărete a vetített képek erejét kihasználva sikeresen teremti meg a történet szürreális, pszichologizáló értelmezését egy vizuálisan szépen megkomponált előadás keretei között. A jelmezek eklektikusságával könnyen dekódolhatóan érzékelti, hogy egy kulturálisan sokszínű gyarmaton játszódik, ahol keverednek egymással a spanyol és indián kultúra elemei. Ugyanakkor az azonos díszletek között játszódó jelenetek olykor kaotikusnak tűnnek, a vetített képek pedig több esetben is túl didaktikus hatást gyakorolnak. A rendezőt elsősorban a magány és a kiszolgáltatottság érdekelte – ezeket remekül sikerült is neki megjeleníteni –, miközben átsiklik a szerelemnek a történetben betöltött szerepe felett. Cayetano atya és Sierva Maria kapcsolatát csak a szexualitás-érzékiség oldaláról mutatja be – arra már nem kaptunk választ, hogy ezentúl mit jelenthet számukra a másik személye.

Maria sodródik az eseményekkel, passzív főhős, ami nem könnyíti meg a befogadó számára a figurájával való azonosulást. A rendezés – a zenével ellentétben – nem igyekszik közelebb hozni hozzánk a lány figuráját, amivel jól érzékelteti a tizenéves gyerek elszakadását a realitásoktól, miközben a maga teremtette világban él. A hősnő idegenül érzi magát az emberek és még inkább az egyház intézményeinek falai között.

Tetiana Zhuravel remekel Sierva María de Todos los Ángeles szerepében: hangi adottságai mellett kislányos megjelenése is kiválóan alkalmassá teszik a szerepre. Fokozatosan felépített érzelmi kitörései nagyon hatásosak, és színészi készségeivel kapcsolatban sem emelhetünk sok kifogást. Cayetano atya szerepét Haja Zsolt formálta meg, aki magabiztos éneklésével szépen abszolválja a szólamot, hangja azonban sajnos esetenként beleveszik a sűrű zenekari szövetbe. A színészileg legsikerültebb alakítás Balatoni Éváé, aki mély beleéléssel varázsolja elénk az őrületében megalázott Martina Laborde nővér személyiségét. Fodor Bernadett Dominga, a fekete szolgáló szerepét kelti életre árnyalatokban gazdagon, míg Cser Krisztián mély basszusával Don Toribio püspök figurájának ad kellő súlyt és jelentőségét. Meláth Andrea Josefa Miranda apátnőt formálja meg magával ragadóan. Az Abrenuncio doktort alakító Boncsér Gergely az utóbbi években egyre több szereplehetőséget kap, de sajnos még mindig nem sikerült neki levetkőznie merev feszességét, ahogy olykor még magasságai sem nyílnak ki szépen minden esetben. Kovácsházi István ezúttal Don Ygnaciot kelti életre nagy szakmai rutinnal.

A Magyar Állami Operaház Énekkara ezúttal is szépen veszi az akadályokat, és színvonalas résztvevője az előadásnak. Eötvös Péter kezei alatt a zenekar is gyönyörűen muzsikálva biztosít megfelelő zenedramaturgiai hátteret az énekesek számára. Nem mindennap hallani ilyen szépen kidolgozott, dinamikai és érzelmi árnyalatokban gazdag zenekari hangzást az Ybl-palotában.

A szerelemről és más démonokról ékes példája annak, hogy napjainkban is komponálnak zeneileg értékes operákat, amelyeket érdemes műsorra tűzni – és amelyekkel érdemes megismerkedni.