© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
Elfogadtam, hogy outsider típus vagyok
Beszélgetés Szatmári Julival
Több mint egy évvel ezelőtt készített interjúnkban lelkesen mesélt karrierjének kezdeteiről, új albumról azonban csak dióhéjban nyilatkozott. Mi változott azóta? Februárra kész az új lemez, zenekarát pedig időközben a Cseh Tamás Program támogatottjai közé választották.
Több mint egy évvel ezelőtt készített interjúnkban lelkesen mesélt karrierjének kezdeteiről, új albumról azonban csak dióhéjban nyilatkozott. Mi változott azóta? Februárra kész az új lemez, zenekarát időközben a Cseh Tamás Program támogatottjai közé választották. Nem szállt el a tehetségkutatókon aratott sikerektől, és ma is éppúgy izgul a színpadon, mint tizenévesen – ez nem változott. Az önmagát barlanglakó-outsidernek valló dalszerző-gitárossal, Szatmári Julival egy új korszak kezdetéről beszélgettünk.
Sok helyütt nyilatkoztál a zenei tehetségkutatókon elért eredményeidről és élményeidről, azonban arról, hogy mikor érezted először azt, hogy a dallamok világa lehet számodra az abszolút komfortzóna, alig lehet olvasni.
Gyerekkorom óta dallamok szövik át az életemet, ABBA-számokon nőttem fel. A zene szeretetét valószínűleg édesapámtól és nagypapámtól örököltem. Egyikük sem hivatásos zenész, de nagypapám gyakorta tangóharmonikázott, én meg ültem mellette, és gitárral kísértem.
A Szatmári Juli–Rozsnyói Judit duóhoz Günsberger Ákos, Borbély Matyi, Laskay Peti csatlakozott gitárral, basszusgitárral és dobbal. Milyen zenei irányvonalbeli változásokat hozott a formáció bővülése?
Korábban főleg jazzt és bossanovát játszottunk, a fiúkkal poposabb irányt vettünk. A változás leginkább a zeneírásban figyelhető meg: korábban kizárólag angol nyelven írtam a dalaimat, nehéz volt számomra zenei mondanivalómat magyarul közvetíteni.
Mi volt ennek az oka?
A tudat, hogy megértenek, zavart.
Vagyis idegen nyelv mögé bújtál, hogy ne add ki Szatmári Julit?
Valahogy úgy. Némi szorongással töltött el a kitárulkozás. Ráadásul angolul könnyebben jöttek a gondolatok, mivel angolszász zenén nőttem fel. Nehezen barátkoztam meg az érzéssel, hogy azt, amit a zene nyelvén kívánok átadni, azonnal megérthetik.
És fel is ismerhetnek! Egy szombathelyi lány 2013-ban úgy döntött, elindul szerencsét próbálni. Megnyerte a Peront, az Átjárót és a Hangfoglalást, így országos ismertséget szerezett. Mesébe illő történet a tiéd. Milyen érzés a saját meséd főhősének lenni?
Ezt azért nem meseszerűen éltem meg, ahhoz túlságosan izgultam! Ám ezek fontos visszajelzések. A Hangfoglalás megnyerésével lehetőséget kaptunk arra, hogy végre hangosítással zenélhessünk. Nagy változás ez a zenekar életében, mert korábban az akusztikus hangszereket nehezen hangosítottuk ki.
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=ea8INNhHGy8[/embed]
Meg tudnád fogalmazni, mi a legfőbb erősséged?
Nehéz ezt belülről megítélni. Arra törekszem, hogy egyedi hangulatot, egy intimebb légkört tudjak létrehozni, ezért olykor egyedül játszom, máskor zenekarral. Kicsit outsider típusnak is tartom magam.
Olyan, aki inkább otthon, a cicája mellett pengeti a húrokat, mintsem kiáll a színpadra talpig strasszban és magassarkúban?
Van bennem némi barlanglakó beütés, ez tény. A privát életben sem vagyok más, de azért ne úgy képzelj el, mint egy macskás öregasszonyt! Kevés, de mély barátságokat ápolok.
Novemberben az A38 Hajón szólóban léptem fel. Ez olyan élmény volt számomra, mintha visszarepültem volna az időben, mintha a saját nappalimban lettem volna, tudniillik másfél éve csak a zenekarral játszottam, s picit elszoktam attól, hogy egyedül lépjek színpadra.
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=uMN1ZTW-jMw[/embed]
Emlékszel még arra, hogy mit éreztél, amikor először léptél pódiumra?
Tizenkét éves voltam, és rettenetesen izgultam. Szombathelyen Várhelyi Zoltán tanított gitározni kiscsoportos órák keretében. Egyik év végén koncert keretében kellett előadnunk szülők és ismerősök előtt, hogy mit tanultunk. Nem születtem azzal a vággyal, hogy szerepeljek, s emlékszem, szinte rettegtem az első szereplés előtt. Én a háttérmunkákat preferálom, írni és zenélni nagyon szeretek – ezért alakult így az életem. A fellépéseken viszont még ma is nagyon izgulok, ez nem változott.
Hogyan kell jól kiállni a színpadra?
Na, látod, ezt még én is tanulom! A színpadon az elengedés művészetét gyakorlom: kizárok mindent, és igyekszem csak a narratívára koncentrálni. Ez a rutinnal is fejlődik. Kell tudni ignorálni, ha valaki a közönség soraiban tüsszög, ha furcsán néz rám, vagy ha épp viszket a talpam.
https://www.youtube.com/watch?v=09KJ0VWaThA
A tehetségkutatókon bezsebelt sikerek után 2015-ben a Cseh Tamás Program támogatását is élvezhetitek. Ha jól tudom, nemsokára kezdődik a felkészülési fázis. Biztosan nehéz nyilatkozni olyasmiről, aminek még nem látsz a sűrűjébe, de játsszunk el a gondolattal: mit vártok a programtól, mit profitálhattok belőle?
Már az óriási dolog, hogy végre lehetőségünk nyílik professzionális videoklip-készítésre. A most februárban megjelenő lemezünkhöz készítettünk klipet, Ákos szobájában vettük fel. Régóta álmodom animációs klipről, s az a tervem, hogy ilyet fogunk készíteni az új dalokhoz.
Februárban jelenik meg az első albumotok. Erről is vesztek át az ezután készülő CSTP-kislemezre, vagy igyekeztek külön kezelni a két projektet?
Abszolút külön kezeljük. A kislemezünk az Ember a Földön címet kapta, ezt a nevet viseli a címadó dal is, és már játsszuk a koncertjeinken. Az új számaink mondanivalójukat tekintve kicsit súlyosabbak a korábbiaknál – én legalábbis így vettem észre. Míg korábban inkább hangulatot igyekeztem közvetíteni, addig a mostaniak filozofikusabbak. Egy új korszak kezdetét jelzik. Jó példa erre az előbb említett címadó dal, de félve beszélek róla, pontosabban a témáról és arról a filozófiáról, ami e dalszöveget ihlette.
Beszélj róla félve!
Azon tűnődtem, vajon mi történne, ha megismétlődne Jézus története. Ha ma jönne közénk valaki, aki közölné, hogy ő a Megváltó. Hogyan viszonyulnánk hozzá, mit tennénk vele? Vajon megismétlődne mindaz, ami évezredekkel ezelőtt megtörtént? A ciklikusságról, az emberi fajba kódolt pusztítási hajlamról, a megváltoztathatatlanról szól ez a dal.
Egy Agatha Christie-idézet jutott erről eszembe, miszerint az élet tragédiája éppen az, hogy az emberek nem változnak.
Meglehet. Nem tudom. Mindenesetre dalba foglaltam ezeket a kérdéseket.
A televíziós tehetségkutatókon mindig a változtathatatlanság cáfolatának lehetünk tanúi. A versenyzőket felturbózzák, kicsit levágnak a hajukból, festékekkel átszínezik őket, lecsípnek az identitásukból. Mit gondolsz, történhet hasonló a Cseh Tamás Program keretében?
Nem tudom elképzelni, hogy bárkinek érdeke és célja lenne az előadó megváltoztatása a CSTP keretében. Legalábbis a tavalyi nyertesek közül én nem láttam erre példát, szerencsére.
Indultál a Voice-ban, ezért merem kérdezni: mit lehet tanulni a mai tévés tehetségkutatókból?
Alig nézek tévét, a tehetségkutatókat sem követem nyomon, de a zsűrizésben van már tapasztalatom. Egy erdélyi tehetségkutatón vettem részt mint ítész. Hihetetlen élmény volt! Szerintem nagyon hasznos a másik oldalról szemlélni a produkciókat, sokat lehet tanulni belőlük. Amit fontosnak tartok, hogy mindig hűek maradjunk magunkhoz, s ne vállaljunk be olyan változtatást, amivel nem tudunk azonosulni.
Mi kell ahhoz, hogy abból, amit csináltok, meg lehessen ma itthon élni?
Nagyon rizikósnak érzem a hazai művészetek világát, mert bele kell kalkulálni, hogy csak annyit érsz, amennyi a következő sikered. Folyamatosan előre kell gondolkodnod. Már most tudnod kell, mit csinálsz márciusban, vagy hogy mit tervezel 2017-re. Hogy a kapcsolati háló számít a leginkább, abban nem vagyok biztos – természetesen segítség lehet, ha az ember rendelkezik ilyennel –, de vegyük például a televíziós tehetségkutatók győzteseit: nem mindegyikükről hallani, pedig biztos vagyok abban, hogy olyan infrastruktúrát nyertek a műsor által, amivel jól lehetett volna operálni. Ez vagy sikerül, vagy nem.
Kritikus pont, hogy a hazai rádiók vagy a nagyon rádiós popzenét, vagy az alternatív popot részesítik előnyben. Úgy érzem, picit hiányzik az átmenet. Az általam képviselt stílus nem biztos, hogy rádiós szempontból a legszerencsésebb, de én vállaltam, hogy ebbe az irányba indulok, mert ezt szeretem csinálni.
Sok helyütt nyilatkoztál a zenei tehetségkutatókon elért eredményeidről és élményeidről, azonban arról, hogy mikor érezted először azt, hogy a dallamok világa lehet számodra az abszolút komfortzóna, alig lehet olvasni.
Gyerekkorom óta dallamok szövik át az életemet, ABBA-számokon nőttem fel. A zene szeretetét valószínűleg édesapámtól és nagypapámtól örököltem. Egyikük sem hivatásos zenész, de nagypapám gyakorta tangóharmonikázott, én meg ültem mellette, és gitárral kísértem.
A Szatmári Juli–Rozsnyói Judit duóhoz Günsberger Ákos, Borbély Matyi, Laskay Peti csatlakozott gitárral, basszusgitárral és dobbal. Milyen zenei irányvonalbeli változásokat hozott a formáció bővülése?
Korábban főleg jazzt és bossanovát játszottunk, a fiúkkal poposabb irányt vettünk. A változás leginkább a zeneírásban figyelhető meg: korábban kizárólag angol nyelven írtam a dalaimat, nehéz volt számomra zenei mondanivalómat magyarul közvetíteni.
Mi volt ennek az oka?
A tudat, hogy megértenek, zavart.
Vagyis idegen nyelv mögé bújtál, hogy ne add ki Szatmári Julit?
Valahogy úgy. Némi szorongással töltött el a kitárulkozás. Ráadásul angolul könnyebben jöttek a gondolatok, mivel angolszász zenén nőttem fel. Nehezen barátkoztam meg az érzéssel, hogy azt, amit a zene nyelvén kívánok átadni, azonnal megérthetik.
És fel is ismerhetnek! Egy szombathelyi lány 2013-ban úgy döntött, elindul szerencsét próbálni. Megnyerte a Peront, az Átjárót és a Hangfoglalást, így országos ismertséget szerezett. Mesébe illő történet a tiéd. Milyen érzés a saját meséd főhősének lenni?
Ezt azért nem meseszerűen éltem meg, ahhoz túlságosan izgultam! Ám ezek fontos visszajelzések. A Hangfoglalás megnyerésével lehetőséget kaptunk arra, hogy végre hangosítással zenélhessünk. Nagy változás ez a zenekar életében, mert korábban az akusztikus hangszereket nehezen hangosítottuk ki.
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=ea8INNhHGy8[/embed]
Meg tudnád fogalmazni, mi a legfőbb erősséged?
Nehéz ezt belülről megítélni. Arra törekszem, hogy egyedi hangulatot, egy intimebb légkört tudjak létrehozni, ezért olykor egyedül játszom, máskor zenekarral. Kicsit outsider típusnak is tartom magam.
Olyan, aki inkább otthon, a cicája mellett pengeti a húrokat, mintsem kiáll a színpadra talpig strasszban és magassarkúban?
Van bennem némi barlanglakó beütés, ez tény. A privát életben sem vagyok más, de azért ne úgy képzelj el, mint egy macskás öregasszonyt! Kevés, de mély barátságokat ápolok.
Novemberben az A38 Hajón szólóban léptem fel. Ez olyan élmény volt számomra, mintha visszarepültem volna az időben, mintha a saját nappalimban lettem volna, tudniillik másfél éve csak a zenekarral játszottam, s picit elszoktam attól, hogy egyedül lépjek színpadra.
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=uMN1ZTW-jMw[/embed]
Emlékszel még arra, hogy mit éreztél, amikor először léptél pódiumra?
Tizenkét éves voltam, és rettenetesen izgultam. Szombathelyen Várhelyi Zoltán tanított gitározni kiscsoportos órák keretében. Egyik év végén koncert keretében kellett előadnunk szülők és ismerősök előtt, hogy mit tanultunk. Nem születtem azzal a vággyal, hogy szerepeljek, s emlékszem, szinte rettegtem az első szereplés előtt. Én a háttérmunkákat preferálom, írni és zenélni nagyon szeretek – ezért alakult így az életem. A fellépéseken viszont még ma is nagyon izgulok, ez nem változott.
Hogyan kell jól kiállni a színpadra?
Na, látod, ezt még én is tanulom! A színpadon az elengedés művészetét gyakorlom: kizárok mindent, és igyekszem csak a narratívára koncentrálni. Ez a rutinnal is fejlődik. Kell tudni ignorálni, ha valaki a közönség soraiban tüsszög, ha furcsán néz rám, vagy ha épp viszket a talpam.
https://www.youtube.com/watch?v=09KJ0VWaThA
A tehetségkutatókon bezsebelt sikerek után 2015-ben a Cseh Tamás Program támogatását is élvezhetitek. Ha jól tudom, nemsokára kezdődik a felkészülési fázis. Biztosan nehéz nyilatkozni olyasmiről, aminek még nem látsz a sűrűjébe, de játsszunk el a gondolattal: mit vártok a programtól, mit profitálhattok belőle?
Már az óriási dolog, hogy végre lehetőségünk nyílik professzionális videoklip-készítésre. A most februárban megjelenő lemezünkhöz készítettünk klipet, Ákos szobájában vettük fel. Régóta álmodom animációs klipről, s az a tervem, hogy ilyet fogunk készíteni az új dalokhoz.
Februárban jelenik meg az első albumotok. Erről is vesztek át az ezután készülő CSTP-kislemezre, vagy igyekeztek külön kezelni a két projektet?
Abszolút külön kezeljük. A kislemezünk az Ember a Földön címet kapta, ezt a nevet viseli a címadó dal is, és már játsszuk a koncertjeinken. Az új számaink mondanivalójukat tekintve kicsit súlyosabbak a korábbiaknál – én legalábbis így vettem észre. Míg korábban inkább hangulatot igyekeztem közvetíteni, addig a mostaniak filozofikusabbak. Egy új korszak kezdetét jelzik. Jó példa erre az előbb említett címadó dal, de félve beszélek róla, pontosabban a témáról és arról a filozófiáról, ami e dalszöveget ihlette.
Beszélj róla félve!
Azon tűnődtem, vajon mi történne, ha megismétlődne Jézus története. Ha ma jönne közénk valaki, aki közölné, hogy ő a Megváltó. Hogyan viszonyulnánk hozzá, mit tennénk vele? Vajon megismétlődne mindaz, ami évezredekkel ezelőtt megtörtént? A ciklikusságról, az emberi fajba kódolt pusztítási hajlamról, a megváltoztathatatlanról szól ez a dal.
Egy Agatha Christie-idézet jutott erről eszembe, miszerint az élet tragédiája éppen az, hogy az emberek nem változnak.
Meglehet. Nem tudom. Mindenesetre dalba foglaltam ezeket a kérdéseket.
A televíziós tehetségkutatókon mindig a változtathatatlanság cáfolatának lehetünk tanúi. A versenyzőket felturbózzák, kicsit levágnak a hajukból, festékekkel átszínezik őket, lecsípnek az identitásukból. Mit gondolsz, történhet hasonló a Cseh Tamás Program keretében?
Nem tudom elképzelni, hogy bárkinek érdeke és célja lenne az előadó megváltoztatása a CSTP keretében. Legalábbis a tavalyi nyertesek közül én nem láttam erre példát, szerencsére.
Indultál a Voice-ban, ezért merem kérdezni: mit lehet tanulni a mai tévés tehetségkutatókból?
Alig nézek tévét, a tehetségkutatókat sem követem nyomon, de a zsűrizésben van már tapasztalatom. Egy erdélyi tehetségkutatón vettem részt mint ítész. Hihetetlen élmény volt! Szerintem nagyon hasznos a másik oldalról szemlélni a produkciókat, sokat lehet tanulni belőlük. Amit fontosnak tartok, hogy mindig hűek maradjunk magunkhoz, s ne vállaljunk be olyan változtatást, amivel nem tudunk azonosulni.
Mi kell ahhoz, hogy abból, amit csináltok, meg lehessen ma itthon élni?
Nagyon rizikósnak érzem a hazai művészetek világát, mert bele kell kalkulálni, hogy csak annyit érsz, amennyi a következő sikered. Folyamatosan előre kell gondolkodnod. Már most tudnod kell, mit csinálsz márciusban, vagy hogy mit tervezel 2017-re. Hogy a kapcsolati háló számít a leginkább, abban nem vagyok biztos – természetesen segítség lehet, ha az ember rendelkezik ilyennel –, de vegyük például a televíziós tehetségkutatók győzteseit: nem mindegyikükről hallani, pedig biztos vagyok abban, hogy olyan infrastruktúrát nyertek a műsor által, amivel jól lehetett volna operálni. Ez vagy sikerül, vagy nem.
Kritikus pont, hogy a hazai rádiók vagy a nagyon rádiós popzenét, vagy az alternatív popot részesítik előnyben. Úgy érzem, picit hiányzik az átmenet. Az általam képviselt stílus nem biztos, hogy rádiós szempontból a legszerencsésebb, de én vállaltam, hogy ebbe az irányba indulok, mert ezt szeretem csinálni.
