A Magyar Nemzeti Táncegyüttes a Dózsa György vezette parasztfelkelés kitörésének 500. évfordulója alkalmából nyári előadássorozatra vitte
Székely Dózsa György című produkcióját. A táncjátékot több határon túli és magyarországi városban is bemutatták, minden esetben alkalmazkodva a helyi viszonyokhoz: ahol lehetett, lovas bemutató formájában, ahol nem, a lovas jelenetek elhagyásával, de a látványos táncepizódokat prózai dialógusok és énekszámok kísérték, színesítették. A turné utolsó előtti állomása volt a Margitszigeti Szabadtéri Színpad, ahol ünnepi ráadásként augusztus 22-én tekinthették meg az érdeklődők a Székely Dózsa György életéről készített tánckrónikát
[youtube]https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=vLtsLOHv1B4[/youtube]
A táncjelenetek közé iktatott párbeszédek funkciója az események alakulásának nyomon követése lett volna, csakhogy a két nemes főúr beszélgetései, Bakócz érsek tömeghez intézett szónoklatai vagy Dózsa és Piroska jelenetei egyáltalán nem illeszkedtek a táncokhoz, amelyeket sem csatajelenetként, sem toborzásként, sem pedig a lázadó tömeg zúgolódásaként nem lehetett értelmezni, A történelmi események, képek helyett sokkal inkább népi hiedelmeket, hagyományokat, a parasztok mulatozását, féktelen tombolását jelenítették meg, illetve az est végén a lázadók elfogását, majd Dózsa kivégzését is láthattuk. A Zsuráfszky Zoltán által koreografált táncjelenetek – bár önmagukban nem sikerültek rosszul – a történetet laza közjátékok láncolatává szabdalták szét, s csak az kötötte őket össze, hogy Dózsa Györgyről és parasztjairól szóltak, kissé revüműsor jelleget kölcsönözve az előadásnak.
A név szerint megismert szereplők megformáló színészek (Eredics-Fekete Zsuzsanna, Oberfrank Pál, Valach Gábor) tisztességesen helytálltak, figuráik jellemzése azonban felszínesre és közhelyesre sikerült, ahogy a történelmi események bemutatása is. Az egyszerű történetalakítás önmagában még nem lett volna hátrány a biztos siker érdekében, csakhogy a sematikusan jellemzett szereplők kiszámítható kliséi – a nemes urak, akik csak mulatni és parasztot nyúzni szeretnek, Piroska, aki Dózsát emlékezteti rá, honnan indult és mivé lett – kiszámíthatóvá és unalmassá tették a történetet. A Szarka Tamás – aki a produkció zeneszerzője és dalszövegírója – által énekmondóként előadott dalok viszont igényesek és élvezetesek voltak, ahogy a rockoperák világát megidéző, folklórral átszőtt zenekari kíséret is színvonalasra sikeredett, a szereplők által énekelt népdalok közül pedig többre könnyedén ráismerhettünk.
[youtube]https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=JUH0VVvLiz8[/youtube]
A címszereplőt alakító Novák Péter játéka viszont korántsem volt meggyőző: lázas delíriumban támolygó, boszorkányokkal álmodó, szenvedő léleknek mutatta be a népvezért. Dózsa semmifajta mélyebb érzelmet, vívódást, jellemfejlődést sem kapott Novák alakításában: nem az események alakítója, inkább azokkal tehetetlenül sodródó figura, s nincs ellenpólusa a darabban, mint sok más sikeres, hasonló műfajú előadás esetében; mindemellett Novák énekesei teljesítményét és tánctudását nem érheti rossz szó.
Az új nemzeti táncjátékként beharangozott
Székely Dózsa György – Tánckrónika a parasztvezér tetteiről nem volt tehát egyéb egy felszínes, látványos díszletek és jelmezek között eltáncolt, folklórelemekkel átitatott színpadi produkciónál, ami könnyed nyár esti szórakozásnak elmegy, de aligha lép klasszikus rockoperáink, rockballadáink vagy más népszerű, zenés-táncos produkcióink sorába. S még a lovak is elmaradtak…
Pontszám:
6/10
Előadja: a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és Zenekara
Címszerepben: Novák Péter
Pálffy Piroska: Eredics-Fekete Zsuzsanna
Bakócz Tamás: Oberfrank Pál
Csáky főúr: Valach Gábor
Énekmondó: Szarka Tamás (hangfelvételről)
Közreműködik: a Vasas Művészegyüttes
A táncjátékot írta: Vincze Zsuzsa
Tánczenei szerkesztő: Makó Péter (Csík zenekar)
Díszlet: Tóth Kázmér
Jelmez: Vincze Zsuzsa
Zeneszerző, dalszövegíró: Szarka Tamás (Ghymes együttes)
Rendező – koreográfus: Zsuráfszky Zoltán (Kossuth-díjas, kiváló művész)
A Honvéd Együttes produkciója.