Párbeszéd a kamarazenéről

Fesztiválakadémia Budapest címmel indít új kamarazenei fesztivált Kokas Katalin és Kelemen Barnabás. A Zeneakadémia falai között zajló négynapos, július 21-től 24-ig tartó rendezvényen hazai és külföldi művészek várják koncertekkel és mesterkurzusokkal a közönséget. A hegedűművész házaspárral a rendhagyó kezdeményezésről beszélgettünk.



Milyen célt hivatott szolgálni a nyáron induló, Fesztiválakadémia Budapest névre keresztelt rendhagyó kamarazenekari kezdeményezés?

Kokas Katalin: A cél az örömzenélés és a lehetőség megteremtése a „nagy találkozásokra”, azokra, amelyek a művelt közönség, a szakmabeliek, a fiatal zeneiskolások, a pedagógusok, az egyetemisták, a hazai és a külföldi művészek között jönnek létre. Tisztában vagyunk azzal, hogy nyaranta egymást érik a különböző zenei fesztiválok, kamarazenei fesztiválakadémiára eddig azonban még nem volt példa. A rendezvénynek Budapest, ez a csodálatos világváros, azon belül pedig a Zeneakadémia ad otthont. Terveink szerint az esemény jövőre egyhetes koncertsorozattá és kéthetes mesterkurzussá növi ki magát.

Mondhatjuk azt, hogy az idei négynapos rendezvény csak ízelítő?

Kelemen Barnabás: Igen, de azért nagyszabású ízelítő – olyan kivételes csemege, amelyet csak a legmenőbb konyhák mesterei tálalnak.



Vilde Frang, Homoki Gábor, Maxim Rrysanov, Boris Andrianov – hogy csak néhány nevet említsek a rendezvényen fellépő hírességek közül. Milyen alapon döntöttek a meghívott előadók köréről?

K. B.: Mindegyik művészt személyesen ismerjük, színpadon többször volt alkalmunk együtt játszani velük. Őrületes pezsgés lesz, de figyeltünk arra is, hogy ki kivel van barátságban, kik azok, akik emberileg is képesek egymással egységet alkotni, ki kihez passzol szakmailag. Muszáj, hogy nyitva legyenek az antennáink egymásra, hiszen a kamarazene nem más, mint a színpadon megalkotott házasság.

Hogyan épül fel a fesztivál programja?

K. K.: Az In memoriam Szigeti József, az In memoriam Székely Zoltán és a Shakespeare 400 – Kurtág 90 koncert a nagyteremben kap helyet, a zeneirodalom legszebb kamaraműveiből matinékoncertek keretében csemegézhet a közönség. Megkérdeztük művészbarátaink, lenne-e kedvük ahhoz, hogy bizonyos műveket kiemelve előadásokat tartsanak. Örömmel nyugtáztuk, hogy nagyon sokan – Szalai András, Fenyő László, Maxim Rysanov, Lendvay József, Boris Andrianov – mondtak igent a felkérésre.

K. B.: Én az egyik kedvenc művemről, Bartók szólószonátájáról fogok beszélni. Első hallásra nagyon nehezen befogadható mű ez, de semmiképp sem kell tőle megijedni. Közérthetően, mondhatni, anyanyelvi szinten, tiszta szeretettel fogom bemutatni és elemezni egy egyórás előadás keretében.

K. K.: Fenyő László Kodály szólószonátáját hozza közelebb a közönséghez, Szalai András Kurtág és a cimbalom összefüggéseiről, Lendvay József Paganini 24 capricciójáról beszél majd. Az előadások célja, hogy megnyissa a közönség antennáit az elsőre nehezen befogadható művekre, és hogy megmutassa, mitől szerethetőek, évezhetőek ezek. Az a jó ebben az egészben, hogy a művészek emberközelben lesznek, az előadásokat interaktív köntösbe bújtatjuk, a közönség bátran kérdezhet.

K. B.: Nem a show-darabokra megyünk rá. Mi valóban nagyon komolyan vesszük a közönséget, nem próbálunk egy kicsit sem elmenni az olcsóbb vagy a könnyedebb irányba. Jól mutatja ezt az is, hogy a Kelemen Quartettel Bartók mind a hat vonósnégyeséből idézünk részleteket.



K. K.: A Fesztiválakadémia másik fontos pillére az alapfokú oktatás módszertani-pedagógiai oldalról való felkarolása. A zeneiskolás és konzis korosztálynak Dénes László, Szily Éva és jómagam tartunk felkészítést a Koncz János hegedűversenyre az In memoriam Halász Ferenc kurzus keretében. Az előadásokon túl minden résztvevő magánórát is kap tőlünk.

Egyetemi hallgatóknak szánt mesterkurzusokból sem lesz hiány.

K. K.: Bizony! Számos fiatal szólista művész jön Budapestre a világ minden tájáról azért, hogy tanulhassanak, Alina Imbargimovához vagy Lendvay Józsefhez nem lehet csak úgy bejelentkezni magánkurzusra. Egyáltalán nem vállalnak ilyesmit, idén nyáron azonban erre is lehetőség nyílik. A hallgatók gyakorlati tanácsokat, fejlődésükhöz szükséges impulzusokat kapnak a külföldi művészektől.

Volt valamiféle szűrés arra nézve, mely hallgatók vehetnek részt a kurzusokon?

K. K.: A növendékek életrajzot, fényképet és felvételt adtak be hozzánk. A Fesztiválakadémia Budapest híre a teljes világhálón elterjedt – Amerikából, egész Európából, sőt még Japánból is szép számmal jelentkeztek a mesterkurzusokra. Minden felvételt nyert hallgató önéletrajza felkerül majd a Fesztiválakadémia honlapjára. A pályázók közül a legjobbakat választjuk ki és osztjuk be az órákra, valamint a kamaracsoportokba. Nem kell kifizetniük a teljes tandíjat, mert az egyéni fejlettségi szintjéhez mérten biztosítunk ösztöndíjat, amelynek mértékét kizárólag a kvalitás szabja meg.

Mi egyebet profitálhatnak még a nyári akadémiára felvételt nyert hallgatók azon túlmenően, hogy világhírű művészek mellett fejlődhetnek?

K. K.: Rendkívül sok kapcsolatra tehetnek szert: a zeneirodalom leghíresebb kamaraműveivel foglalkozhatnak, amelyeket azután tanáraikkal karöltve adhatnak elő a Solti György Kamarateremben rendezett déli hangversenyeken. Lehetőségük nyílik arra is, hogy meghallgassák, hogyan zenélnek a mestereik, valamint biztosítunk számukra helyet az esti koncerteken is.

K. B.: Rengeteg passzív növendékünk is van. Ők azok, akiket a fesztivál időtartamának rövidsége miatt nem választottunk be az idei kurzusokra, de számukra is biztosítunk termet, hozhatnak magukkal kottákat, muzsikálhatnak együtt, és buzdítjuk őket arra, hogy az együttzenélésből izgalmas kis házikoncerteket kerekítsenek.



Ha már a fiatalokról esett szó, említsük meg a ti gyermekeiket is, hiszen tőlük sem áll távol a zene. Ha jól tudom, Hannát az éneklés ragadta magával, Gáspár pedig a hegedűbe szeretett bele. Már most tudatosan készülnek a zenei pályára?

K. B.: Gáspárt valóban nagyon érdekli a zene, hegedül rendületlenül. Nemrégiben a Magyarok Házában lépett fel. Hanna kiválóan énekel és fantasztikusan improvizál zongorán – maga írja a dalait angolul, témái középpontjában a szerelem és a környezetvédelem állnak, műfajt illetően pedig a könnyűzene és a jazz izgatja –, mégis inkább egy hatalmas állatfarmot szeretne. Azt mondja, hogy nem akar városban élni, távol áll tőle az az őrült utazós életforma, amit tőlünk lát. Meglátjuk, merre vezet az útjuk, mi nem erőltetjük rájuk az akaratunkat.

K. K.: Egyébként azok a gyerekek, akik a zene bűvkörében nevelkednek, máshogyan rezegnek. Egyik gyerekemre sem mondhatom azt, hogy egyhelyben ülő típus, azt azonban büszkén ki merem jelenteni, hogy elképesztően kifinomultak. Észrevettem, hogy akkor tudok a legjobban koncentrálni rájuk, ha a zene nyelvén szólok hozzájuk, ha szakmailag dolgozom velük. Azon fiatalok koncentrációképessége, akik hatéves koruktól zenét tanulnak és zeneiskolába járnak, sokkal nagyobb, mint a zenét nem tanuló társaiké – mi több, az illedelmes viselkedésre is befogadóbbak.



Ahogy azt Barnabás is említette, őrült utazós életformát űztök, éppen ezért meglehetősen nehéz benneteket diktafonvégre kapni Budapesten. Milyen feladatok várnak rátok külföldön még a Fesztiválakadémia előtt?

K. B.: Finnországba utazom, ahol Brahms hegedűversenyével állok színpadra, majd következik egy isztambuli, egy francia- és egy olaszországi koncert, tanítok Kölnben is, de mindezt megelőzi a legfontosabb: a nemrégiben elhunyt Kertész Imrétől veszünk búcsút – Kocsis Zoltánnal és a Kelemen Quartettel tisztelgünk az írógéniusz előtt. (Az interjú közvetlenül K. I. temetése előtt készült – a szerk.) Felesége, Magda kért fel bennünket arra, hogy játsszunk a temetésen. Az elmúlt években sokszor vittük házhoz a zenét Imrének, ugyanis megromlott egészségi állapota miatt sajnos már nem tudott kimozdulni otthonából. Nagyon bensőséges, jó kapcsolat alakult ki közöttünk.

K. K.: Májusban Vásáry Tamással szervezünk magyarországi turnét, amelyre a környékbeli iskolák tanulói látogatnak el. Az elmúlt években óriási érdeklődés övezte a nyilvános próbáinkat: volt olyan, hogy hétszáz diák is eljött, holott nem egyszerű műveket, Kurtágot, Bartókot és Scheffert is játszottunk. A turnéink sosem öncélúak. Az oktatással, a zene megszerettetésével kapcsolatos küldetéstudat húzódik mögöttük. Manapság egyre többen érzik legbelül, hogy valami hiányzik az életükből. Ez az űr nem azért keletkezik egyesekben, mert híján vannak a nyitottságnak, hanem mert annak idején nem megfelelően tálalták nekik a komolyzenét. Merem ígérni, hogy aki a nyári Fesztiválakadémia programjaira ellátogat, és velünk tölt egy kis időt, soha többé nem fog idegenkedni Brahmstól, Bartóktól vagy Prokofjevtől – mi több, megszereti a klasszikus zenét!