Aranyásók a nyomortelepen

Giacomo Puccini számára komoly bevételt jelentett, hogy operái népszerűbb részleteit különböző átiratokban külön is megjelentették a zeneműkiadók, így nem meglepő, ha művészi elvei mellett üzleti megfontolásból sem oldotta fel operáiban a hagyományos, zártszámos szerkezetet. A darabok slágerré vált részletei nagy népszerűségnek örvendtek a zenekedvelők, amatőr zenészek körében, jó üzlet volt tehát megjelentetni őket zongora- és egyéb hangszeres átiratokban. Puccini az 1910-es években azonban már a világ legsikeresebb operakomponistájának számított, s a megélhetési zeneszerzők kezeit gúzsba kötő béklyóktól megszabadulva kísérletet tehetett egy újszerű színpadi mű, A nyugat lánya megalkotására. A kísérletből pedig igazi remekmű született.

Már a meglehetősen filmszerűre sikerült nyitójelenet is megkövetelte a zártszámok feloldását, az énekbeszéd előtérbe kerülése pedig azt eredményezte, hogy a komponista elsősorban a zenekar segítségével jellemezte hőseit, mindent alárendelve a szimfonikus hangzásvilágnak. A hangszeres kíséret ezernyi színnel, csodálatos, elégikus líraisággal szól. Sajnos azonban A nyugat lánya sehol sem tudott akkora népszerűségre szert tenni, mint a Bohémélet vagy a Tosca.

Az elmúlt években ugyan több operaházban is műsorra tűzték a Girlt – Puccini csak így emlegette ezt az operáját –, de sehol sem tudott hosszabb távra gyökeret verni a repertoárban. A Magyar Állami Operaház évtizedek óta nem játszotta a darabot, nem meglepő hát, ha az utóbbi évek egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó operaeseménye A nyugat lánya decemberi felújítása volt az Erkel Színházban.

A színpadra állítást egy fiatal orosz rendezőre, Vasily Barkhatovra bízták, aki minden romantikus vonásától megfosztva deheroizálta a történetet, és kortárs mesét varázsolt belőle, hiszen az aranyásók Kalifornia vadregényes tájai helyett egy összezsúfolt, betongyűrűkből felépített táborban vertek tanyát. Minden kifogásolható megoldása ellenére a rendezés az első és a második felvonásban jól működik, a harmadikban azonban a történet megváltoztatása vontatott színpadi jeleneteket eredményezett. Ramarrez holtan fekszik, leterítve, az énekkar által énekelt részek – például az utána való hajsza – csak lázálmában jelenik meg, majd miután mindenki eltűnik a színről, egy pillanatra a függöny is legördül, aztán Ramerrez feltámad a holtak birodalomból, és elénekli utolsó kettősét Minnie-vel. Elmarad a megváltó szerelem heroikus története: a szobahőmérsékletű színház nem forrósodott át a zenedráma romantikus atmoszférájától. Nincs boldog happy end, a címszereplő amazon természetéből nem marad semmi, a szerelmesek méteres távolságban énekelnek egymástól, az előadás zenei nívója pedig egy jól sikerült repertoárelőadás átlagos színvonalát hozta.

A címszerepben Bátori Évát láthattuk, akinek hangja sajnos nem szólt kiegyenlítetten, a drámai kitörések elsikkadtak, vokális szerepformálása érzelmi árnyalatokban szegényes, színészi játéka egyoldalú volt. A férfi főszerepet alakító Gaston Rivero nem a hőstenorok ama fajtából való, akik évtizedeken át énekelték Ramerrez szólamát, de szép hangszínű és erőteljes hangja jól bírta a partitúra támasztotta követelményeket, nem fáradt el a harmadik felvonásban sem, kulturált énektechnikájával pedig igyekezett vokálisan összetetten jellemezni szerepét. A sheriffet megformáló Szegedi Csaba nem tudott kellő súlyt és jelentőséget adni az igazságszolgáltatás könyörtelen végrehajtójának, énekesi teljesítménye és színészi játéka is unalmas volt. A kisebb szerepek alakítói közül jól eltalált, élvezetes karakteralakítást nyújtott Balczó Péter a pultos, Kiss András a mesztic férfi szerepében. Bakonyi Marcell a Fargo társaság ügynökét, Cseh Antal Sonorát énekelte határozott színpadi jelenléttel. A férfikar jól teljesítette feladatát. A Kocsár Balázs vezette zenekar játéka nélkülözte az igazi ihletettséget, de mindvégig üzembiztosan kísérte a zenészeket, a karmester a partitúra kiváló ismerőjének bizonyult.

Puccini vadnyugati története modernizált kiadásban közel ötven év után tért vissza az Erkel Színház repertoárjába, a közönség tetszéssel fogadta a premiert, a december 1-i alkalomra minden jegy elkelt. Az átütő erejű, izzó szenvedélyeket megjelenítő előadás azonban sajnos elmaradt, ahogy kidolgozott jellemeket sem láthattunk a színpadon.