© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
A tavasz ünnepei
Rameau opera ritkaság a Budapesti Tavaszi Fesztiválon
Igazi operaritkasággal ért véget az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál: Jean-Philipp Rameau 1753 óta előadatlan operájának, a Polümnia ünnepeinek koncertszerű megszólaltatásával. A világsztárokkal megvalósult modern kori bemutató nagysikerű zárása volt az idei fesztiválnak és egyben méltó megemlékezés Rameau halálának 250. évfordulójáról.
Jean-Philipp Rameau halálának 250. évfordulója alkalmából egy igazi különlegességgel ért véget az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál: a zeneszerző Polümnia ünnepei című opera-balettjének koncertszerű előadásával. A nagyszabású allegorikus művet 1753 óta nem adták elő, így az április 6-i koncert a darab modern kori bemutatója volt.
A Polümnia ünnepei az osztrák örökösödési háborúban a franciák legnagyobb győzelmének, az 1745-ös fontenoyi csatának állított emléket. A prológusban a Múzsák dicsőítő énekétől kísérve a Művészetek szobrot állítanak XV. Lajosnak, majd Polüminának (a lírai költészet múzsájának) tolmácsolásában három allegorikus történetet ismerhetünk meg három felvonásban. A koncertszerű előadáson a tánctételekkel teletűzdelt, elvont, mitologikus történetek nehezen követhetőek voltak. Azonban a zenekari kíséret csillogó hangzás világa, az ünnepélyes dallamok, az énekszólamok drámai hatásossága mindenért kárpótolta a közönséget.
Akik a világhírű énekesnő, Véronique Gens kedvéért váltottak jegyet az előadásra minden bizonnyal csalódottan távoztak az est végén, hiszen ő csak a szünet után lépett színpadra egy két kisebb terjedelmű szerepben. Énekelése azonban egészen különleges, magával ragadó élményt nyújtott. Vele ellentétben Aurélia Legaynak sokkal nagyobb szerep jutott, annak ellenére, hogy énektechnikája kevésbé volt historikus. Legay szélesen áradó, erőteljes szoprán hangot birtokol, amely könnyedén betöltötte a hatalmas hangversenytermet. A férfi énekesek közül Mathias Vidalnak jutott a legnagyobb szerep az est folyamán. Szép hangszínű, érces tenor hangja és szépen megformált dallamívei emlékezetes élményt nyújtottak. A magyar énekesek közül a legkiemelkedőbb Baráth Emőke volt. Az előadás előre haladtával fokozatosan egyre magabiztosabbá vált előadása, mígnem koloratúrás áriájában a maga teljességében mutathatta meg ragyogó énektechnikáját. Szépen megformált dallamíveivel, vibrátótól mentes, finoman árnyalt énekhangjával a szólóénekesek közül az ő produkciója volt a leginkább historikus. Az est folyamán a kórusra is igen nagy szerep hárult. A Purcell Kórus azonban szépen helyt állt és hatásos drámai erővel adta elő a hatalmas kórustablókat. A Vashegyi György vezette Orfeo zenekar ünnepélyes, sokszínű játékával hívta fel magára a figyelmet.
[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=y_7R1nJneOM[/youtube]
Maradandó élményben lehetett tehát része annak, aki ellátogatott április hatodikán a Budapesti Tavaszi Fesztivál záró hangversenyére. Izgatottan várjuk, hogy a következő évben milyen különlegességgel rukkolnak elő a fesztivál szervezői.
A Polümnia ünnepei az osztrák örökösödési háborúban a franciák legnagyobb győzelmének, az 1745-ös fontenoyi csatának állított emléket. A prológusban a Múzsák dicsőítő énekétől kísérve a Művészetek szobrot állítanak XV. Lajosnak, majd Polüminának (a lírai költészet múzsájának) tolmácsolásában három allegorikus történetet ismerhetünk meg három felvonásban. A koncertszerű előadáson a tánctételekkel teletűzdelt, elvont, mitologikus történetek nehezen követhetőek voltak. Azonban a zenekari kíséret csillogó hangzás világa, az ünnepélyes dallamok, az énekszólamok drámai hatásossága mindenért kárpótolta a közönséget.
Akik a világhírű énekesnő, Véronique Gens kedvéért váltottak jegyet az előadásra minden bizonnyal csalódottan távoztak az est végén, hiszen ő csak a szünet után lépett színpadra egy két kisebb terjedelmű szerepben. Énekelése azonban egészen különleges, magával ragadó élményt nyújtott. Vele ellentétben Aurélia Legaynak sokkal nagyobb szerep jutott, annak ellenére, hogy énektechnikája kevésbé volt historikus. Legay szélesen áradó, erőteljes szoprán hangot birtokol, amely könnyedén betöltötte a hatalmas hangversenytermet. A férfi énekesek közül Mathias Vidalnak jutott a legnagyobb szerep az est folyamán. Szép hangszínű, érces tenor hangja és szépen megformált dallamívei emlékezetes élményt nyújtottak. A magyar énekesek közül a legkiemelkedőbb Baráth Emőke volt. Az előadás előre haladtával fokozatosan egyre magabiztosabbá vált előadása, mígnem koloratúrás áriájában a maga teljességében mutathatta meg ragyogó énektechnikáját. Szépen megformált dallamíveivel, vibrátótól mentes, finoman árnyalt énekhangjával a szólóénekesek közül az ő produkciója volt a leginkább historikus. Az est folyamán a kórusra is igen nagy szerep hárult. A Purcell Kórus azonban szépen helyt állt és hatásos drámai erővel adta elő a hatalmas kórustablókat. A Vashegyi György vezette Orfeo zenekar ünnepélyes, sokszínű játékával hívta fel magára a figyelmet.
[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=y_7R1nJneOM[/youtube]
Maradandó élményben lehetett tehát része annak, aki ellátogatott április hatodikán a Budapesti Tavaszi Fesztivál záró hangversenyére. Izgatottan várjuk, hogy a következő évben milyen különlegességgel rukkolnak elő a fesztivál szervezői.
