Te rendeznél koncertet a nappalidban?

Hogyan kerültetek a Sofar Sounds rendezvények sodrásába?

Süli András: Épp olyan periódusomat éltem, amikor kedvem lett volna belevágni valami újba, s szerettem volna egy olyan önkéntes alapon szereveződő projektet meghonosítani Debrecenben, ami a világ más városaiban már gyökeret vert. A Sofar Sounds kezdeményezés napjainkban a világ számos nagyvárosában jelen van. New York, Lisszabon, London, Bombay – csak néhány azon városok közül, ahol imádják ezeket az intim, emberközeli koncerteket. Mi 2017 márciusa óta engedtük Debrecen vérkeringésébe a kezdeményezést. Ezt az évet egyébként 425 várossal indítottuk.

Beavatnátok, hogy mitől intimek és emberközeliek a Sofar Sounds koncertek?

S. A.: Az alapítók rádöbbentek, hogy a mai nagyszabású élőzenei koncertekből kezd kiveszni a bensőséges hangulat, továbbá a reflexió előadó és befogadó között, mert a helyszínek zajosak, a legtöbben az okostelefonjukat bámulják, vagy alkoholt iszogatva hangosan beszélgetnek a haverjaikkal. Léteznek olyan zenei irányzatok, amelyeket ez a hozzáállás „megöl”, s elveszik a varázs. A Sofar Sounds életre hívói – és mi is – olyan formátumot szerettek volna találni koncerteknek, amelyet a zajmentesség jellemez, s ahol teret kap az egymásra figyelés, a kölcsönös érdeklődés, a nyitottság, az alázat.

Nyirő Nikolett: A zene egy nagyon erős közösségteremtő eszköz, és jó látni, hogy ennek a formátumnak továbbra sincs szüksége egyéb hangulatfokozókra, hiszen képesek vagyunk koncentrálni az előadókra, és átszellemülve hallgatni a harmincperces koncerteket.

A Sofart titkos kezdeményezésként is emlegetik.

Ny. N.: Az események lényege, hogy a dátumon kívül minden egyéb információ rejtve van a közönség elől – azt, hogy hova kell menniük, csak előző napon, azt pedig, hogy kik lesznek a fellépők, csak a helyszínen tudják meg azok, akik a weboldalon az eseményre regisztrálnak. A tér mindig más, általában olyan helyek, ahol a mindennapokban nem jelenik meg a zene: szoba, tetőterasz, galéria, iroda tárgyalóterme. Így a zenészek olyan környezetben játszhatnak, ahol minden róluk szól, és bátran, kvázi barátként kommunikálnak a közönséggel.

S. A.: Azért fedi titok az utolsó pillanatig az előadók kilétét, hogy ne azért gyere el, mert az az előadó épp felkapott, hanem mert hiszel a Sofar-formátumban, mert bizalmat szavazol azoknak, akik a projekt mögött állva tető alá hozzák a koncerteket, s hiszel abban, hogy olyan értékrendet képviselnek, és olyan zenei ízlésvilággal rendelkeznek, amiből „profitálhatsz”. A magyar weboldalon az első negyven–ötven fő jelentkezését mi igazoljuk vissza (a létszám függ a helyszínek befogadóképességtől), ők felkerülnek a vendéglistára. Egyébként aki egyszer beregisztrál a nemzetközi oldalra, és bejelöli azokat a városokat, amelyeknek a Sofar koncertjeire kíváncsi, ezt követően minden hónapban kap egy nemzetközi havi hírlevelet, amely naprakész infókkal látja el.

Olyan ez, mint a szobaszínházi előadások, csak épp zenével megbolondítva?

Ny. N.: Pontosan! Az elnevezés is erre utal, a Sofar tulajdonképpen mozaikszó: Songs from a Room. A műfaji határokat, amennyire csak lehet, igyekszünk kitágítani – volt már példa arra, hogy egy szobában metal, elektronikus vagy kortárs klasszikus repetitív zene csendült fel csellómuzsikával fűszerezve. Londoni helyszínen már olyan ismert formáció is fellépett, mint a Bastille vagy Lily Allen, illetve Washingtonban Ed Sheeran. Mi próbálunk minden szegmensből meríteni, igyekszünk kevésbé ismert zenekarokat is keresni, de nem ritka, hogy már befutott fellépőket hívunk.

S. A.: Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy nincs belőve célközönség, bárki jöhet, akit érdekel annyira a zene, hogy vállalja, hogy maximálisan koncentrál. Rendszerint két-három fellépő hallható-látható egy este során, a koncertek harminc-negyven percesek, s tudatosan hétköznap tartjuk őket, ugyanis feleslegesnek érezzük a versengést a Debrecenben pénteken és szombaton zajló kulturális rendezvényekkel. Ráadásul a hétköznap esti kimozdulásnak kevésbé van meg Magyarországon a rutinja, nem ebben szocializálódtunk. Mi most ezt hozzuk be a köztudatba. Este tízkor még mindenki kényelmesen eléri a buszt, s kipihenten tud menni másnap munkába, iskolába.

Azért is remek ez a kezdeményezés, mert nem csak egyoldalú dologról van szó. A varázslat az előadókat is eléri, hiszen kapnak egy olyan azonnali, intenzív visszacsatolást, amit egy szokványos nagykoncerten aligha.

S. A.: A fellépők fantáziáját pont ez csigázza fel. Volt olyan zenész, aki elmondása alapján jobban izgult egy sofaros fellépés, mint egy A38 Hajón rendezett buli előtt, és volt, akit annyira megérintett az, hogy a közönség karnyújtásnyira van, hogy elérzékenyült. Mások annyira élvezték azt, hogy teljes figyelmet és koncentrációt kapnak a közönségtől, hogy improvizatív elemekkel vonták be és késztették interakcióra a hallgatókat, akik örömmel vettek részt a közös zenélésben. Nagyon meghatározó élmény a zenészeknek is az, hogy ennyire közel vannak a hallgató-figyelő emberekhez.

Mennyire könnyű Debrecenben magánlakást találnotok a koncertjeitek helyszínéül? Csak azért kérdezem, mert nehezen tudom elképzelni, hogy például a nyugdíjas Marika nénik gyanakvás és fenntartások nélkül engedik át otthonuk egy-egy helyiségét.

S. A.: Valóban óriási a bizalmatlanság még Debrecenben (is), ráadásul a fiatalokkal sem könnyebb a helyzet, mert ők meg többnyire albérletben élnek – külföldön ennek nagyobb hagyománya van. Bízunk abban, hogy idővel kiforrja magát a „magánvendéglátás”, és nő majd a bizalom is.

Ny. N.: Aki márlegalább egyszer volt Sofar koncerten, tapasztalta, hogy mennyire tisztelettudóan viselkedik mindenki: tudjuk, hogy a teret, amit kaptunk, nagy bizalommal megelőlegezve vehettük birtokba arra a kis időre, míg a csodakoncerteket létrehozzuk. Tulajdonképpen megérkezünk, pakolunk, zenélünk, elpakolunk, hazamegyünk – a lényeg, hogy minden helyszínt szépen, rendben hagyunk ott, plusz egy történettel több lett a házigazda, na meg a lakás.

Mennyire kell mélyen a zsebébe nyúlnia annak, aki szeretne részt venni egy ilyen rendhagyó eseményen?

S. A.: Nincs a szó hagyományos értelmében vett belépőjegyről, nálunk ez adomány alapon működik. Ha gondolod, bedobsz valamennyit a kasszába, de akkor sem nézünk rád rossz szemmel, ha nem adsz semmit. Természetesen ha tetszett a produkció, akkor örülünk, ha dobsz valamennyit a kalapba, mert szétosztjuk a fellépő zenészek között. A Sofar nemzetközi szinten kiemelten fontosnak tartja a társadalmi szerepvállalást, az egyes Sofar-szervező városok önkéntesei rendszeresen kiveszik a részüket jótékonysági kezdeményezésekből, együttműködnek az Amnesty Internationallel, s olyan akut társadalmi problémákra is reflektálnak, mint például a migráció vagy a hajléktalanság.

Essék azért néhány szó rólatok is! Mivel foglalkoztok, amikor épp nem a Sofar bűvöletében éltek?

Ny. N.: Egy budapesti kulturális intézmény kommunikációs és marketingcsoportjában dolgozom – ami természetesen már adott otthont Sofar koncertnek. A Sofar mellett egy hasonló szerelemprojekt, amiben megtaláltam magam, hogy faházat építek egy Budapesthez közeli erdőben. Andrással egyetemi rendezvényekről ismerjük egymást, és a Campus Fesztiválon dolgozunk együtt, amelynek ő a programigazgatója.

S. A.: Igen, a zene mindig átszőtte valamilyen formában az életem és a munkáim. Korábban dolgoztam kortárs művészeti központ vezetőjeként, mostanában pályázatokat írok, kulturális projekteket menedzselek. A Sofarban megláttam a hiánypótlás lehetőségét: a nyitottságot, a kísérletezést. Szeretem benne, hogy a magunk ütemében haladhatunk, valamint hogy a zenészeinknek és a közönségnek szeretnénk megfelelni. Igyekszünk maximális élményt nyújtani, ügyelve arra, hogy közben megőrizzük a projekt jó értelembe vett amatőr báját.

Ha te is kedvet kaptál egy szobakoncerthez, regisztrálj a következő eseményre. Legközelebb február 13-án lesz lehetőséged megtapasztalni az igazi Sofar-élményt, és ne aggódj, nem kell egyedül menned, hiszen plusz egy főt is magaddal vihetsz!