© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
„Soha többé nem ismétlődik meg”
Interjú Farkas Róberttel
A régi idők slágereinek egyedi ötvözéséről ismert Budapest Bár zenekar júniusban új oldaláról mutatkozik meg. Ezúttal a klezmer zenében kalandoznak. A rendhagyó albumot a zenekar először május 7-én Győrben, az Öt Templom Fesztivál keretében mutatta be, június 4-én pedig Budapesten, a MOM Kulturális Központban lépnek fel vele.
Milyen indíttatásból kalandoznak a klezmer világában? Mennyiben hasonlít a roma és zsidó dallamvilág és történelem? Mivel szembesültek Birkenauban, és hogyan passzol a CNN és a töltött káposzta? Farkas Róbertet, a zenekar vezetőjét kérdeztük.
Még fel sem ocsúdtunk a Délutáni Csókokból, a Húszezer éjszakás kalandból, máris a hatodik albumotokkal jelentkeztek, nevezetesen a Klezmerrel. Miért éreztétek, hogy a zsidó zene irányába is szívesen mozdulnátok?
Sokan gondolják azt az új album hallatán, hogy ebbe az irányba mozdulunk, de ez nem így van. A tőlünk megszokott Budapest Báros csapáson haladunk tovább, csak – ahogy azt már tőlünk megszokhatta a közönség – kalandozunk egy kicsit, ezúttal a klezmer világába.
Közrejátszott mindebben a tavalyi Zsidó Nyári Fesztiválos Klezmer Plusz névre keresztelt koncertetek?
Igen, sőt inkább a győri Öt Templom Fesztivállal kezdődött minden. A fesztivál főszervezője vetette fel az ötletet, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy klezmerműsort, és fellépnénk azzal náluk a zsinagógában. A pesti dalaink hetven-nyolcvan százaléka zsidó szerzőktől származik, ez indította be eredetileg mindkettőnk fantáziáját.
Nagy örömmel mondtunk igent a felkérésre, igazán méltó kihívásnak éreztem, és kíváncsi voltam, hogyan muzsikál majd a Budapest Bár, amikor klezmert játszik. A győri koncert olyannyira jól sikerült, hogy később meghívást kaptunk a Zsidó Nyári Fesztiválra is. Ennek keretében léptünk fel a Dohány utcai zsinagógában, ahol már vendégénekesekkel, Bangó Margittal, Mező Misivel, László Boldizsárral álltunk együtt színpadra.
E két nagyszabású koncert gyümölcse lett aztán a mostani Klezmer album. Milyen dalok hallhatók rajta, és kik énekeltek a lemezre?
A most megjelent albumon Bangó Margit, Mező Misi és Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora működtek közre, és olyan dalok hallhatóak rajta mint például a Misirlou, a My Yiddishe Momme, az Odessa Bulgarish, az Adio Querida és a népszerű Havah Nagilah.
A Misirlou egy húszas, harmincas években íródott klezmer dal, amit a Dick Dale zenekar dolgozott át egy kicsit ütősebbre az 1960-as években, ezt követően lett a Ponyvaregény és a Taxi című filmek betétdala.
A My Yiddishe Momme Bangó Margit előadásában hallható, ez szintén egy nagyon híres, szívszorító, szomorú zsidó dal. Természetesen vidámabb nóták is felkerültek a lemezre, ilyen az esküvőkön oly népszerű, előbb említett Havah Naglilah (Bangó Margit) és a Hegedűs a háztetőn című nagy sikerű musicalből ismert Bordal, ez utóbbit Mező Misi énekli.
Fekete László egy igazi különlegességet, a spanyol eredetű szefárd Adio Queridát adta hozzá az albumhoz. A másik dala egy rabbi mulatásáról szól. Hangulatában és szövegében rendkívül jól illik azokhoz a hangszerekhez, amelyeken mi egyébként is játszunk.
Farkas Mihályt annyira megihlette a klezmer műfaja, hogy Memory of Shoa címmel saját szerzeményt írt cimbalomra, ez az ő előadásában hallható. Ha már a szólóknál tartunk, lesz még belőlük kettő: Ökrös Károly harmonikán játssza a Lu Y’hi/ Zali Zali nótát, a Szól a kakas már című népdalfeldolgozást én magam muzsikálom el brácsán. Azért érdekes ez, mert még nem igazán játszottam brácsán, ez az első alkalom, hogy CD-n ilyen minőségemben vagyok hallható.
Szép komplex repertoár! Egyébként mennyiben hasonlít egymásra a klezmer és a roma zene, és milyen stílusjegyekben érhető tetten a hasonlóság?
A két műfaj közti legszembetűnőbb hasonlóság a ritmusvilágban, a temperamentumban és a dallamok kifejezésében ragadható meg. Ha az ember egy jó klezmer vagy roma muzsikát hall, rögtön táncra perdülni lesz kedve. Mindkét műfaj az önfeledt szórakozás világába hívja a közönséget – szerettük volna megmutatni, hogy egy cigányzenekar is hitelesen képes visszaadni a klezmer dalok vidám hangulatát.
De mi az, amitől klezmer jelleget kapott az albumon szereplő repertoár, ugyanakkor megtartotta Budapest Báros jellegét?
A dallamvilágtól és a kifejezésmódtól, illetve attól, ahogyan ezeket a dalokat játsszuk. A Budapest Bár sajátos hangképpel rendelkezik, fontosnak tartottuk, hogy ez is felismerhető legyen. Más zenei artikulációt használunk, de a Budapest Bár hangzásvilága nem szorult háttérbe, sőt! Nagy kihívás volt, de nagyon hamar ráéreztünk ennek a műfaji fúziónak az ízére.
Említetted Fekete László főkántort mint az album közreműködőjét. Milyen volt vele a közös munka, és mit lehetett tőle tanulni?
Amikor először találkoztunk, még csak dalokat válogattunk, később beültünk a próbaterembe, és elkezdtünk a dalokkal ténylegesen foglalkozni. A közös munka során lehetőségünk volt magunkba szívni azt a fajta lelkületet, amivel László évtizedek óta dolgozik. Egy nagyon képzett, már-már operába illő hanggal rendelkező énekesről van szó. Úgy érzem, ő is sikeresen ráhangolódott a cigányzenére, úgyhogy azt hiszem, kölcsönösen tanulhattunk egymástól.
Úgy tudom, édesapád, Farkas István is emeli játékával az album és a későbbi klezmer koncertjeitek színvonalát. Őt a Száztagú Cigányzenekar brácsa szólamvezetőjeként ismerhette a közönség, igaz?
Így van. Tavaly Győrött ugyan még nem, a Dohány utcai Zsinagógában azonban már fellépett velünk. Nagyon élvezzük a közös munkát!
Múltkori interjúnkban arról beszélgettünk, miként próbál hidat képezni a Budapest Bár a cigányság és magyarság között. Mondhatjuk, hogy mostani lemez egyben a zsidó–roma viszony ápolásának, illetve a múltban történt közös fájdalmaknak a leképezése?
Ha megnézzük a zsidóság és cigányság történetét, láthatjuk, hogy a kettő több ponton hasonló. A fájdalom, a szenvedés mindkét műfajban leképeződik, éppen ezért érzem azt, hogy ez a két kultúra nem áll olyan távol egymástól, mint ahogy az talán első hallásra tűnhet. Szükség van a zenei nyitottságra, hiszen épp a zene az, ami képes határok nélkül, faji, vallási, kulturális elfogadás mentén működni. Úgy gondolom, az új album méltó adózás a múltban történt eseményekért.
Nyilván te is hallottál már ismerőseidtől, rokonaidtól tragikus anekdotákat…
Sajnos igen, az egyiket épp Birkenauban. Amikor még a Száztagú Cigányzenekarban játszottam, lehetőségem nyílt a tagokkal együtt Birkenauban muzsikálni. Ott az épületek között az embert valami nagyon mélyen megérinti. Valami nagyon fájó. Sajnálatos és szívszorongató abba még csak belegondolni is, hogy ilyesfajta borzalmak valaha is megtörténhettek. Emlékszem, hogy láttunk ott egy olyan fotót, amelyen egy szimfonikus zenekar szerepelt. Ezzel egy zenésznek (is) különösen nehéz szembesülnie.
Találkoztunk egy idős bácsival, olyan nyolcvan-kilencven éves lehetett. Elmesélte nekünk, hogyan úszta meg a halált. Az összedobált halottak közt rejtőzött el mozdulatlanul. Amikor az ember klezmer muzsikát játszik, nem tud nem gondolni az ehhez hasonló történetekre, egész egyszerűen képtelenség elvonatkoztatni a háttértörténettől. Ezeket a fájdalmakat is megpróbáljuk közvetíteni a zenénk által. A Memory of Shoa kifejezetten erről szól. Farkas Mihály ebbe a zenébe sűrítette milliók elpusztításának fájdalmát, a zsidóság és cigányság közös tragédiáját, valamint a reményt, hogy soha többé nem ismétlődik meg ártatlan életek kioltása sehol a világon.
Nézzünk egy picit vidámabb témát, ha nem bánod. Úgy tudom, már a CNN is felfigyelt rátok, szerepeltetek az egyik műsorukban. Hogyan került a zenekar Amerikai egyik legnagyobb televíziós csatornájának látókörébe?
Kaptunk egy levelet a CNN-től, amelyben az állt, hogy szeretnének velünk forgatni. Ennek az előzménye a következő: a csatorna Anthony Bourdain, a világutazó séf gasztronómiai, Budapestről szóló sorozatához keresett főszereplőket. Anthony műsoraiban az egyes országok kultúrája és gasztronómiája találkozik össze. A műsorhoz olyasvalakiket kerestek – utólag tudtuk meg –, akik klasszikus zenei műveltséggel bírnak, de cigány muzsikusok, és valami olyasmit csinálnak a zenéjük által, ami annyira különleges, hogy arra széles körben felfigyelnek az emberek. Azt hiszem, ez épp a Budapest Bárra szabott feladat volt! A csatorna magyar segítői tudtunk nélkül juttatták el a CNN-hez anyagainkat. A miénk érkezett be elsőként. Belehallgattak, és állítólag annyira beleszerettek a zenéinkbe, hogy már nem is akarták a többi anyagot meghallgatni.
Hol zajlott a forgatás?
Két forgatási napot töltöttünk együtt januárban, az amerikai stáb jött ide, Budapestre. Az első napon a lakásunkban forgattunk. Bangó Margit jól el is kápráztatta őket a híres töltött káposztájával, de volt még sok finomság és a technikusunk által sütött hal is.
Szóval még egy gasztronómus gurut is képesek voltatok levenni a lábáról! A ti zenétekkel és főztötökkel ezek szerint csak jól lehet járni…
Igen, és eközben jókat beszélgettünk is Anthonyval arról, hogy milyen a magyarországi zenészek helyzete, mitől különleges a Budapest Bár, hogyan képes a folyamatos megújulásra, és hogyan tudjuk a kávéházi cigányzenét még a fiatalok számára is vonzóvá tenni.
Aztán persze muzsikáltunk közösen, másnap pedig a Vígszínházban forgattunk a csapattal. Itt egy dupla előadásunk volt, ezt ők végig felvették. Nagyon tetszett nekik a helyszín, és láthatóan élvezték a koncertünket, amelynek során közvetlen közelről tapasztalhatták meg azt a gazdag repertoárt, amellyel mi évek óta működünk.
A külföldi vetítési időpontról mit lehet tudni?
Úgy tudom, hogy a filmet június 7-én vetítik először a CNN-en az Egyesült Államokban a Parts Unknown (magyarul Nem séfnek való vidék) című sorozat keretében. Később a Travel csatorna veszi át, ennek köszönhetően majd a magyarok is láthatják, de ennek időpontjáról pontosat még nem tudok mondani.
És a lemezbemutató koncertjeitekre mikor és hol kerül sor?
Győrben május 7-én az Öt Templom Fesztivál keretében már bemutattuk az albumon szereplő dalokat közönség előtt, Budapesten a MOM Kulturális Központban június 4-én lépünk fel a lemez anyagával. Két-három koncert lesz a Klezmerből, ami nem sok, de annál nagyobb kihívás lesz.
Feltételezem, hogy most is sűrű nyaratok lesz fellépések tekintetében…
Igen, például ott leszünk a Budapest Parkban is június 30-án. Ennek a szabadtéri nagy koncertnek az lesz az érdekessége, hogy a Budapest Bár teljes felállásban muzsikál majd együtt. Erre csak ritkán van alkalom.
Szakcsi Lakatos Bélával július közepén a Balaton-felvidéken játszunk majd együtt egy kimondottan zenekari koncertet énekesek nélkül. Varnus Xavér meghívásának teszünk ezzel eleget nagy örömmel, ő szintén együtt zenél majd velünk. Igazi csemege lesz!
Még fel sem ocsúdtunk a Délutáni Csókokból, a Húszezer éjszakás kalandból, máris a hatodik albumotokkal jelentkeztek, nevezetesen a Klezmerrel. Miért éreztétek, hogy a zsidó zene irányába is szívesen mozdulnátok?
Sokan gondolják azt az új album hallatán, hogy ebbe az irányba mozdulunk, de ez nem így van. A tőlünk megszokott Budapest Báros csapáson haladunk tovább, csak – ahogy azt már tőlünk megszokhatta a közönség – kalandozunk egy kicsit, ezúttal a klezmer világába.
Közrejátszott mindebben a tavalyi Zsidó Nyári Fesztiválos Klezmer Plusz névre keresztelt koncertetek?
Igen, sőt inkább a győri Öt Templom Fesztivállal kezdődött minden. A fesztivál főszervezője vetette fel az ötletet, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy klezmerműsort, és fellépnénk azzal náluk a zsinagógában. A pesti dalaink hetven-nyolcvan százaléka zsidó szerzőktől származik, ez indította be eredetileg mindkettőnk fantáziáját.
Nagy örömmel mondtunk igent a felkérésre, igazán méltó kihívásnak éreztem, és kíváncsi voltam, hogyan muzsikál majd a Budapest Bár, amikor klezmert játszik. A győri koncert olyannyira jól sikerült, hogy később meghívást kaptunk a Zsidó Nyári Fesztiválra is. Ennek keretében léptünk fel a Dohány utcai zsinagógában, ahol már vendégénekesekkel, Bangó Margittal, Mező Misivel, László Boldizsárral álltunk együtt színpadra.
E két nagyszabású koncert gyümölcse lett aztán a mostani Klezmer album. Milyen dalok hallhatók rajta, és kik énekeltek a lemezre?
A most megjelent albumon Bangó Margit, Mező Misi és Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora működtek közre, és olyan dalok hallhatóak rajta mint például a Misirlou, a My Yiddishe Momme, az Odessa Bulgarish, az Adio Querida és a népszerű Havah Nagilah.
A Misirlou egy húszas, harmincas években íródott klezmer dal, amit a Dick Dale zenekar dolgozott át egy kicsit ütősebbre az 1960-as években, ezt követően lett a Ponyvaregény és a Taxi című filmek betétdala.
A My Yiddishe Momme Bangó Margit előadásában hallható, ez szintén egy nagyon híres, szívszorító, szomorú zsidó dal. Természetesen vidámabb nóták is felkerültek a lemezre, ilyen az esküvőkön oly népszerű, előbb említett Havah Naglilah (Bangó Margit) és a Hegedűs a háztetőn című nagy sikerű musicalből ismert Bordal, ez utóbbit Mező Misi énekli.
Fekete László egy igazi különlegességet, a spanyol eredetű szefárd Adio Queridát adta hozzá az albumhoz. A másik dala egy rabbi mulatásáról szól. Hangulatában és szövegében rendkívül jól illik azokhoz a hangszerekhez, amelyeken mi egyébként is játszunk.
Farkas Mihályt annyira megihlette a klezmer műfaja, hogy Memory of Shoa címmel saját szerzeményt írt cimbalomra, ez az ő előadásában hallható. Ha már a szólóknál tartunk, lesz még belőlük kettő: Ökrös Károly harmonikán játssza a Lu Y’hi/ Zali Zali nótát, a Szól a kakas már című népdalfeldolgozást én magam muzsikálom el brácsán. Azért érdekes ez, mert még nem igazán játszottam brácsán, ez az első alkalom, hogy CD-n ilyen minőségemben vagyok hallható.
Szép komplex repertoár! Egyébként mennyiben hasonlít egymásra a klezmer és a roma zene, és milyen stílusjegyekben érhető tetten a hasonlóság?
A két műfaj közti legszembetűnőbb hasonlóság a ritmusvilágban, a temperamentumban és a dallamok kifejezésében ragadható meg. Ha az ember egy jó klezmer vagy roma muzsikát hall, rögtön táncra perdülni lesz kedve. Mindkét műfaj az önfeledt szórakozás világába hívja a közönséget – szerettük volna megmutatni, hogy egy cigányzenekar is hitelesen képes visszaadni a klezmer dalok vidám hangulatát.
De mi az, amitől klezmer jelleget kapott az albumon szereplő repertoár, ugyanakkor megtartotta Budapest Báros jellegét?
A dallamvilágtól és a kifejezésmódtól, illetve attól, ahogyan ezeket a dalokat játsszuk. A Budapest Bár sajátos hangképpel rendelkezik, fontosnak tartottuk, hogy ez is felismerhető legyen. Más zenei artikulációt használunk, de a Budapest Bár hangzásvilága nem szorult háttérbe, sőt! Nagy kihívás volt, de nagyon hamar ráéreztünk ennek a műfaji fúziónak az ízére.
Említetted Fekete László főkántort mint az album közreműködőjét. Milyen volt vele a közös munka, és mit lehetett tőle tanulni?
Amikor először találkoztunk, még csak dalokat válogattunk, később beültünk a próbaterembe, és elkezdtünk a dalokkal ténylegesen foglalkozni. A közös munka során lehetőségünk volt magunkba szívni azt a fajta lelkületet, amivel László évtizedek óta dolgozik. Egy nagyon képzett, már-már operába illő hanggal rendelkező énekesről van szó. Úgy érzem, ő is sikeresen ráhangolódott a cigányzenére, úgyhogy azt hiszem, kölcsönösen tanulhattunk egymástól.
Úgy tudom, édesapád, Farkas István is emeli játékával az album és a későbbi klezmer koncertjeitek színvonalát. Őt a Száztagú Cigányzenekar brácsa szólamvezetőjeként ismerhette a közönség, igaz?
Így van. Tavaly Győrött ugyan még nem, a Dohány utcai Zsinagógában azonban már fellépett velünk. Nagyon élvezzük a közös munkát!
Múltkori interjúnkban arról beszélgettünk, miként próbál hidat képezni a Budapest Bár a cigányság és magyarság között. Mondhatjuk, hogy mostani lemez egyben a zsidó–roma viszony ápolásának, illetve a múltban történt közös fájdalmaknak a leképezése?
Ha megnézzük a zsidóság és cigányság történetét, láthatjuk, hogy a kettő több ponton hasonló. A fájdalom, a szenvedés mindkét műfajban leképeződik, éppen ezért érzem azt, hogy ez a két kultúra nem áll olyan távol egymástól, mint ahogy az talán első hallásra tűnhet. Szükség van a zenei nyitottságra, hiszen épp a zene az, ami képes határok nélkül, faji, vallási, kulturális elfogadás mentén működni. Úgy gondolom, az új album méltó adózás a múltban történt eseményekért.
Nyilván te is hallottál már ismerőseidtől, rokonaidtól tragikus anekdotákat…
Sajnos igen, az egyiket épp Birkenauban. Amikor még a Száztagú Cigányzenekarban játszottam, lehetőségem nyílt a tagokkal együtt Birkenauban muzsikálni. Ott az épületek között az embert valami nagyon mélyen megérinti. Valami nagyon fájó. Sajnálatos és szívszorongató abba még csak belegondolni is, hogy ilyesfajta borzalmak valaha is megtörténhettek. Emlékszem, hogy láttunk ott egy olyan fotót, amelyen egy szimfonikus zenekar szerepelt. Ezzel egy zenésznek (is) különösen nehéz szembesülnie.
Találkoztunk egy idős bácsival, olyan nyolcvan-kilencven éves lehetett. Elmesélte nekünk, hogyan úszta meg a halált. Az összedobált halottak közt rejtőzött el mozdulatlanul. Amikor az ember klezmer muzsikát játszik, nem tud nem gondolni az ehhez hasonló történetekre, egész egyszerűen képtelenség elvonatkoztatni a háttértörténettől. Ezeket a fájdalmakat is megpróbáljuk közvetíteni a zenénk által. A Memory of Shoa kifejezetten erről szól. Farkas Mihály ebbe a zenébe sűrítette milliók elpusztításának fájdalmát, a zsidóság és cigányság közös tragédiáját, valamint a reményt, hogy soha többé nem ismétlődik meg ártatlan életek kioltása sehol a világon.
Nézzünk egy picit vidámabb témát, ha nem bánod. Úgy tudom, már a CNN is felfigyelt rátok, szerepeltetek az egyik műsorukban. Hogyan került a zenekar Amerikai egyik legnagyobb televíziós csatornájának látókörébe?
Kaptunk egy levelet a CNN-től, amelyben az állt, hogy szeretnének velünk forgatni. Ennek az előzménye a következő: a csatorna Anthony Bourdain, a világutazó séf gasztronómiai, Budapestről szóló sorozatához keresett főszereplőket. Anthony műsoraiban az egyes országok kultúrája és gasztronómiája találkozik össze. A műsorhoz olyasvalakiket kerestek – utólag tudtuk meg –, akik klasszikus zenei műveltséggel bírnak, de cigány muzsikusok, és valami olyasmit csinálnak a zenéjük által, ami annyira különleges, hogy arra széles körben felfigyelnek az emberek. Azt hiszem, ez épp a Budapest Bárra szabott feladat volt! A csatorna magyar segítői tudtunk nélkül juttatták el a CNN-hez anyagainkat. A miénk érkezett be elsőként. Belehallgattak, és állítólag annyira beleszerettek a zenéinkbe, hogy már nem is akarták a többi anyagot meghallgatni.
Hol zajlott a forgatás?
Két forgatási napot töltöttünk együtt januárban, az amerikai stáb jött ide, Budapestre. Az első napon a lakásunkban forgattunk. Bangó Margit jól el is kápráztatta őket a híres töltött káposztájával, de volt még sok finomság és a technikusunk által sütött hal is.
Szóval még egy gasztronómus gurut is képesek voltatok levenni a lábáról! A ti zenétekkel és főztötökkel ezek szerint csak jól lehet járni…
Igen, és eközben jókat beszélgettünk is Anthonyval arról, hogy milyen a magyarországi zenészek helyzete, mitől különleges a Budapest Bár, hogyan képes a folyamatos megújulásra, és hogyan tudjuk a kávéházi cigányzenét még a fiatalok számára is vonzóvá tenni.
Aztán persze muzsikáltunk közösen, másnap pedig a Vígszínházban forgattunk a csapattal. Itt egy dupla előadásunk volt, ezt ők végig felvették. Nagyon tetszett nekik a helyszín, és láthatóan élvezték a koncertünket, amelynek során közvetlen közelről tapasztalhatták meg azt a gazdag repertoárt, amellyel mi évek óta működünk.
A külföldi vetítési időpontról mit lehet tudni?
Úgy tudom, hogy a filmet június 7-én vetítik először a CNN-en az Egyesült Államokban a Parts Unknown (magyarul Nem séfnek való vidék) című sorozat keretében. Később a Travel csatorna veszi át, ennek köszönhetően majd a magyarok is láthatják, de ennek időpontjáról pontosat még nem tudok mondani.
És a lemezbemutató koncertjeitekre mikor és hol kerül sor?
Győrben május 7-én az Öt Templom Fesztivál keretében már bemutattuk az albumon szereplő dalokat közönség előtt, Budapesten a MOM Kulturális Központban június 4-én lépünk fel a lemez anyagával. Két-három koncert lesz a Klezmerből, ami nem sok, de annál nagyobb kihívás lesz.
Feltételezem, hogy most is sűrű nyaratok lesz fellépések tekintetében…
Igen, például ott leszünk a Budapest Parkban is június 30-án. Ennek a szabadtéri nagy koncertnek az lesz az érdekessége, hogy a Budapest Bár teljes felállásban muzsikál majd együtt. Erre csak ritkán van alkalom.
Szakcsi Lakatos Bélával július közepén a Balaton-felvidéken játszunk majd együtt egy kimondottan zenekari koncertet énekesek nélkül. Varnus Xavér meghívásának teszünk ezzel eleget nagy örömmel, ő szintén együtt zenél majd velünk. Igazi csemege lesz!
