A csend első szavai

Az 1990-es évek végi felfutását, illetve a 2000-es évek eleji hanyatlását túlélve a 2010-es években újult erővel éli reneszánszát a gótikus, elsősorban énekesnővel dolgozó metal. Romantikus reneszánsz ez, hiszen az az emberi elme és lélek mélyén lakozó, árnyas titkokkal foglalkozik, legyen szó bármiféle érzelemről vagy fantáziáról. Az egyre népesebb magyar gótika e „reneszánsz” ágát a VelvetSeal, Dharma és Tales of Evening zenekarok mellett egy frissen felbukkant csapat, a budapesti Sorronia is erősíti. A négy felsorolt banda eszköztára némileg ugyan különbözik egymástól (akár elektronikus, dark, folk vagy szimfonikus elemek tekintetében, akár szövegi szinten vetjük össze őket), mégis ugyanazzal az érzékenységgel nyúlnak a gótikus romantika ezen ágához.

A 2011-es megalakulás utána aKirály Anna énekesnő és Biró István billentyűs vezette formáció 2012-ben szilárdult meg, majd idén januári klipes debütjük után ősszel végre megjelent első lemezük, amit az olasz Scarlet Records alvállalata szponzorált. Már az első megjelenés, vagyis az Enemy of Yourself videója is kecsegtető tartalmakat mutatott, erős heavy és gothic hatásokat felvillantva, megtámogatva a szokásos billentyűs futamokkal, és a lemondás-kiútkeresés kettősségét magában hordozó énektémákkal.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=vg_DJqHYluQ[/youtube]

Szerkezetét tekintve alapvetően típusos a lemez. Kapunk egy alig egyperces felvezetőt, majd utána a gyorsabb (sosem túllépve a kiszámítható középtempót) és a különösen melankolikus tételek váltják egymást. Izgalmas, hogy az Intro után következő szám (Fallen Angel) párban funkcionál igazi nyitányként, és a már említett Enemy of Yourself az első olyan tétel, ami már a lemez gerincének nevezhető. Nem tudni, szándékos volt-e ez a húzás, mindenesetre jobban megalapozza a teljes képet, mintha csak az első másodpercek kapták volna ezt a szerepet.

A lemez címe szintén követi a már ismert „gothic” hagyományokat: egy feloldhatatlan ellentéttel idézi a hallgató elé mindazokat a nehézségeket, amelyek a későbbiekben a számok alaptémáját adják. A borító tökéletes választás egy debüthöz, hiszen egyértelműen kiemeli a zenészeket. A hangzást szintén nagyon eltalált, nem túl vastag és nem is túl vékony, amolyan erőteljesebb rock érzetet nyújt, elősegítvén a befogadást, mindezt úgy, hogy minden hangot hagy érvényesülni a maga helyén. A zenészgárda is  megfelelően felkészültnek mondható egy debüthöz , még annak ellenére is, hogy talán a dob pontosságán és az énekes hölgy hangján volna még mit fejleszteni (halld a Shattered című dal). Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy bárki is vállalhatatlan teljesítményt nyújtana, de be kell látnunk, hogy a banda egy remélhetőleg hosszú és sikeres út elején jár, ahol az előremutató fejlődésnek kell dominálnia.

Ugyanez igaz a dalok szerkezetére is. Nagyon hatásos (de nem közhelyes) számokat kapunk az albumon, amelyek dinamikusnak mondhatóak, bár a gitárszólók elhelyezése nem tökéletes. Jó példa erre a már sokat említett Enemy of Yourself vagy a Serenade of Memories, ahol a szólót megelőző részek túlzottan előkészítik a terepet a gitárnak, ami ezek után nem hat olyannyira, mint azt tehetné. A tálentum e téren is megtalálható zenében, kiváló példája enneka Lost in Failing című dal, ahol ott és úgy jelentkezik a bárdista önálló játéka, ahogy annak történnie kell. A szimfonikus díszítések jól beágyazottak, igazodnak az ilyen típusú zenék romantikus, minden értelemben klasszikus allúzióihoz. A nyugati és északi mesterek példája bár érezhető az egyes dalokban (a szintén említett Serenade of Memories akár a Leaves Eyes munkája is lehetne), mégis inkább csak a tiszteletadás érezhető belőlük, nem pedig a másolás.

Összességében állíthatjuk, hogy bizony ilyen egy igazán jó debütáló lemez. Nem túl hosszú, hallatszik rajta a rengeteg munka, a tehetség, ahogyan az ilyenkor előkerülő kezdeti hibák is. Ezek együtt pedig egy csiszolatlan gyémántot adnak ki, ami a műfajra fogékony vájt fűlűeket könnyedén magával ragadhatja. Remélhetőleg ez az elragadtatás nemcsak időleges lesz, hanem kiállja az idő próbáját is, évek múlva pedig szintén a Metal Female Voices Festival belga színpadán köszönthetjük a Sorroniát, miután már sok hasonló színvonalú albumot tett le   az asztalra.

Pontszám: 8/10

Facebook: https://www.facebook.com/SorroniaOfficial