Szakítópróba 6 lépésben

1. „Te most merre vagy?”

Szabó Benedek és a Galaxisok: Tisztítótűz

Ismerős az a gyomrot és szívet egyaránt nyomorgató érzés, amikor egy megüresedett lakásban rontanak ránk az emlékek? Na meg az a bizonyos „mi lett volna, ha…” kezdetű mondat, aminek már milliónyi fajta véget találtunk ki? Ez a szám az egyik legjobb, legszebb és legpontosabb summázása a szakítást követő lelki-fizikai-mentális folyamatoknak: a szürkeség és a melankólia, ami akkor ját át bennünket, amikor észrevesszük, hogy az élet megy tovább.

2. „Olyan jó ez a szenvedés”

Európa Kiadó: Elmúlik

Ez a klasszikus darab valójában egy mantra, amit minduntalan és folyamatosan emlegetnünk, mégis hatástalan. Azt hisszük, hogy tudjuk, fejben képesek vagyunk minden idegszálunkkal a kényszeres törvényszerűségre koncentrálni, miszerint tényleg el fog múlni, de minél inkább ismételgetjük magunknak, annál mélyebbre csúszunk a szenvedés mocsarába. Talán ironikusan hangzik ez a leírás, de nem az: a mocsár tényleg létezik, és kötelező hosszabb-rövidebb ideig elidőzni benne nagy sírásokkal, üveg borokkal, régi fényképeket, Facebook- és Instagram-profilt nézegetve, miközben bizonygatjuk magunknak, hogy elmúlik.

3. „A vágy alaktalan szirénahangja hajt”

Quimby: Libidó

A folyamat szinuszgörbéjének egyik szélsőértéke a kényszeres önigazolás és/vagy önbizalom-pumpálás. Persze lehet arról vitatkozni, hogy ez a dal szakítós szám-e, vagy sem. Mindenesetre az ilyen és ehhez hasonló, erős lüktetésű darabok (önmagunknak) odamondogató szövegükkel gyorsan az ember lejátszási listájára költöznek. Amikor úgy érezzük, elsírtuk az összes könnyünket, elégszer elolvastuk már az üzenetváltásokat, és kidobtuk a szeretett személy fogkeféjét is, akkor felvesszük az új hódításra leginkább alkalmasnak vélt ruhánkat, felteszünk egy ellenállhatatlan sminket, s parfümfelhőbe burkolózva belevetjük magukat az éjszakába. Másnap természetesen kínosan szembesülünk a következményekkel (legyenek bármilyenek is), s újra pokrócba burkolózva hallgatjuk az örök szerelemről szóló popslágereket.

4. „Találnál-e még egy olyan nőt, mint én?”

Péterfy Bori & Love Band: Ne keresd az igazit, az én voltam

Még mindig az érzelmi hullámzás lendületesebbik feléről szólal meg ez a darab, természetesen a barátok által összehívott négyszemközti vagy csoportos terápiát követően, melynek végső konklúziója a „Te ennél jobbat érdemelsz!”. Az önmarcangolás ebben a fázisban a másik sportszerű és kizárólagos hibáztatásává alakul át, különösen abban az esetben, ha szívünk apró darabokra törőjét egy számunkra ismeretlen, új szereplő társaságában látjuk. A történtek tükrében következő lépésként töröljük az üzeneteket és e-maileket, majd femme fatale-ként igyekszünk folytatni életünket – több-kevesebb sikerrel.

5. „I fill the empty room with you”

Mayberian Sansküllots: Empty Room

Az üresség és a kedvtelenség jó barátként még mindig ott lapulnak a sarokban, és általában akkor bújnak elő, amikor a legkevésbé számítunk rájuk – az, hogy kivel vagy mivel töltjük meg az üres szobát, talán mindegy is. Az emlékek azok, amelyek villódzása csak lassan hagy alább, s a szemünk előtt futó filmet kényszeresen vissza-visszatekerjük, legyen szó az első szerelmünkkel vagy épp a legutóbbival megélt élményekről. Persze ezeket már kissé megszépítve látjuk, de egy-egy képkockán már megjelennek azok az elejtett félmondatok és arckifejezések is, amelyek anno akár gyanakvásra is okot adhattak volna: talán mégsem volt ő olyan jó választás.

6. „Vár rám új lélek”

Palya Bea: Szaladós

Bár a dalszerző egy veszekedésből „inspirálódott” a szám megírásakor, és a szöveg is a maradást hangsúlyozza, a szám végére mégis az új kezdet iránti vágy az, ami megmarad fő üzenetként. Klisének tűnik, de az elengedéshez az első lépés az önmagunkkal való kendőzetlen szembenézés: precíz rendrakás a gondolataink és az érzéseink között, a jó és a rossz (f)elismerése. Talán ebben az ellentétben ragadható meg a dal igazi mondanivalója: a továbblépéshez nem az elrohanás a megoldás, hanem annak elfogadása, hogy még van dolgom önmagammal. Csak ennek végeztével léphetek rá a tovább vezető útra, és lelhetek rá az új lélekre – magamban és másban egyaránt.