Szenvedő szerelmesek

Az elmúlt években a barokk zene jobbnál jobb produkciókkal képviseltette magát a Budapesti Tavaszi Fesztivál programjában, s a rendezvény vezetősége idén sem feledkezett meg a régi zene kedvelőiről. A fesztivál megkezdése után két nappal máris egy barokk opera koncertszerű előadására ülhetünk be a Zeneakadémia nagytermébe március 23-án.

Handel Orlandóját nem először hallhatta a budapesti közönség, de ezúttal a világhírű Jean-Christophe Spinosi és zenekara, az Ensemble Matheus tolmácsolásában élvezhette a hallei zeneszerző remekművét. Az opera központi témája a szerelem, amely ellenállhatatlan, pusztító erőként jelenik meg, s a címszereplőt emberi mivoltától fosztja meg.
Handel kései olasz operáiban formabontó megoldásaival lélektani mélységet tudott kölcsönözni darabjainak, s nem túlzás azt állítani, hogy az Orlandóban sikerült neki a leghitelesebben ábrázolnia a szereplők összetett érzelemvilágát. A címszereplő ugyan csak három áriát kapott a darabban, de szólama a legkülönfélébb zenei formákkal fejezi ki a lelkében dúló ellentétes érzelmeket: Orlando összetett jellemének megjelenítéséhez a bravúros énektechnika mellett kiváló színészi képesség is szükségeltetik.

[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=mBPwM1674nQ[/youtube]

David DQ Lee remekbe szabott színészi alakítása és hajlékony kontratenorja könnyedén megbirkózott Orlando szerepével. Azonban kis hangereje következtében nem volt képes igazán katartikus alakítást nyújtani. Vokális teljesítménye elhalványult a Zoroastrót alakító  Luigi de Donato ércesen csengő baritonja mellett. Donato a mélyebb és a magasabb regiszterekben is könnyedén mozgott, méltóságteljes patetikussággal szólaltatva meg szerepét. Sunhae Im erőteljes, gyengéd szopránja hitelesen jelenítette meg Dorinde figuráját. Vele ellentétben a Medorót megformáló Kristina Hammarström durvább hanganyaggal operált, de ez kiválóan illett figurájához. Az est fénypontja az Angelica szerepében fellépő Adriana Kučerová volt.  Tökéletes artikulációjú, gyengéd érzelmességgel áradó énekhangja kellő magabiztossággal párosult.

Annak ellenére, hogy koncertszerű előadáson vehettünk részt, az énekesek egytől egyig kiváló színészi teljesítményt nyújtottak: olykor ironikus és távolságtartó játékukkal élővé tudták varázsolni a sablonos és didaktikus történetet. Spinosi kezei alatt a zenekar remek arányérzékkel szólaltatta meg a hangszeres kíséret, mely habár kevésbé volt magával ragadó és plasztikus, de a karmester precíz tempóinak köszönhetően kiváló zenedramaturgiai hátteret biztosított az előadáshoz.