© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
Tócsában a tenger
Cirkusz-KA: Tavak és tengerek
A Cirkusz-KA második nagylemeze magas színvonalú és kiérlelt zenei anyag, amely az első, Kötéltánctangó című album formaváltó, színjátszó játékossága után úgymond tartja a már megugrott szintet, ezzel együtt éppen azzal lep meg, hogy nem vállalkozik különösebb újításra. Inkább tovább tágítja a különös derengésű dalköltemények elmosódó, távolba vesző horizontját – leporolva a korábbi számok képzeletbeli cirkuszporondját is.
A Májusi tangó klipjének fény-árnyék kontrasztjai, felgyorsított/lelassított, majd egymásra montírozott minijelenetei jól illusztrálják a dalok szellős hangulatát, szétfoszló sziluettektől sötétlő és ellobbanó gyufáktól fénylő szövegvilágát, illetve tükrözik magát a hangképet is, amely az alapduó felállást kiegészítő hangszeresekkel teltebb atmoszférát teremt, anélkül hogy Szlávics Anna és Rock Tamás egységes, bensőséges megszólalásmódja bármit is vesztene intimitásából.
[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=6IBxMCLK4C0[/youtube]
A Víz talán az eddigi legszebb dala a formációnak, ami a lemez vége felé sűrítve magában is foglalja a Tavak és tengerek „halmazállapotait”: az ének, valamint a kíséret összesimuló, hullámzó, forrósodó, felszálló, aláhulló átváltozásait. Az első felvételeken még meg-megbicsakló, kissé képzavaros szövegek mostanra egyensúlyba kerültek a zenei témákkal és egyfajta metaforikus kikristályosodáson is keresztülmentek; keresetlen költőiséggel, modorosság nélkül írják körül azokat az ellebegő emlékeket és mesemozaikokat, melyekből összeáll a Cirkusz-KA varázsdoboz-szerű világa. Bizonyára a zenekar külföldi jelenléte miatt is fontos volt a dalszövegek (egyébként igényesen lirizált) „angolosítása”, illetve az öt angol nyelvű szám felvétele a repertoárba, melyek cseppet sem maradnak el a magyar szerzeményektől – az itthoni hallgatók számára az utóbbiak mégiscsak kedvesebbek, többet mondóbbak lehetnek.
[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=7uGjkvjdq38[/youtube]
A szerzői kiadásban megjelent lemez ívét azonban épp a négy számos angol blokk töri meg valahogy (bár a második track, a Game is egy lefordított régebbi darab az első albumról). Talán kissé el lett nyújtva ez a rész, így az egész dalciklusnak nincs olyan koncentrált hatása, mint egy-egy dalnak külön. Ugyanakkor az is igaz, hogy az a fajta „elidőzés”, amit egy ilyen, kevésbé attraktív akusztikájú, inkább finomságokra hangolt zeneiség előidéz, megenged efféle kitartott szekvenciákat. Ennek ellenére egy feszesebb szerkezet esetleg jobban ki tudta volna emelni azt a találékony és érzékeny szerzői munkát, ami a szavak és hangok világát ennyire egyedi módon képes elegyíteni. Ahogy az például a Madár című dalban is hallható.
Mindamellett, hogy a felvételen elsősorban a jazzes elemek kerülnek előtérbe, a nemzetközi porondon is gyakran megforduló együttes stílusa besorolhatatlan marad (a hivatalos megjelölés szerint „Ethno Jazz Budapest”), ahogyan az általuk megidézett mikrokozmosz is elhelyezhetetlen a térképen. Azzal együtt, hogy a tagok már bejárták annak megannyi szegletét. Ha Magyarországnak a Balaton a tengere, a Cirkusz-KA-nak elég egy kis tócsa, a –fenti – tenger máris ott tükröződik benne. Ahol az ablakokat egybenyitják, és fél kabátban járnak évszakokon át… Te meg csak „várod, hogy a Nap felé fordul a világ.”
[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=6IBxMCLK4C0[/youtube]
A Víz talán az eddigi legszebb dala a formációnak, ami a lemez vége felé sűrítve magában is foglalja a Tavak és tengerek „halmazállapotait”: az ének, valamint a kíséret összesimuló, hullámzó, forrósodó, felszálló, aláhulló átváltozásait. Az első felvételeken még meg-megbicsakló, kissé képzavaros szövegek mostanra egyensúlyba kerültek a zenei témákkal és egyfajta metaforikus kikristályosodáson is keresztülmentek; keresetlen költőiséggel, modorosság nélkül írják körül azokat az ellebegő emlékeket és mesemozaikokat, melyekből összeáll a Cirkusz-KA varázsdoboz-szerű világa. Bizonyára a zenekar külföldi jelenléte miatt is fontos volt a dalszövegek (egyébként igényesen lirizált) „angolosítása”, illetve az öt angol nyelvű szám felvétele a repertoárba, melyek cseppet sem maradnak el a magyar szerzeményektől – az itthoni hallgatók számára az utóbbiak mégiscsak kedvesebbek, többet mondóbbak lehetnek.
[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=7uGjkvjdq38[/youtube]
A szerzői kiadásban megjelent lemez ívét azonban épp a négy számos angol blokk töri meg valahogy (bár a második track, a Game is egy lefordított régebbi darab az első albumról). Talán kissé el lett nyújtva ez a rész, így az egész dalciklusnak nincs olyan koncentrált hatása, mint egy-egy dalnak külön. Ugyanakkor az is igaz, hogy az a fajta „elidőzés”, amit egy ilyen, kevésbé attraktív akusztikájú, inkább finomságokra hangolt zeneiség előidéz, megenged efféle kitartott szekvenciákat. Ennek ellenére egy feszesebb szerkezet esetleg jobban ki tudta volna emelni azt a találékony és érzékeny szerzői munkát, ami a szavak és hangok világát ennyire egyedi módon képes elegyíteni. Ahogy az például a Madár című dalban is hallható.
Mindamellett, hogy a felvételen elsősorban a jazzes elemek kerülnek előtérbe, a nemzetközi porondon is gyakran megforduló együttes stílusa besorolhatatlan marad (a hivatalos megjelölés szerint „Ethno Jazz Budapest”), ahogyan az általuk megidézett mikrokozmosz is elhelyezhetetlen a térképen. Azzal együtt, hogy a tagok már bejárták annak megannyi szegletét. Ha Magyarországnak a Balaton a tengere, a Cirkusz-KA-nak elég egy kis tócsa, a –fenti – tenger máris ott tükröződik benne. Ahol az ablakokat egybenyitják, és fél kabátban járnak évszakokon át… Te meg csak „várod, hogy a Nap felé fordul a világ.”
