A tökéletes Bach

Ton Koopman és az Amsterdam Baroque Choir szerda esti koncertjén – a várakozásoknak megfelelően –  telt ház volt. Nem véletlenül, hiszen nem túlzás azt állítani, hogy Koopman a valaha élt legnagyobb Bach-interpretátorok egyike. Egész életét tette fel a barokk nagymester munkásságának kutatására: az eredetileg orgonista Koopman számtalan felvételt készített és koncertet vitt színre legyen szó kantátákról, toccátákról és fúgákról vagy éppen oratóriumról. A Máté-passió egyike a zeneszerző ikonikussá vált alkotásainak, melynek számtalan különböző változata elérhető a közönség számára, akár élőben, akár felvételről. Mi teszi mégis tökéletessé ezt az adaptációt? Erre kerestem a választ, amikor hosszú várakozás után élőben is végighallgattam a majd három órás koncertet.

Az oratórium nem könnyű műfaj: sokaknál egyszerűen a sok szólórész miatt szakad el a cérna és fogadják meg első koncertélményük után, hogy oratóriumra aztán soha többé. Azt gondolom, úgy, ahogy az opera, a balett vagy akár a jazz esetében, itt sincs köztes állapot, hiszen az ember vagy rögtön megszereti, vagy az első végigszenvedett koncert után úgy dönt, életében nem hallgatja többé egyiket sem. Jómagam a rajongók csoportjához tartozom, egyszerűen lenyűgöz az az arányosság, amely e remekműveknek a motorja. Tökéletesen megkomponált darabok ezek, éppen elegendő instrumentális, szólóénekesi és kórusbetétekkel.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=ZgA6twxoLRM[/youtube]

A klasszikus zene minden rajongójának vagy egy titkos vagy épp teljesen nyíltan felvállalt favoritja, akit bármikor, bármennyit tud hallgatni. Nálam ez az örökös befutó Johann Sebastian Bach. Persze ez nem azt jelenti, hogy ha klasszikus zenéről beszélünk, semmi egyebet nem hallgatok az ő művein kívül, hiszen különösen kedvelem például Händel, Vivaldi, Pachelbel vagy Buxtehude, de hogy ne csak barokk zeneszerző legyen a sorban Beethoven vagy Gustave Mahler műveit.
A Bach-mánia kiteljesedőben lévő fázisában találtam rá Ton Koopman Bach-adaptációira. Rengeteg változatot meghallgattam már azóta más orgonistáktól is, de hiába kerestem, nem találtam jobbat. Ezek után jöttek az oratorikus művek, ahol ugyanezt érzetem. Sokat gondolkodtam azon, hogy miért is gondolom ezt minden egyes újrahallgatás után, nincs nála jobb?

Ton Koopman zsigereiből játssza és dirigálja a Bach-műveket. Nem tűnik olyan karmesternek, aki mindenáron keresztülviszi akaratát zenekarán. Egyszerűen csak valami barokk-aura veszi körül, szinte visszarepül az akkori korba, erre az időutazásra pedig minden zenésztársát és hallgatóságát is magával viszi. Az már csak hab a tortán, hogy amellett, hogy dirigálja a zenekart, a continuo-t is ő maga játszotta a szólórészek alatt.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=HtFMxFQrKc4[/youtube]

Ma újra belehallgattam olyan nagymesterek Máté-passiójába mint Richter vagy Karajan, sőt egy Fischer Iván által vezényelt változatot is találtam. Mindegyik csodálatos előadás a maga nemében, de az egyik vagy véghetetlenül lassú (Richter), vagy túlzottan megalomán a zenekari kíséret (Karajan). Habár a passiónál különösen fontos, hogy méltóságteljesen legyen előadva, de ez nem egyenlő azzal, hogy eltűnik belőle a dinamika. Koopman változata egyszerre hordozza magában a barokk zene méltóságát, fenségességét és üdeségét. Az egész előadás zene vonalvezetése könnyed és elegáns volt, az evangélista szerepét éneklő Tilman Lichdi, valamint a Jézus szerepét színre vivő Falko Hönisch kiemelkedő énekteljesítményről tettek tanúbizonyságot. Egyetlen negatívuma az előadásnak talán az, hogy néha az az érzésem támadt, hogy túl kicsit ez a kórus a Müpa nagyterméhez – azt gondolom, kétszer ennyi énekest és hangerőt is elbírt volna  a hangversenyterem és  a hallgatóság is.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=PhRa3REdozw[/youtube]

Persze ez csak egy szubjektív vélemény, lehet, hogy valaki épp Koopman stílusát nem állhatja, azonban mindet egybevetve és újragondolva az este egyes momentumait – amibe még az is belefért, hogy a fuvolista előre diszkréten előre szóljon az egyik hegedűsnek és elkérje tőle a szemüvegét – egy tökéletes koncerten vehettem részt. Remélem még rengeteg alkalmam lesz arra, hogy Bach-darabokat élőben végig hallgassak. Annyi viszont bizonyos, hogy számomra A Ton Koopman által életre keltett Johann Sebastian Bach marad az örök kedvenc és etalon, ha klasszikus zenéről van szó.

Johann Sebastian Bach: Máté-passió

2014. április 16., Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Közreműködtek:

Amsterdam Baroque Choir (karigazgató: Frank Markowitsch)

Budapesti Énekes Iskola (művészeti vezető: Bubnó Tamás)

Vezényelt: Ton Koopman