© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
Új kvartett, új kezdet
Beszélgetés Bágyi Balázzsal
Hogyan lehet szétválasztani a színpadi embert és a tisztségviselőt? Bágyi Balázs nemcsak zenél, zenét szerez és zenét tanít, hanem a Magyar Jazz Szövetség elnöke is. A jazz jelenéről és jövőjéről, a szövetség munkájáról és nem utolsósorban új zenekaráról, a Bágyi Balázs New Quartetről is beszélgettünk vele.
Az Artisjus-díjas jazzdob-előadóművész – aki emellett zenetanár, zeneszerző és egy éve a Magyar Jazz Szövetség elnöke – elmondása szerint nehéz különválasztani, és nem is szerencsés keverni egy interjúban a színpadi embert és a tisztségviselő menedzsert. Kérésünkre azonban „kötelezően” beszámolt a szövetség eredményeiről, miközben az alig fél éve alakult Bágyi Balázs New Quartetről beszélgettünk, melyben jól összeszokott zenészek és barátok kortárs örömzenét játszanak.
Sikerült a vérfrissítés a Magyar Jazz Szövetségen belül?
Úgy érzem, hogy sikerült korszerűsíteni: készült egy új alapszabály, amely szükségszerű is volt, mert a régi már a törvényesség határait súrolta. Ez sokkal pontosabban szabályoz bizonyos dolgokat, egyrészt legitimmé teszi a működésünket, valamint maga az ügyvitel is változott, és sokkal jobban megfelel a mai kor igényeinek.
Ami a zenei részét illeti, arra törekszünk, hogy egy picit szélesebbre tárjuk a kapukat. Úgy éreztem egy évvel ezelőtt, hogy a Magyar Jazz Szövetség egyrészt nagyon-nagyon mainstream – ami nem baj, mert nyilván annak mentén kell haladni – vagy csak klasszikus fusionökre épít, ezek jelennek meg a rendezvényeinken, és igazából se jobbra, se balra nem tágulnak a keretek. Próbálunk nyitni afelé, hogy legyen tradicionális jazz az egyik irányban, és legyenek egy picit avantgárdabb, szabadabb produkciók is, nem beszélve a modernebb, elektronikát használó „fiatalosabb” irányzatokról.
Milyen lehetőségek, alkalmak segítik a fiatalok integrálódását?
A JazzLasszó nevű programunkkal jazztáborban részt vevő fiatalokat támogatunk, workshopokat rendezünk. Ezen kívül minden évben van vagy kombóverseny, vagy pedig nagyzenekari zeneszerző- és hangszerelőverseny. Ezek mind a fiataloknak szólnak, a bevonásukat célozzák, illetve számukra adnak lehetőséget a megmutatkozásra. A Magyar Jazz Ünnepe a Budapest Jazz Clubban szerveződik, a Magyar Jazz Napja pedig egy nagyszínpados-fesztiválos rendezvény: ezek műsorait más-más koncepcióval állítjuk össze. Most tárgyalunk intézményesített formában a fiatalok Jazz Szövetséghez való csatlakozásáról. Nagyon sok minden zajlik jelenleg, sok és rendszeres a munka.
[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=SeK1RZrieuU[/youtube]
Mennyire tudnak Budapesten érvényesülni a jazzművészek, milyennek tudnád leírni az itteni jazzéletet?
Egyrészt meg kell vizsgálni, hogy melyek azok a helyek, ahol jazz szól, azoknak mekkora a kapacitása, elég-e ez a zenészek megmutatkozására. Persze nem elég, ugyanis túlkínálat van. Tényleg rengeteg jó zenész van, és jönnek, jönnek a fiatalok. Közben mindegyik korosztályban nehéz elég koncerthelyet találni. A fiataloknak azért, mert még nincs nevük, az idősebbeknek van már nevük, de nagyon sokan vannak.
Az említett mainstream világán belül hogyan lehet experimentális zenészként érvényesülni?
Szerintem bárhol a világon nagyon nehéz ez, de vannak olyan helyek, ahol kifejezetten az ilyen zenét promotálják. A jazz eleve rétegzene, azon belül is az avantgárdabb vagy nu jazz irányzatok, kísérletező jellegű megmozdulások még kevesebb embert tudnak elérni. Még akkor is, ha ezt a zenét már nem is övezi olyasfajta sznobéria, mint ami a komolyzenében megfigyelhető.
Úgy tudom, a New Quartet a felállást leszámítva abban új, hogy az ethno-jazzből fordult egy kortárs, avantgárd irány felé.
A régi Bágyi Balázs Quartet kifejezetten népi alapokon vagy azokból jövő inspirációkból dolgozott, olyan volt a hangszer-összeállítás is, cimbalommal, tárogatóval. Az új kvartett zeneiségében is más. Ami a kettőben közös, azon kívül, hogy mindkettőben a saját zenéimet játsszuk, az akusztikus zene: nem használunk elektronikus hangszereket. Ahhoz a hangzásbeli összképhez, ami az én fejemben él, ez áll legközelebb: az akusztikus zene melegsége, a hangszerek közötti természetes arányok, és nyilván a hangszerelések is így alakulnak ki. A mostani zenénkben van egy pici minimalista hatás, ami a 20. századi kortárs zenéből jön. Sokkal-sokkal több szabad improvizáció van, a zenekari hangzás tekintetében visszanyúlunk azokhoz a kezdeti időkhöz, amikor a free jazz elkezdett kibontakozni Amerikában a hatvanas évek második felében és a hetvenes években.
A régi szerzemények újragondolásai, átdolgozásai mellett születnek új kompozíciók?
Igen, lendületet kaptam az új kvartett kapcsán, elkezdtek megint gyűlni. A régi kvartett pont tíz évvel ezelőtt alakult. A lelkesedés most is ugyanakkora, csak most kicsit másfelé „indultam”, más szinten is kezdtem el dolgozni. Az élethelyzetem is megváltozott: azóta van két gyerekem, elmúltam negyven éves.
Egy előadóművésznél, aki komponál is, és emellett még kreatív, a pillanatban megszülető zenét is játszik, minden közrejátszik, így a magánéletnek is nagy szerepe van. Hogy az új szerzemények miben mások, nehéz megfogalmazni: azt gondolom, hogy letisztultabbak, több repülés van bennük.
Milyen elhatározás, igény hívta életre az új kvartettet?
Egy űr keletkezett bennem. Az előző formáció 2004-től 2011-ig létezett, így sokáig nem volt jelen az életemben ez a fajta műhelymunka. Volt sok más produkció, meg az ethnós vonal sem múlt ki teljesen, mert a Duola produkciónk kifejezetten ethno jazz és world music. De éreztem a hiányát annak a komplexebb alkotómunkának, amelyet egy teljesebb felállásban meg tudok élni.
[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=O9jddVQVRvA[/youtube]
Az új zenekar tagjaival hol találkozhatunk még?
A magyar jazzben (de szerintem általában is igaz ez) mindenki sok felállásban zenél. Ennek több oka van, egyrészt egy megélhetési – egy formációból nem lehet megélni, az nem a mi műfajunk –, másrészt valahol ez az egészséges: az ember gyűjti az inspirációkat, illetve a tagoknak is vannak saját zenekaraik: Ávéd Janinak is (Ávéd János Balance, Ávéd János Quartet), Oláh Dezsőnek a Trio á’la Kodály, Oláh Petinek a Trio Acoustic, a bátyjával közösen. Tehát mindenki dolgozik a saját együtteseiben is, és nekem is besegítenek.
Egy kompozíció úgy alakul ki, hogy megírom tisztességesen mindenkinek a szólamát, elviszem a próbára, ahol alakítunk rajta, így mindenki személyiséglenyomata benne lesz. Sőt, kifejezetten igénylem azt, hogy mindenki a saját egyéniségét adja hozzá, hiszen a zenéket alapvetően személyre szabottan írom.
Ezek szerint minden a te vezényleted alatt áll. Ehhez mit szólnak a társak, ők mennyire szólhatnak bele?
Az utóbbi években sokat változtam, például abban is, hogyan vezetem a zenekart. Az ember úgy választja, hívja meg a társait, hogy zenei tudásuk mellett a személyiségüket is figyelembe veszi. Senki sem szeret olyan emberrel zenélni, akivel nincs meg az emberi összhang. Lehet úgy is profi produkciót csinálni, hogy a zenészek nem szeretik egymást, de abból mindig hiányzik valami – az a repülés, elrugaszkodás, az a plusz, ami a közönséget igazán magával tudja ragadni. A kvartettben ez abban is kifejeződik, hogy a színpadi felállást tekintve nagyon közel állunk egymáshoz. Szinte egymás aurájában vagyunk, azért, hogy egybe tudjunk folyni, hogy a zene minél jobban egybekovácsolódjon. Nem vagyok az a típusú dobos és zenekarvezető, aki dobosként erőszakosan rátelepszik a zenére. Azt szeretem, ha megtörténik a zene, annak örülök, ha valaki egy jó szólót tud játszani. A produkcióban gondolkodom, legyen erős, hatásos, és mindenki érezze jól magát benne. Mindenki hoz valamifajta emberi és szakmai minőséget, és azt bedobjuk a közösbe, összegyúrjuk, és abból születik meg valami új.
[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=SUnH7rn9tRc[/youtube]
Mi jellemzi a komponálási technikádat?
Mint mindenki, én is használom a mai kor technológiáját, mindent kihasználok a laptoptól kezdve a telefonig. A marketingtevékenységhez, önmenedzseléshez kellenek ezek az eszközök, és élek is velük – de csak a színpadon kívül. Csak a háttérmunka az, ahol a modernitás, az elektronikus vívmányok segítik az életemet, a munkámat, a karrieremet, a színpadon teljesen ugyanaz van, mint száz évvel ezelőtt. A komponálásnál is ez a helyzet: zongora, kottalap, ceruza, radír – ezek az eszközeim. Az akusztikus zene és hangszer-összeállítás híve vagyok.
Milyen a viszonyod a zenei elektronikával?
Nagyon elismerem, bizonyos dolgokat meg is tudok hallgatni. Persze ez is értő kezekben szólal meg igazán jól. Két dologra kell vigyázni: ne uralkodjon el a gép a zenész felett, valamint figyelni kell a hangerőre; az effajta zenének nem feltétlenül kell együtt járnia azzal, hogy a decibelek a sokszorosukra mennek föl. De a mai trendekre kétségkívül jellemző, hogy többet alkalmazzák az elektronikát, mert, mondjuk, modernebbnek hat, vagy több lehetőséget látnak benne.
Van, ami prioritást élvez az életedben?
Nagyon nagy komplexitás jellemzi az életemet. Ebben érzem jól magam, így tudok alkotni. Minden összefügg mindennel, az egyik tevékenységem hat a másikra. A monotóniát rosszul tűröm, azt élvezem, hogy minden napom más. Ez alkat kérdése is, egy jól szervezett személyiség kell hozzá és emberek, akik segítik a mindennapjait.
Bővebb infó: Bágyi Balázs honlapja
•
Sikerült a vérfrissítés a Magyar Jazz Szövetségen belül?
Úgy érzem, hogy sikerült korszerűsíteni: készült egy új alapszabály, amely szükségszerű is volt, mert a régi már a törvényesség határait súrolta. Ez sokkal pontosabban szabályoz bizonyos dolgokat, egyrészt legitimmé teszi a működésünket, valamint maga az ügyvitel is változott, és sokkal jobban megfelel a mai kor igényeinek.
Ami a zenei részét illeti, arra törekszünk, hogy egy picit szélesebbre tárjuk a kapukat. Úgy éreztem egy évvel ezelőtt, hogy a Magyar Jazz Szövetség egyrészt nagyon-nagyon mainstream – ami nem baj, mert nyilván annak mentén kell haladni – vagy csak klasszikus fusionökre épít, ezek jelennek meg a rendezvényeinken, és igazából se jobbra, se balra nem tágulnak a keretek. Próbálunk nyitni afelé, hogy legyen tradicionális jazz az egyik irányban, és legyenek egy picit avantgárdabb, szabadabb produkciók is, nem beszélve a modernebb, elektronikát használó „fiatalosabb” irányzatokról.
Milyen lehetőségek, alkalmak segítik a fiatalok integrálódását?
A JazzLasszó nevű programunkkal jazztáborban részt vevő fiatalokat támogatunk, workshopokat rendezünk. Ezen kívül minden évben van vagy kombóverseny, vagy pedig nagyzenekari zeneszerző- és hangszerelőverseny. Ezek mind a fiataloknak szólnak, a bevonásukat célozzák, illetve számukra adnak lehetőséget a megmutatkozásra. A Magyar Jazz Ünnepe a Budapest Jazz Clubban szerveződik, a Magyar Jazz Napja pedig egy nagyszínpados-fesztiválos rendezvény: ezek műsorait más-más koncepcióval állítjuk össze. Most tárgyalunk intézményesített formában a fiatalok Jazz Szövetséghez való csatlakozásáról. Nagyon sok minden zajlik jelenleg, sok és rendszeres a munka.
[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=SeK1RZrieuU[/youtube]
Mennyire tudnak Budapesten érvényesülni a jazzművészek, milyennek tudnád leírni az itteni jazzéletet?
Egyrészt meg kell vizsgálni, hogy melyek azok a helyek, ahol jazz szól, azoknak mekkora a kapacitása, elég-e ez a zenészek megmutatkozására. Persze nem elég, ugyanis túlkínálat van. Tényleg rengeteg jó zenész van, és jönnek, jönnek a fiatalok. Közben mindegyik korosztályban nehéz elég koncerthelyet találni. A fiataloknak azért, mert még nincs nevük, az idősebbeknek van már nevük, de nagyon sokan vannak.
Az említett mainstream világán belül hogyan lehet experimentális zenészként érvényesülni?
Szerintem bárhol a világon nagyon nehéz ez, de vannak olyan helyek, ahol kifejezetten az ilyen zenét promotálják. A jazz eleve rétegzene, azon belül is az avantgárdabb vagy nu jazz irányzatok, kísérletező jellegű megmozdulások még kevesebb embert tudnak elérni. Még akkor is, ha ezt a zenét már nem is övezi olyasfajta sznobéria, mint ami a komolyzenében megfigyelhető.
Úgy tudom, a New Quartet a felállást leszámítva abban új, hogy az ethno-jazzből fordult egy kortárs, avantgárd irány felé.
A régi Bágyi Balázs Quartet kifejezetten népi alapokon vagy azokból jövő inspirációkból dolgozott, olyan volt a hangszer-összeállítás is, cimbalommal, tárogatóval. Az új kvartett zeneiségében is más. Ami a kettőben közös, azon kívül, hogy mindkettőben a saját zenéimet játsszuk, az akusztikus zene: nem használunk elektronikus hangszereket. Ahhoz a hangzásbeli összképhez, ami az én fejemben él, ez áll legközelebb: az akusztikus zene melegsége, a hangszerek közötti természetes arányok, és nyilván a hangszerelések is így alakulnak ki. A mostani zenénkben van egy pici minimalista hatás, ami a 20. századi kortárs zenéből jön. Sokkal-sokkal több szabad improvizáció van, a zenekari hangzás tekintetében visszanyúlunk azokhoz a kezdeti időkhöz, amikor a free jazz elkezdett kibontakozni Amerikában a hatvanas évek második felében és a hetvenes években.
A régi szerzemények újragondolásai, átdolgozásai mellett születnek új kompozíciók?
Igen, lendületet kaptam az új kvartett kapcsán, elkezdtek megint gyűlni. A régi kvartett pont tíz évvel ezelőtt alakult. A lelkesedés most is ugyanakkora, csak most kicsit másfelé „indultam”, más szinten is kezdtem el dolgozni. Az élethelyzetem is megváltozott: azóta van két gyerekem, elmúltam negyven éves.
Egy előadóművésznél, aki komponál is, és emellett még kreatív, a pillanatban megszülető zenét is játszik, minden közrejátszik, így a magánéletnek is nagy szerepe van. Hogy az új szerzemények miben mások, nehéz megfogalmazni: azt gondolom, hogy letisztultabbak, több repülés van bennük.
Milyen elhatározás, igény hívta életre az új kvartettet?
Egy űr keletkezett bennem. Az előző formáció 2004-től 2011-ig létezett, így sokáig nem volt jelen az életemben ez a fajta műhelymunka. Volt sok más produkció, meg az ethnós vonal sem múlt ki teljesen, mert a Duola produkciónk kifejezetten ethno jazz és world music. De éreztem a hiányát annak a komplexebb alkotómunkának, amelyet egy teljesebb felállásban meg tudok élni.
[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=O9jddVQVRvA[/youtube]
Az új zenekar tagjaival hol találkozhatunk még?
A magyar jazzben (de szerintem általában is igaz ez) mindenki sok felállásban zenél. Ennek több oka van, egyrészt egy megélhetési – egy formációból nem lehet megélni, az nem a mi műfajunk –, másrészt valahol ez az egészséges: az ember gyűjti az inspirációkat, illetve a tagoknak is vannak saját zenekaraik: Ávéd Janinak is (Ávéd János Balance, Ávéd János Quartet), Oláh Dezsőnek a Trio á’la Kodály, Oláh Petinek a Trio Acoustic, a bátyjával közösen. Tehát mindenki dolgozik a saját együtteseiben is, és nekem is besegítenek.
Egy kompozíció úgy alakul ki, hogy megírom tisztességesen mindenkinek a szólamát, elviszem a próbára, ahol alakítunk rajta, így mindenki személyiséglenyomata benne lesz. Sőt, kifejezetten igénylem azt, hogy mindenki a saját egyéniségét adja hozzá, hiszen a zenéket alapvetően személyre szabottan írom.
Ezek szerint minden a te vezényleted alatt áll. Ehhez mit szólnak a társak, ők mennyire szólhatnak bele?
Az utóbbi években sokat változtam, például abban is, hogyan vezetem a zenekart. Az ember úgy választja, hívja meg a társait, hogy zenei tudásuk mellett a személyiségüket is figyelembe veszi. Senki sem szeret olyan emberrel zenélni, akivel nincs meg az emberi összhang. Lehet úgy is profi produkciót csinálni, hogy a zenészek nem szeretik egymást, de abból mindig hiányzik valami – az a repülés, elrugaszkodás, az a plusz, ami a közönséget igazán magával tudja ragadni. A kvartettben ez abban is kifejeződik, hogy a színpadi felállást tekintve nagyon közel állunk egymáshoz. Szinte egymás aurájában vagyunk, azért, hogy egybe tudjunk folyni, hogy a zene minél jobban egybekovácsolódjon. Nem vagyok az a típusú dobos és zenekarvezető, aki dobosként erőszakosan rátelepszik a zenére. Azt szeretem, ha megtörténik a zene, annak örülök, ha valaki egy jó szólót tud játszani. A produkcióban gondolkodom, legyen erős, hatásos, és mindenki érezze jól magát benne. Mindenki hoz valamifajta emberi és szakmai minőséget, és azt bedobjuk a közösbe, összegyúrjuk, és abból születik meg valami új.
[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=SUnH7rn9tRc[/youtube]
Mi jellemzi a komponálási technikádat?
Mint mindenki, én is használom a mai kor technológiáját, mindent kihasználok a laptoptól kezdve a telefonig. A marketingtevékenységhez, önmenedzseléshez kellenek ezek az eszközök, és élek is velük – de csak a színpadon kívül. Csak a háttérmunka az, ahol a modernitás, az elektronikus vívmányok segítik az életemet, a munkámat, a karrieremet, a színpadon teljesen ugyanaz van, mint száz évvel ezelőtt. A komponálásnál is ez a helyzet: zongora, kottalap, ceruza, radír – ezek az eszközeim. Az akusztikus zene és hangszer-összeállítás híve vagyok.
Milyen a viszonyod a zenei elektronikával?
Nagyon elismerem, bizonyos dolgokat meg is tudok hallgatni. Persze ez is értő kezekben szólal meg igazán jól. Két dologra kell vigyázni: ne uralkodjon el a gép a zenész felett, valamint figyelni kell a hangerőre; az effajta zenének nem feltétlenül kell együtt járnia azzal, hogy a decibelek a sokszorosukra mennek föl. De a mai trendekre kétségkívül jellemző, hogy többet alkalmazzák az elektronikát, mert, mondjuk, modernebbnek hat, vagy több lehetőséget látnak benne.
Van, ami prioritást élvez az életedben?
Nagyon nagy komplexitás jellemzi az életemet. Ebben érzem jól magam, így tudok alkotni. Minden összefügg mindennel, az egyik tevékenységem hat a másikra. A monotóniát rosszul tűröm, azt élvezem, hogy minden napom más. Ez alkat kérdése is, egy jól szervezett személyiség kell hozzá és emberek, akik segítik a mindennapjait.
•
Bővebb infó: Bágyi Balázs honlapja
