„Úristen, ott a nevünk a plakáton!”

Peron Music-, Hangfoglaló-, Az év zenei felfedezettje-díj – a Margaret Island röpke két év alatt ezeket zsebelte be. A nemsokára új albummal debütáló zenekar idén minden jelentős zenei fesztiválon fellép, ráadásul első lemezük sem várat már magára sokáig. Mit jelent számukra a Margitsziget, a gyorsan jött siker, mit köszönhetnek a Cseh Tamás Programnak, és mi közük a Sorstalanság egykori főszereplőjéhez – minderről az angolszász folkot popos elemekkel elegyítő zenekar tagjaival, Lábas Vikivel, Füstös Bálinttal és Törőcsik Kristóffal beszélgettünk.



Miért éppen a Margitsziget angol megfelelőjét választottátok a zenekar nevének?

Füstös Bálint: Nagyon közel lakom a Margitszigethez, gyerekkoromban is sokat jártunk ki kerékpározni a családommal, de ugyanitt fociztam a haverokkal is, később pedig oda szerveztem a randijaimat. A Margitsziget a főváros egy olyan szeglete, ahol remekül feltöltődhet és egy kicsit el is bújhat az ember. Annyira sokszor fordultam már meg életemben itt, hogy számomra kézenfekvő volt a zenekart is erre a névre keresztelni. Magyarul és angolul is megállja a helyét.

Lábas Viktória: Az együttes neve hűen tükrözi a természethez köthető rajongásunkat is. Egy időben nagyon rákattantam arra, hogy Instagramon nézegessek a Margitszigetről készült képeket. Fonyódról származom, eleve vidéki szemmel néztem a feltöltött fotókat, és kifejezetten jó volt látni, hogy a szigeten az zajlik, amit nálunk a Balaton-parton megszoktam, legalábbis valami nagyon hasonló.

Vagyis?

L. V.: Hogy létezik egy hely Budapest szívében, ahol visszaköszönnek a vidéki élet elemei: az emberek szabadabbak, van idejük egymásra, kifekszenek a fűbe, kutyát sétáltatnak, nem futnak versenyt az idővel.

F.B.: A Margaret Island is ezt az életérzést kívánja közvetíteni. Célunk, hogy a közönség kikapcsolódjon, kiszakadjon egy közös zenei élmény erejéig a szürke hétköznapokból.

A formációt hárman alkotjátok. Hogyan jött az együtt zenélés ötlete, mikor kereszteztétek egymás útját?

Törőcsik Kristóf: Bálinttal a gimnázium óta ismerjük egymást. Ebben az időszakban alapítottunk zenekart, és most már lassan hat éve annak, hogy együtt zenélünk. Vikivel egy tehetségkutatón találkoztunk, a hangja és a személyisége mindkettőnket elvarázsolt. Megismerkedtünk, de a tehetségkutatót követően két-három évig csupán figyeltük egymás karrierjét, nem álltunk még össze. Időközben a Bálinttal alapított gimnáziumi zenekarunk feloszlott.

F.B.: Ekkor vettük észre Viki közösségi adatlapján a következő bejegyzést: a zenekar (Galileo) tagjainak útjai különválnak. Én nem hiszek túlzottan a jelekben, a sorsszerűségben, de akkor ezt jelnek tekintettük. Kapcsolatba léptünk Vikivel, és felvetettük az együtt zenélés ötletét, amire szerencsére ő örömmel rábólintott.



Milyen pluszt ad számotokra ez a zenekar, amiért azt mondjátok, hogy bármikor, bármennyit megéri egy hangstúdióban összezárva gyakorolni, együtt dolgozni?

T.K.: Ezt a triót nem csupán három zenész, hanem három barát alkotja. Minden olyan kérdésben, ami a zenekart érinti, hárman döntünk. Szerintem több emberrel már nem is tudnánk működni – remekül kiegészítjük egymást mind emberileg, mind pedig dalszerzés szempontjából.

F.B.: A Margaret Island az örömzenéléstől szól. A zenekar nap mint nap visszaadja a zenébe és a világba vetett hitemet.

L.V.: Az örömzenélés kapcsán csak annyi jutott még eszembe: nem úgy indultunk neki a zenélésnek, hogy akkor most ha törik, ha szakad, addig küzdünk, amíg teltházas tetőtéri koncertet nem adunk például az A38 Hajón. Nem görcsöltünk rá semmire, tudtuk, hogy gyerekcipőből indulnak a projektjeink, van még fejlődnivalónk. Úgy gondolom, hogy a közönség megérezte azt az attitűdöt – a szeretetet és a kedvet –, ami a zenélésben hajt minket.

F.B.: Jó példa erre, hogy a Nem voltál jó című számunkat a saját e-mail címemről, protekció nélkül, próba szerencse alapon küldtem el a Petőfi Rádiónak.



Zenéitek különlegessége, hogy alapja az angolszász folk, amelyet pop stílusúdalokkal kombináltok.Honnan ered a népzene iránti kötődésetek?

L.V.: Még gimnazista koromban jött az ötlet és a bátorság, hogy kipróbálom magam egy népzenei versenyen. Nem vettem komolyan, csak jó poénnak gondoltam, épp ezért én voltam a legjobban meglepve, amikor megnyertem. Lassanként bekerültem a népzenei körforgásba, amitől a jövőben sem szeretnék megválni. Akkor vagyok a leginkább önmagam, amikor folklórt éneklek. A Margaret Island-daloknak is plusz töltést ad ez a stílus, egy külföldinek például kuriózum, hogy angolszász hagyományokon alapuló nótákat akusztikusan, magyar népdalos hajlításokkal adunk elő.

Ráadásul nem angolul, hanem magyarul adjátok előőket dacára annak, hogy manapság az angol nyelvűdalokat favorizálja a magyar zenei piac és a tehetségkutatók is. Miért döntöttetek úgy, hogy ti hűek maradtok a magyar nyelvhez?

T.K.: Az eredeti elképzelés az volt, hogy angolul adjuk elő a dalainkat, sőt az első három számunk ezen a nyelven jelent meg. A Petőfi Rádióban azonban arra buzdítottak minket, hogy magyar nyelven készüljenek a zeneszövegek. Nem bántuk meg, hogy az anyanyelvünkön alkottunk, ugyanis azt tapasztaltuk – dacára annak, hogy a mi generációnk beszéli és érti az angolt –, hogy a dalaink mondanivalója ilyen formában sokkal hatékonyabban jut el a befogadókig.

A Peron Musicés a Hangfoglaló tehetségkutatókon is az élen zártatok, majd 2014-ben Füstös Bálint elnyerte „Az év zenei felfedezettje”címet is. Ahhoz képest, hogy frissen alakult zenekar vagytok, mindez nagyon erős kezdésnek számít. Hogyan dolgozzátok fel a sikereket s azt, hogy már kezdőzenekarként ilyen nagy hatással vagytok az emberekre?

F.B.: Minkét tehetségkutató esetében az vezérelt bennünket, hogy visszajelzéseket kapjunk hozzáértőktől arról, amit csinálunk. Az elsődleges cél az volt, hogy megmutassuk magunkat, nem pedig az, hogy nyerjünk. Hogy az általad említett versenyeken nyertünk, vagy hogy a Petőfi Rádió elkezdte játszani a dalainkat, az nekünk volt a legnagyobb meglepetés. A mai napig rácsodálkozunk azokra a pozitívumokra, amik bennünket a szakma berkein belül érnek. Nem veszünk semmit természetesnek – minden egyes előrelépés arra ösztönöz bennünket, hogy megmásszunk egy következő lépcsőfokot, keményebben dolgozzunk, és hogy komolyan vegyük magunkat.



T.K.: Nagyon tudatos munka áll a háttérben, de sosem görcsöltünk rá a sikereinkre. Az elismeréseket mindig az adott nap sikereként könyveljük el magunkban, tudván azt, hogy holnap egy másik nap virrad, amikor ismét fel kell mutatnunk valamit.

L.V.: Talán azért nem szállunk el magunktól, mert tudjuk, honnan indultunk. Szó szerint nádas szélén is léptünk már fel, vagyis az, hogy kicsiben kezdtük, segít abban, hogy a földön maradjunk, és tudjuk értékelni azt, ha éppen jó nevű koncerttermekben léphetünk fel. Idén nyáron abba a szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy lehetőségünk lesz fellépni az összes nagyszabású zenei fesztiválon, de mi mindezt még csak úgy reagáljuk le, hogy „Úristen, ott a nevünk a plakáton, ezt el sem hisszük!”

Ne menjünk el szónélkül videoklipjeitek mellett sem –képi világuk és mondanivalójuk rendkívül jól átgondolt koncepciót tükröz,és szerencsére távol állnak a hatásvadász, külcsínre többet, belbecsre kevesebbet adófajtától. Mi az a hatás, amit általuk el kívántok érni?

F.B.: A videoklipek azért hasznosak, mert általuk a dalainkat egészen más oldalukról mutathatjuk be. Például ha az Egy lány sétál a domboldalon vagy a Nem voltál jó című számokhoz rendelt képi világ által az eddig csupán hallgatott dalok komplexebb és árnyaltabb mondanivalóval érnek el a befogadóhoz.

L.V.: A következő, nagyobb költségvetésű imidzsklipünket a Cseh Tamás Program keretén belül valósíthattuk meg, melyben Nagy Marcell és csapata segített.



Arról a Nagy Marcellről beszélünk, akit az ország a Sorstalanság főszereplőjeként ismerhetett meg?

F.B.: Így van. Ő és társai nemrég végeztek a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, de persze már most profik. Rengeteg kreatív ötlettel segítettek a forgatásaink során, a művészi koncepciót közösen dolgoztuk ki, igényes motívumokkal operáló, merőben más képi világot megjelenítő video lesz ez, mint a tőlünk korábban megszokottak.

Új videoklip, rendhagyóképi világ–nekem valami azt súgja, hogy album van készülőben.

F.B.: Valóban így van, dolgozunk rajta.

Ennél egy kicsivel többet gondoltam kihúzni belőletek. Milyen koncepció mentén haladtok?

T.K.: A szövegvilág a gyermekkor lezárása és a felnőtté válás, a kezdet és a vég témái köré szerveződnek. Az album címe nem véletlenül lett Egyszer volt, ezzel is utalva a gyermekkor mesékben gazdag világára.

F.B.: Az új lemez tulajdonképpen annak a definíciója lesz, amit mi Margaret Island-ként képviselünk. Zenei szerkezetét tekintve szerepelnek majd rajta az eddigi dalaink, felkerülnek pörgősebb, fesztivál jellegű szerzemények, de helyet kapnak rajta lassúbb, mélyebb mondanivalójú és utcazenei dalok is.

Apropóutcazenélés: ha jól tudom, ez a műfaj is szorosan kötődik a Margaret Island profiljához. Mennyivel könnyebb vagy nehezebb ilyen formai keretek közt zenélni, mint például az A38-on?

T.K.: Az ember az utcazenélés során sokkal inkább ki van téve a közönség azonnali reakcióinak, mint egy koncerten. A visszajelzések sokkal intenzívebbek, míg egy koncert esetében a keretek behatároltabbak, a fizikai távolság is nagyobb az előadó és a befogadók között.

Utcazenéléskor minden sokkal lazább, spontánabb. Talán furcsa, de még mindig jobban meg vagyunk illetődve, ha utcán adunk elő, aminek az oka épp a közelség és az intim légkör.

Milyen tapasztalataitok vannak, hogy fogadják az emberek?

L.V.: Azonnali reakciókat, sok pozitív visszajelzést kapunk, ami óriási önbizalmat ad. Talán mindhármunk nevében mondhatom, hogy az előadóművészet e szabadabb formáját egy kicsiveljobban élvezzük, és a jövőben sem kívánunk felhagyni vele.

A Várkert Bazárban június 21-én került megrendezésre a Zene Ünnepe, melynekszakmai partnere az általatok korábban már említett, élőzenei kultúrát – és a ti együtteseteket is – támogató Cseh Tamás Program. Hogyan találtatok egymásra, és miben segítenek benneteket?

F.B.: A Cseh Tamás Program írt ki pályázatokat, olyanokat, amelyek kifejezetten kezdő zenekaroknak szóltak. Decemberben volt egy meghallgatás, amelyen több mint kétszáz zenekart hallgattak meg, ebből negyvenketten nyertek kétmillió forint támogatást, köztük voltunk mi is. Ez a kezdeményezés óriási lehetőség, hiszen efféle támogatás nélkül egy kezdő zenekar sehogy sem tudna profi videoklipet vagy hangfelvételeket készíteni. A Program hatalmas segítséget nyújt ahhoz, hogy a zenénk a lehető legjobb minőségben szólalhasson meg, s hogy elkészülhessen az első lemezünk.

T.K.: A támogatás nem merül ki az említett kétmillió forint értékű nyereményben, a Program végig mögöttünk áll, a szárnyai alá vett minket, és segít abban, hogy terjedjen a hírünk. Ennek köszönhetően nagyon sok interjút adhattunk már vidéki rádióknak, és szép számmal lesznek fellépéseink is.

L.V.: A Zene Ünnepére visszatérve: a Várkert Bazárban akusztikusan játszani fantasztikus élmény volt, a helyszín a maga egyedi atmoszférájával igazi kuriózum!

Dübörög a nyár, ami gyakorlatilag egyet jelent a fesztiválszezonnal. Hol találkozhat veletek a közönség?

F.B.: Úgy alakult, hogy minden nagyobb fesztiválon felléphetünk, amiért nem győzünk elég hálásak lenni a Cseh Tamás Program szervezőinek. A közönség többek között a Volt Fesztiválon, az EFOTT-on, a Bánkitó Fesztiválon és a Művészetek Völgyében is találkozhat velünk, de fellépünk kisebb településeken, például Badacsonyban és a Bükkben is. Kíváncsian várjuk, hogy milyen lesz intenzíven koncertezni, ugyanis ez még új nekünk. Szerintem meg fogjuk utálni egymást… Vicc volt!