Megalázkodásoktól mentes kompromisszumok

Ha jól tudom, különböző zenei érdeklődéssel és tudással érkeztetek a zenekarba. Hogyan aposztrofáljátok a stílusotokat?

Fúziós zene a miénk, melynek gerincét a rock és blues adja, ezen kívül nyomokban tartalmaz funkos és jazzes elemeket is. A Blahalouisianaból is ismert Pénzes Máté, zenekarunk billentyűse és vezetője például klasszikus és jazz-zongorázást tanult, Wéber Péter dobosunk szintén a jazz felől érkezett, basszusgitárosunk, Kőrös Tamás jelenleg a Kőbányai Zenei Stúdióban tanul, Mike Ariel gitárosunk rengeteg jazz- és bluesikont hallgat, jómagam pedig inkább a keményebb rockból táplálkoztam – vagyis ízlésünk és képzettségünk erőteljes lenyomatot hagy a VoluMen stílusán.

Amikor koncerten lát-hall benneteket az ember, az a benyomása támad, mintha régről ismernétek már egymást.

Pénzes Máté a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola jazz tanszakára járt, ott ismerkedett meg későbbi dobosunkkal, Wéber Petivel. Felvetődött bennük a zenekar alapításának ötlete – Peti Tatabányáról szervezett be tagokat, s végül összeállt a csapat, amely akkoriban még az X-Faktoros Szirota Jennifer kísérőzenekaraként működött. Miután Jennifer kikerült a körből, Peti engem javasolt énekesnek. Korábbi basszusgitárosunkat, aki azóta Brazíliába költözött, Kőrös Tamás váltotta.

Milyen koncepció vezérelt benneteket a november végén megjelent, VoluMen I. névre keresztelt nagylemezetek elkészítése során?

Különösebb koncepció nélkül vágtunk bele a lemez elkészítésébe, de a jövőben mindenképpen szeretnénk koncepcióra felfűzni a dalainkat. A próbán, pontosabban a jammelések alkalmával mindegyikünk bedobja az ötleteit a közösbe, és ilyenkor Máté bekapcsolja a diktafont, hogy a későbbiekben építkezhessünk az anyagból.

Bad Days című, december 21-én debütált klipetekben Frankeinstein siratja a régi időket, bulit csap Vérfarkassal, s ha ez még nem volna elég, Drakula is csatlakozik a retró duóhoz. Melyikőtök ötlete volt ez a nyolcvanas évek hangulatát árasztó képi világ?

Amikor az első klipünket készítettük a Cinelabyrinth Entertainment stúdiójában, Hatvani Balázs rendező újságolta nekünk, hogy van a stábbal egy Amerikában felvett nyersanyaga, melyben az egyik tag Frankeinstein-jelmezben ökörködik a kaliforniai Mojave-sivatagban. Ez alá vágtak ők zenét. Miután megnézette velünk a felvételt, javasolta, hogy írjunk hozzá egy dalt. Nem akartuk túlságosan komolyan venni a feladatot, meglehetősen elborult ötletekkel álltunk elő, ennek ellenére Balázséknak nagyon tetszett mind a dal, mind pedig a Visontai-Kovách Bálint (ő felel az angol dalszövegekért, tulajdonképpen ő a nem látható hatodik zenekari tag) által írt szöveg, majd kitalálták, hogy készítsünk egy olyan nyolcvanas éveket idéző klipet, melyben többek között Frankeinstein, Vérfarkas, Drakula a főszereplő. Drakula megformálására Végh Péter színművészt kértük fel. Az A38 Hajón több újságíró is elismerő kritikával illette dalt mondván, ha ez a nyolcvanas években jött volna ki, akkor akár még a Beverly Hills-i zsaru vagy a Halálos fegyver betétdala is lehetett volna.

Háromszázhatvan fokos GoPro kamerával készített klippel is büszkélkedhettek.

Ezaz ötlet Máté öccsének, Pénzes Bencének a fejéből pattant ki, aki rengeteget segít nekünk, ráadásul grafikus, vágó és fotós egyszemélyben. A 360 Barban rögzített Way Too Loud című számunk esetében alkalmaztuk ezt a technikát, melynek lényege, hogy a 360 fokban felvett klipben nem a stúdiós hanganyag hallható, hanem élőben zenélünk.

Van, aki magyar nyelven szeret előadni, ti inkább az angolt preferáljátok. Úgy gondolod, hogy nagyobb felvevőpiaca van külföldön az általatok képviselt fúziós zenének?

Abszolút! Például Németországban, Csehországban, Ausztriában vagy Angliában. Ezeket az országokat szeretnénk turnéval megcélozni a jövőben – jelenleg is folynak egyeztetések a Lengyel Blues Szövetséggel, illetve tárgyalunk egy német menedzserrel, aki olyan nagynevű angol és amerikai blues-rock zenészek turnéinak és fellépéseinek szervezője, mint amilyen például Henrik Freischlader is.

Milyen pluszt ad számodra a zenekar, amiért azt mondod, hogy minden egyes nap megéri például egy hangstúdióban összezárva gyakorolni?

Az a legjobb, hogy egy rugóra jár az agyunk, hogy vitáink építő jellegűek, s hogy képesek vagyunk mindegyikünk számára megfelelő, megalázkodásoktól mentes kompromisszumokat kötni. Zeneileg is sikerült egymásra találnunk dacára annak, hogy nagyon más zenei közegből jöttünk. A VoluMenben nincs nyoma széthúzásnak, ami rendkívül jó hatással van a teljesítményünkre. Az egységben gondolkodás nemcsak a koncerteken, hanem a kulisszák mögött is jellemez bennünket.

Milyen célok, tervek mozgatnak benneteket a 2017-es évben?

Elhatároztuk, hogy ez az év a koncertek éve lesz. Negyven-ötven koncertet szeretnénk 2018-ig magunk mögött tudni. Noha nem áll mögöttünk professzionális marketinggépezet, sem pedig kiadó, igyekszünk még az év elején lekötni olyan helyszíneket és bulikat, melyek a mi zenénket szomjazók számára relevánsak lehetnek. Török Ádám klubjában, a Glob Royalban március 9-én lépünk fel, április 3-án pedig a nemzetközi Gary Moore Emlékest vendégei, egyúttal Henrik Freischlader kísérőzenekara leszünk az A38 Hajón. Ezeken túl persze szerveződnek a vidéki koncertek – tavasszal lesz egy mini erdélyi turné is –, illetve a nyári fesztiválok is.