A tűz nem viccel – Interjú Ziskó Olivérrel

Készülő lemezed White Keys című dala a hetekben jelent meg. Az albumon világszerte ismert zenészekkel dolgozol együtt – érdemes lenne a nevekkel kezdeni.

Alapvetően egy elektronikus zenei megközelítésű fúziós lemez elkészítését céloztam meg, majd olyan kiváló zenészek csatlakoztak a csapatomhoz, mint Anthony Crawford (aki az egyik kedvenc basszusgitárosom, sessionzenész Los Angelesből, többek között Justin Timberlake, Allan Holdsworth és Erykah Badu zenekarában is játszott) vagy Marius Pop gitáros Romániából, akivel eddig több közös projektünk volt – az album Ghost Notes című dalát például velük készítettem el. Egy további számban a Dream Theaterből ismert billentyűs, Derek Sherinian is közreműködik. Mellettük sok olyan remek magyar előadó dolgozik az anyagon, mint Erdei Péter, Gotthárd Misi, Papesch Péter, Gudics Martin és Kaltenecker Zsolt. Ennek köszönhető, hogy minden szerzemény esetében adott egy saját stílus, egy arc, ami egy globális, 21. századi mondanivalójú koncepcióba illeszkedik. Jelenleg keverési és vágási stádiumban van a teljes lemez. Két év alatt négy single-t tettünk elérhetővé a tervezett tizenegy közül.

A világért sem siettetnélek, de manapság ennyi idő alatt két lemezt szokás gyártani. Hogy ez jó vagy rossz, arról persze vitatkozhatnánk...

Nálam több év, mire egy stúdióalbum elkészül. Erre egyszerű a magyarázat: a rengeteg teendő, a munkák, a koncertprojektek és a családi vállalkozás mellett nehéz beosztani a maradék szabadidőt. A lemez első dalai még 2018-ban készültek. Egyedül a pandémiának köszönhető, hogy az elmúlt évben jobban haladtam, akárcsak mások, akik – mint említetted – alig néhány hónap alatt állítanak össze egy komplett anyagot. Mivel a zenészek hosszú hónapok óta nem állhattak színpadra, elkezdtek dalokat írni és saját korongokat készíteni. Tavaly óta nálam is az eddig megszokott stúdiómunkák többszöröse csapódik le.

Jó hír, hogy látni a zöld lámpa halvány fényét.

Mindenki azt reméli, hogy a vírushelyzet ellenére lassan elkezdődhetnek a koncertek is. Viszont a naptárban most minden fellépés mögött kérdőjel áll, ezért dobalapokat készítek megrendelésre egy virtuális adatbázison keresztül: a platformon zenészek és előadók egyaránt regisztrálhatnak, és az a cél, hogy később – jó esetben – együttműködhessenek. Az elmúlt egy évben körülbelül húsz muzsikusnak játszottam fel különböző alapokat, amikre dalok épültek.

Érdekes, ahogy az online eszközök rekordidő alatt lerövidítették a távolságokat – nagy előny, hogy a szakmán belül gördülékenyebben megy a közös munka.

Gyors chatek, inspiráló gondolatok, tervek: most ebből állnak a stúdiózások.

A lemezkiadásokkal mi a helyzet?

Leáldozott a korszak, amikor a hallgatók még CD-t vásároltak, ezért én is kis sikerrel adom el a lemezeimet. Ebből már nem profitálnak a zenészek, legfeljebb a koncertek merchpultjainál van néhány vevő, de ez a tevékenység már nem nevezhető jövedelmezőnek. A fizikai hanghordozók csak limitált példányszámban jelennek meg, hiszen minden elérhető online, míg a zenei streamoldalak jutalékai nagyon alacsonyak. A legtöbb zenész arra kényszerül, hogy több lábon álljon – igaz, itthon eddig is így volt, de az utóbbi időben pláne. Akik elsősorban a fellépésekből éltek, azok most nagy bajban vannak a járvány miatt.

Ez magyarázza a pályádra jellemző szerteágazottságot?

Pontosan ezért vállalok különböző felkéréseket a stúdiómunkák mellett, mint ahogy jelenleg is dolgozunk egy színpadtechnikai céggel: a csapattal egy koprodukciót tervezünk Danics Dorka, Keresztes Ildi, Török Ádám, Gidófalvy Attila és sok más előadó szereplésével. De itt kell megemlítenem az Anima Sound Systemet is, ahol egy éve Prieger Szabi rám gondolt az új dobosposzt betöltése kapcsán. A felkérést boldogan elfogadtam. Szeretem az együttes zenéjét: egyedi megközelítésű, kedves dalokat szereznek –

nemhiába az Anima Sound System tette populárissá a hazai undergroundot.

Mindemellett a stúdióban nemrég végeztem két amerikai előadó lemezeivel, és folyamatosan dolgozom a Special Providence gitárosának, Kertész Marcinak a dalain, nem beszélve az új albumomról, amivel szükségszerű mélyrehatóbban foglalkoznom.

És a tűzshow? Hogy jut eszébe egy dobosnak meggyújtani az ütőt?

Régóta él bennem törekvés olyan ötletek, dobolási stílusok elsajátítása iránt, amelyek különlegessé, egyedivé tehetik az instrumentális játékot. Ugyanígy foglalkoztat, hogy megragadjam az eszközt még csak távolról ismerő közönséget. Mi kell ahhoz, hogy egy dobos játéka akkor is lekössön valakit, ha őt nem érdekli ez a hangszer?

Erre fogtad a gyufát?

Az útkeresés egyik fázisa a lángolóverő-trükk technika lett. A dobosok alapvető feladata alázatos háttérmunka, csak nagy ritkán kerül előtérbe a játékunk, és ez természetesen így helyes, viszont az alkotó emberben dolgozik egy vágy saját munkája megosztására.

Szerintem kifejezetten izgalmassá tesz egy koncertet, amikor a dobos komponálta szólók is beépülnek a zenébe, ezért én sokszor játszottam verőtrükköket.

A gyufa később érkezett, 2010-ben, amikor az ötlet szembejött velem egy utcai tűzperformansz képében: a közelmúltban tragikus balesetben elhunyt Farkas Linda tartott tüzes bemutatót, ahol kontaktboton játszott – lenyűgöző volt! A műfaj világszinten kiemelkedő előadója adott inspirációt, akivel történetesen ugyanabból a városból származunk. Az előadás után alig telt el néhány hét, amikor előálltam a lángoló dobolással. Először a tüzes eszközt kellett megcsinálnom: a verő két végét beborítottam egy fémszalaggal, hogy védjem a fát, majd arra kevlárszövetet szereltem, és ezt mártottam éghető folyadékba. Máig ez a recept. A verők felső és alsó részére is tettem szövetet – ettől más a játék, mert nem lehet a megszokott módon használni az ütőket. Itt jönnek képbe a korábban elsajátított trükktechnikák.

Többről van szó, mint egyszerű barkácsolásról.

Hosszas, alapos kísérletezés és átgondolt tervezés előzte meg az első lángoló dobolást, de nem annyira az eszköz létrehozása, hanem a mozdulatok, tempók, kíséreti modellek, improvizációk kiötlése és gyakorlása miatt. Az ötlet néhány Sear Bliss-koncertbe épített, kezdetleges szólóblokk-ként debütált. Nem sokkal később felkerestem Lindát, és feldobtam a közös performansz ötletét, ő pedig később bevett a Magma Tűzszínház egy-két műsorába, ahol az akkor készülő Csodaszarvas lemezem dalait játszhattam – ebből nőtték ki magukat a szólóelőadások, amivel a járvány előtt rendszeresen felléptem. A koncertek minden száma alatt körülbelül másfél percben jelennek meg valódi tüzes ötletek.

Sokan megkérdőjelezték, hogy igazi tűzzel játszol-e, vagy ezek csak effektek. Én ugyan nem fogom neked szegezni a kérdést, ez szkepticizmus.

Igen, ezek valódi lángok, nem animáció. A trükköket a dobolás részeként használom, és nem csak vizuális show-elemként. Az ütő persze hozzáér a bőrhöz, talán ezért is érkezik annyi kérdés a tűz valós alkalmazásával kapcsolatban. Nem sérül a hangszer, mert az égő pontok a verő fejétől lejjebb és az alsó részétől pár centire kerültek az ütőre. A tűz használata kihívás és felelősség egyaránt.

Nyugodt ember vagy? A pszichológia szerint aki egyszerre használja a jobb és a bal agyféltekét, megnyugszik – ezért ajánlanak gyakran hangszereket terápiás célra. A dobra ez különösen igaz.

Ez jól jöhet, hiszen az előadásokon a hűvös koncentráltság egy alapvető szükségesség: a színpadon elég egy rossz mozdulat, máris megégetem magam. Egy ilyen performansz fokozott figyelmet és gondos felkészülést kíván. A tűz nem viccel. Ha a készülés nem alapos, arra a fellépéskor keletkezett hólyagok figyelmeztetnek. Valószínű, hogy ebben a témában utolsó, teljes önálló előadásom volt a Csodaszarvas műsor, de a készülő, Global Warning album két-három dalában is megjelennek majd látványos elemek. Most is ezen dolgozom.

Mit gondol erről a szakma?

Minden bizonnyal megosztó az ötlet. Inkább hírhedtté váltam a zenészek előtt, mint híressé. Két külön szakma: a tűzzsonglőrök és a dobos zenészek közé kerültem. Nem valószínű, hogy a tüzes művészek elfogadnak szakmabeliként, mint ahogy az sem, hogy a dobosok, zenészek ezt a performanszt zenei értelemben nagyra értékelnék. De ezzel alapvetően semmi baj sincs, mivel zenei feladataimnak ez csak egy nagyon kis részét teszi ki, és szerencsére rengeteg kiváló előadóval dolgozom együtt más projektekben.

Legyen ez egy sziget a tevékenységeimen belül, ahol jól érzem magam.

Mások is próbálkoznak ezzel?

A kezdetekkor találtam pár srácot, akik otthon vagy koncerteken meggyújtották a dobverőiket, és lefilmezték, de másokról nem tudok, akik ugyanígy játszanának. A dolog különlegessége esetemben abban áll, hogy nem csak egy lángoló pontot szerelek a verőkre, és így csak trükk technikával használhatóak: folyamatos kör-, félkörmozdulatokat ír le a verő, ami bizonyos szögből nézve látványos, illetve csak így kerülhetem el, hogy hozzáérjek a tűzhöz. Nem olyan régen viszont felkeresett egy amerikai fiatal, aki szeretné beépíteni az ötletemet a tűzzsonglőr csapatuk előadásába, és kíváncsi a dolog technikai részleteire.

Széles rálátásod van a szakmára: két oktatóanyagod is megjelent dobolással kapcsolatban. Mi vár a szólókarriert tervező dobosokra?

Sosem futottam be karriert, és soha nem is volt hasonló célom – ez inkább csak egy fogalom lesz a jövőben. Ma a közösségi oldalak és a felgyorsult információk korszakában élünk. A fiatalok közül sokkal több tehetség lesz kimagaslóan ismert, mint eddig bármikor, nekik pedig osztozniuk kell a rendelkezésre álló online vagy élő közönség figyelmén, tehát az igazi „sztárok” a jövőben azok lesznek, akik profizmusuk mellett a személyiségükkel tudják megfogni az embereket. A szimpátia ugyanolyan fontos lesz, mint a szakmai tudás.