„Addig írj, amíg működni nem kezd a sztori!”

Nemrég érkeztél vissza a Cannes-i Fesztiválról. Mesélj erről egy kicsit!

Idén sokkal kevesebb filmszakmai résztvevő volt az előző évekhez képest. A magyar filmeket pozitívan fogadták. Nagyon örültünk, hogy Szilágyi Zsófia Egy nap című alkotása megnyerte a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének (FIPRESCI) díját. Egyre több olyan film készül el, amelyet az Inkubátor Program támogatott. Fontos, hogy a fiatal magyar alkotók bemutatkozási lehetőséget kapjanak, és úgy tűnik, hogy filmjeikre a világ más országaiban is kíváncsiak.

Korábban mesélted, hogy pályád legelején egy barátoddal írtál egy forgatókönyvet, amivel nyertetek egy pályázaton, de végül nem készült belőle film. Miről szólt?

Az volt a címe, hogy A másik meccs, és Csajtay Csaba barátommal közösen írtuk. A történet főszereplője, Karcsi bácsi gyerekként élte át az 1954-es berni vb-döntőt, amelyen az Aranycsapat kikapott a németek ellen. Karcsi bácsi egy makettasztalon bonyolult számítási szisztéma szerint elkezdi kiszámolni, hogy ha minden úgy alakul, ahogy kellett volna, akkor mi lett volna a meccs végeredménye. A mérkőzés minden egyes perce több év számolást igényel. Öt perccel a vége előtt 3-3-ra áll a mérkőzés, amikor kiderül, Karcsi bácsi gyógyíthatatlan rákbeteg. Fia és barátai támogatást kérnek az akkori MMKA-tól, hogy az Aranycsapatról készült archív felvételekből összevágják a Karcsi bácsi-féle meccset. Mivel lepattintják őket, betörnek a Filmarchívumba, és ellopják az összes tekercset, majd elkezdik összevágni a mérkőzést – természetesen úgy, hogy Magyarország nyeri a vb-t. A filmet bemutatják Karcsi bácsinak is, emellett a történetben kibontakozik egy barátság és egy szerelem. A végén az öregek az elfekvőben nézik a fiktív meccset, szól a magyar himnusz, Puskás Öcsi átveszi a világbajnoki trófeát, Karcsi bácsi pedig megjegyzi, hogy ez egy másik mérkőzés. Ez a forgatókönyv apákról is fiúkról, tiszteletről és az Aranycsapatról szól.

Egy Aranycsapatról szóló film valószínűleg vonzaná a magyar nézőket. Végleg elengedted a forgatókönyvet?

Pár éve újra elolvastam. Mai szemmel nézve jó szándékú, de amatőr írás. A Duna TV annak idején kiírt egy forgatókönyv-pályázatot, ami lezárult, és ki is hirdették a győztest. Kardos István volt a csatorna kreatív producere, emellett ő írta harminc–negyven film forgatókönyvét. Az egyik barátom bevitte neki A másik meccset,mire azt mondta, hogy minden visszavonva, a mi forgatókönyvünk nyeri a pályázatot. Kardos István számomra mentor volt, rengeteget tanultam tőle. Könyörögtem neki, hogy tanítson. Azt tanácsolta, hogy minden évben írjak két-három forgatókönyvet, és egyre jobbak lesznek. Mesélt nekem az életéről és pályájáról, amiből sokat tanultam. Később bekerültem az akkor induló Barátok közt storyliner csapatába, ahol elsajátítottam a szakmai alapokat.

Úgy tudom, angol sorozatírók tanítottak. Milyen szemléletet kaptál tőlük?

Hárman kerültünk be a csapatba, egyikük Divinyi Réka [A Veszettek forgatókönyvírója, a Filmalap korábbi forgatókönyv-fejlesztési igazgatója – a szerk .] volt. Semmit sem tudtam a szakmáról. Egy alapozó képzés után elindult a Barátok közt, ami világszerte sikeres formátumnak számított. Menet közben, a gyakorlatban tanultuk a szakmát. Az volt a fejlődés kulcsa, hogy folyamatosan írnunk kellett, miközben mentoraink rámutattak alkotásaink erősségeire és gyengeségeire.

Ilyenkor mennyit számít a tehetség, és mennyit nyom a latban a szorgalom?

A tehetség nagyon fontos – körülbelül öt százalékot jelent. Az olvasottság, műveltség szintén öt százalék. A legfontosabb, hogy legyen bátorságod elmesélni egy történetet, fuss neki újra és újra. Addig írj, amíg működni nem kezd a sztori. Ha úgy hozza az élet, hogy el kell engedni a forgatókönyvet, és valami újba kezdeni, ahhoz is szükséges a bátorság, ez is benne van a kilencven százalékban.

Korábban említetted, hogy mindig megéltél a szakmádból. Szerinted ma könnyebb vagy nehezebb elindulni a pályán, mint korábban?

Sokkal könnyebb. Amikor én kezdtem, sem anyagilag, sem szakmailag nem becsülték meg ezt a szakmát. Sikerült elérni az áttörést, amelynek köszönhetően a forgatókönyvírás a filmkészítés fontos munkafázisa lett. Manapság rengeteg tévésorozat készül, ezért több forgatókönyvíróra van szükség. Nekünk a Filmalapnál meg kell küzdenünk azzal, hogy a szakemberek versenyhelyzetben vannak más produkciókkal és formátumokkal szemben. Az a cél, hogy elismertségben és minden tekintetben olyat tudjunk nyújtani, mint a legnépszerűbb magyar sorozatok.

A sorozatok egyre inkább a nagyjátékfilmekre hajaznak, sokak szerint már le is taszították uralkodó helyéről a mozifilmet. Eközben a Cannes-i Fesztiválról kitiltották a Netflix által gyártott alkotásokat. Mit gondolsz a jelenségről?

Igen magasak a nézői elvárások. Úgy látom, hogy Hollywoodban a Marvel-filmek és azok klónjai uralják a piacot, mert van fizetőképes közönség, aki vevő rájuk. Engem halálosan idegesítenek ezek a CGI-mesefilmek. Szerintem változni fog a tendencia. A mainstream drámában a sorozatok világszerte tarolnak, és ez úgy fog hatni Hollywoodra, hogy öt-tíz éven belül visszatér a klasszikus történetorientált irányba, megtartva a látványmozik érdemeit.

A Filmalap forgatókönyv-fejlesztési igazgatójaként mi a feladatod?

Évente kétszáz-kétszázötven forgatókönyv-fejlesztési pályázat érkezik be a Filmalaphoz. Többsége klasszikus fikciós film, emellett vannak egész estés dokumentumfilmek és animációs filmek. Az összes könyvet elolvassa és értékeli az általam vezetett fejlesztői csapat, valamint az öttagú döntőbizottság, továbbá egy külső olvasó, aki nem a Filmalap alkalmazottja. Nekem a pályázás során ezt a folyamatot kell koordinálnom, amíg el nem jut a döntésig. A döntőbizottság sokszor másképp határoz, mint ahogy a fejlesztői csapat vagy a külső olvasó javasolja. Általában évi negyven projekt kap támogatást. Forgatókönyv-fejlesztőként együttműködök az alkotókkal, a rendezővel, a forgatókönyvíróval, a producerrel. A fejlesztés során az a feladat, hogy a film története a legérvényesebb, legátélhetőbb, legemlékezetesebb legyen. A forgatókönyv-fejlesztő, azaz a szkriptdoktor célja, hogy belépjen a művészeti koncepcióba, amit az alkotók hoznak. Nem filmstúdió vagyunk, hanem klasszikus támogatói szervezet. Az évi negyven forgatókönyv-fejlesztésből tizenhárom-tizennégy film valósul meg, valamint öt elsőfilm az Inkubátor Program keretében.

A gyakorlatban hogyan kell elképzelni a forgatókönyv-fejlesztés folyamatát? Közösen leültök az íróval, és elmondod neki, szerinted min lenne érdemes változtatni a szövegben?

A fejlesztő elsősorban a forgatókönyv struktúráját vizsgálja, azaz hogy érthető-e a történet, amit el akar mesélni: van-e főhős, aki érvényes központi konfliktus mentén emlékezetes akadályokat legyőzve eljut valahonnan valahova. Meg kell látnunk a nagy képet, és abban kell segítenünk az alkotót, hogy a kép minél tisztább legyen.

Forgatókönyvíróként biztos te is tudod, milyen nehéz, ha egy saját ötletedet el kell engedned. Szkriptdoktorként viszont az asztal másik oldalán ülsz. Hogyan lehet ezt kezelni?

Sosem muszáj elengedni. Senkit sem szoktam zsarolni, hogy ha ezt nem így csinálod, akkor nem forgatsz filmet. Sokszor előfordul, hogy a döntőbizottság mást gondol egy forgatókönyvről, mint mi, fejlesztők, és ez szerintem így van jól. A Filmalap részéről nincs konkrét igény, hogy milyen alkotást szeretnének. Az a cél, hogy minél színesebb legyen a felhozatal. Abban próbálunk segíteni, hogy ami potenciál benne van a produkcióban, azt érje is el. Minden évben akad egy-két kiemelkedő remekmű, vannak jól elmesélt, igényes alkotások, és előfordulnak kevésbé sikeres produkciók. Nyilván ez utóbbiakért megszakad az ember szíve, hiszen látja, hogy ezek mögött is ugyanannyi munka volt.

Ott van például a Kojot . Kostyál Márk egy vele készült februári interjúban említette, hogy kifejezetten hasznos és óriási élmény volt veled együtt dolgozni a forgatókönyv-fejlesztési folyamatban. Viszont kevesen nézték meg moziban az alkotást, ami aztán nem lehetett ott a Magyar Filmhéten, majd a rendező engedélye nélkül a Youtube-ra is feltöltötték.

Kostyál Márk szerintem őrült nagy tehetség, generációjának egyik kiemelkedő filmkészítője. A Kojotért megszakadt a szívem. Ha jobban sikerül a pozicionálása, sokkal több nézőhöz jutott volna el. Reménykedem benne, hogy Kostyál Márk fog még rendezni. A Kojot azon kevés hazai alkotások egyike, amely a magyar valóságot mutatja be. Sok olyan filmnyelvi erő mutatkozott meg a verekedős jeleneteknél, amit én magyar filmnél eddig nem láttam. Sajnálatos, hogy ilyen kevés embert ért el a moziforgalmazásban, de más csatornákon még sok nézőhöz eljuthat.

Nagy a titkolózás Ujj Mészáros Károly legújabb filmje körül, amit közösen írtatok, akárcsak a Liza, a rókatündért. Mit lehet tudni a produkcióról?

Ez egy politikai krimi, ami napjainkban játszódik. A főszereplő egy nyomozónő, aki sok szempontból alkalmatlan a munkájára. Szembetalálja magát a rendszerváltás utáni legnagyobb bűncselekmény-sorozattal. Többször is láttam a filmet, és bevallom, többször sírtam rajta. Érzelemgazdag, megrázó alkotás lesz. Úgy gondolom, hosszú idő után az első olyan hazai krimi készült el, ami után a néző azt fogja mondani, hogy ilyet magyar filmen még nem látott.

Leadkép forrása