Animációkrimitől az időhurokig

Az elmúlt tíz évben a magyar film nem vegytiszta krimiket termelt ki, inkább olyan alkotások születtek, amlyek sokat játszanak a műfaj elemeivel, kiforgatják, új jelentéssel töltik meg azokat, vagy keverik más zsánerek bevett fogásaival. Így bár a listánkon szereplő egyes filmek nem nevezhetők a szó hagyományos értelmében krimiknek, azonban a történetet és a dramaturgiát így vagy úgy, de minden esetben e bűnügyi műfajra jellemző megoldások működtetik.

Milorad Krstić: Ruben Brandt, a gyűjtő (2018)

Igazi csemege, izgalmasan groteszk akciókrimi, rajzfilmművészeti mestermű, mely ötvözi a thriller-, a film noir- és kalandfilm-elemeket, s többszöri megnézés után is találunk benne újabbnál újabb utalásokat és fejtegetni valót. A Budapesten élő, szerb származású festő-rendező, Milorad Krstić különleges mesevilágba kalauzol, minden képkockája lenyűgöző, hangulata kellőképpen baljós. A gegekben gazdag mozi szereplőinek magyar színészek (Hámori Gabriella, Makranczi Zalán, Kamarás Iván) kölcsönözték a hangjukat, a közel százfős alkotócsapat teljes egészében magyar animátorokból állt, és még az angol szinkront is a magyar szinkronszínészekkel vették fel. Az alkotásban helyet kapnak Botticelli és Renoir, valamint Kuroszava munkái, persze sajátos Krstić-feldolgozásban. A film főszereplője a pszichológus Ruben Brandt, akit rémálmok gyötörnek, s kedvenc festményei támadnak rá horrorisztikus látomásokban – páciensei hamar rábeszélik, hogy lopja el terápiás célból a problémás festményeket. A film 2018-ban elnyerte a legjobb forgatókönyv díját a 15. Sevillai Európai Filmfesztiválon, és az Oscar-nevezésig jutott.

Ujj Mészáros Károly: X – A rendszerből törölve (2018)

A 2018 novemberében bemutatott Ujj Mészáros Károly-film adta vissza a magyar krimibe vetett hitünket. Az X – A rendszerből törölve – bár pontos dátum nem hangzik el benne – mintha a közeli jövőben játszódna Budapesten. Szecsanov Martin operatőr már a kezdő képsorokkal leveszi a befogadót a lábáról. A rendező a labilis idegrendszerű, pánikbeteg főhős, Éva (Balsai Móni) érzelmein keresztül igyekszik bevonni a nézőt az erőszak és a korrupció világába. A Jónás Vera és Kozma Kata által írt Evergreen című szám pontosan olyan hideg, mint a skandináv krimik világa, s pont olyan fájdalmas, mint időnként a magyar valóság. A hangulat összességében nyomasztó és borongós. Láthatunk üldözéseket, verekedéseket és rohamrendőrös támadást is, de Ujj Mészáros Károlyt ebben a történetben a vérfröcskölésnél vagy az erőszaknál sokkal inkább az emberi dráma, a nyomozás mögött rejlő mélyebb társadalmi probléma, a kisember kiszolgáltatottsága és a médiakritika érdekelte.

Sopsits Árpád: A martfűi rém (2016)

A martfűi rém a Kádár-rendszer első sorozatgyilkosának, Kovács Péternek (a filmben Bognár Pál, akit Hajduk Károly alakít) a történetét dolgozza fel, miközben stílusosan, szépelgés nélkül beszél magyar történelmi traumákról. Több szálon futó, feszült, profin megkomponált, megrázó film, kor- és kórkép, melyet nem könnyű sem végignézni, sem elfelejteni. Hiába tudjuk, hogy a gyilkos újra ölni fog, hiába tudjuk, hogy akit börtönbe zártak, ártatlan, mégis izgulunk, összezavarodunk, megijedünk. A martfűi rém számos fesztiválon szerepelt, és a 2017-es Magyar Filmhéten is számos kategóriában aratott – a teljesség igénye nélkül: legjobb női főszereplőnek Szamosi Zsófiát választották, a legjobb rendező Sopsits Árpád, a legjobb operatőr Szabó Gábor lett, a legjobb maszkmesternek járó díjat Kriskó Ancsa vehette át).

Madarász Isti: Hurok (2016)

A 2016-os év nagy meglepetése volt, a kritikák áradoztak róla. Igényes operatőri munka (nagy vizuális attrakciók nélkül), feszes, végig kézben tartott történetvezetés, remek szereposztás, izgalmas, elgondolkodtató történet a sokadik esélyről, a felelősségről és a felnövésről. Madarász szakít a bevett hazai filmes hagyományokkal abban a tekintetben, hogy nem kacsint ki folyamatosan a magyar valóságra, kerüli a beazonosítható helyszínek megjelenítését. A Hurok története szerint Ádám (Száraz Dénes) és Anna (Martinovics Dorina) boldogan élnek, gyógyszert csempésznek külföldre a pszichopata Dezső (Anger Zsolt) megbízásából, aki egy nap Ádámot arra akarja kényszeríteni, hogy halottak agyából kivont illegális orvosi hormonkészítményt szállítson a határon túlra. Erre azonban nem kerül sor, mert megmagyarázatlan módon időhurok alakul ki, így Ádám több példányban létezik. Ez pedig azt jelenti, hogy a megkattant főnök elől menekülve a főhősnek arra is rá kell jönnie, hogyan tudja megmenteni a saját és szerelme életét.

Gigor Attila: A nyomozó (2008)

A film 2008-ban jelent meg, akkor, amikor a magyar filmpalettán alig volt krimi, vagy ha akadt is próbálkozás ebben a műfajban, annak általában nem lett jó vége. A nyomozó főhőse, Malkáv Tibor (Anger Zsolt) jólelkű, de szocializálódni képtelen boncmester, aki napjainak nagy részét hullák között tölti, rajtuk kívül csak nagybeteg édesanyjával ápol közeli kapcsolatot. Egy svéd klinikán javíthatnának az állapotán, ahhoz azonban pénz kell. Malkáv egy nap különös ajánlatot kap egy furcsa idegentől: meg kellene ölnie valakit 10 millióért cserébe. Gigor első játékfilmjének egyik legnagyobb erénye a humora, na meg Anger Zsolt játéka: teljesen átlényegül, minimális színészi eszközökkel dolgozik, és könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy rokonszenvezünk vele. A sztori lassan hömpölyög, de a rendező végig fenntartja a figyelmet. Az első fél óra jól hozza a skandináv krimik és thrillerek atmoszféráját, később pedig egyre merészebb, virtuóz képi és narratív megoldásokkal szedi ízekre ugyanezeket a műfajokat. Az alkotást átszövi a hatvanas–hetvenes évek olasz–francia krimijeit idéző szimfonikus filmzene és a hamisítatlan groteszk.