Beszéld ki magadból!

Van-e értelme fotókat vagy filmeket készíteni a háborúról, a nyomorról, az igazságtalanságról, ha a művészek úgysem képesek megváltoztatni a világot? A hetvenes években indult magyar dokumentarista filmes mozgalom, a Budapesti Iskola alkotói – köztük Dárday István, Szalay Györgyi, Schiffer Pál, Tarr Béla vagy Ember Judit – úgy gondolták, igen, és munkájuknak sokszor be is érett a gyümölcse. Dárday István Jutalomutazása, Tarr Béla Családi tűzfészek című filmje, Schiffer PáltólA pártfogolt vagy Ember Judit fikciós dokumentumfilmje, a Fagyöngyök önreflexióra, életük átgondolására késztették főszereplőiket. De Ember Juditnak ennél nagyobb tettet is sikerült végrehajtania, mert a Pócspetri hatására egy egész meghurcolt falu sorsa fordult jobbra.

Ember Juditról tavaly portréfilmet készített Dér Asia Visszahúz a múlt címmel, amelynek filmtervével a Médiatanács Ember Judit-pályázatán nyert a fiatal rendező. A pályázat szimbóluma Ember rehabilitációjának, aki nemcsak itthon, de külföldön is a dokumentumfilmesek példaképévé vált (az Amerikai Filmintézet minden idők 100 legjobb dokumentumfilmje közé választotta A határozatot). Ember Judit számos jelentős díjat kapott, sőt díjak névadója lett – például a Los Angeles-i Magyar Dokumentumfilm-fesztiválon 2010 óta osztják ki az Ember Judit-díjat. Elismertségének, tekintélyének az is magyarázata lehet, hogy alig akad olyan filmje a Kádár-korszakból, amelyet ne tiltottak volna be. A határozat, a Tantörténet, a Pócspetri vagy a Hagyd beszélni a Kutruczot! különböző okokból szúrta a puha diktatúra működtetőinek szemét, ezért Ember több interjúban is hangoztatta, hogy ő nem a jelennek, hanem a „harmincadik századnak” készíti filmjeit.

A Pócspetrivel különösen ingoványos talajra tévedt, mert az 1948-as esetet feldolgozó, 1982-ben készült dokumentumfilm akarva-akaratlanul is a létező szocializmusról festett hátborzongatóan hiteles képet. A sztálinista fordulat környékén a címszereplő faluban államosítani akartak egy egyházi iskolát, ami ellen a település vallásos lakosai kapával, kaszával dühödt tüntetés formájában fellázadtak. A hatalom természetesen már ekkor is résen volt, így a rendőrség fegyverrel vonult a tüntetők ellen. A kialakult dulakodás során Takács Gábor őrvezető életét vesztette egy véletlenül elsült fegyver miatt, majd több falubelit is előállítottak, köztük Királyfalvi (Kremper) Miklós aljegyzőt, aki a vád szerint meggyilkolta Takácsot. Az ítélet nemcsak a Kremper-családot tette tönkre (Királyfalvi Miklóst kivégezték), de Pócspetrit is közel négy évtizedre megbélyegezte.

Mint az Ember Judittal készült interjúkból és a Visszahúz a múlt ból is kiderül, a falu lakói számára felszabadító erejű volt a film. A rendező állítólag nem tanulmányozta részletesen a koncepciós per anyagát, tisztán a szemtanúk és áldozatok beszámolói alapján próbálta rekonstruálni az esetet. A Pócspetri így alapvetően klasszikus beszélő fejes dokumentumfilm, ám ez cseppet sem von le értékéből. Ember Judit mint riporter és mint filmalkotó is szinte teljes mértékben háttérbe vonul, alanyainak csak tőmondatokból álló, egyszerű kérdéseket tesz fel. Vagyis szó szerint teret enged a valóságnak, illetve az igazság kibontakozásának. A filmbeli interjúk ezért olyanok, akár a pszichoterápiás beszélgetések, csakhogy ez a terápia nem csupán egyes embereket, hanem egy egész falut, sőt egy egész társadalmat érint.

A beszélgetések alapján megérthetjük azt is, miért tartott a hatalom a Pócspetritől. Az egy dolog, hogy a szemtanúk ismertetik a kibontakozó Rákosi-rezsim működésmódját (hamis tanúzás, veréssel kikényszerített tanúvallomások, a bírói hatalom korrumpálódása stb.), ám az igazán árulkodó az, hogy a falubeliek beszédstílusából és hozzáállásából kiérződik a félelem. Noha az 1980-as évek oldottabb viszonyai között elvileg már csak történelmi emlék lehetett volna a Rákosi-rendszer diktatúrája, a film alapján ez nincs így. Egyfelől néhányan beszélni is alig mernek, másfelől Királyfalvi családjának dühös nyilatkozatai világossá teszik, hogy a pócspetri áldozatokat nem rehabilitálták, sőt a hetvenes-nyolcvanas években is fekete bárányként tekintettek a falura.

A Pócspetri tartalmas, súlyos, sőt katartikus alkotás, amelynek ereje túlnőtt a mozivásznon és a celluloidszalagon: a rendszerváltás után nagy szerepe volt a perújrafelvételben és az ártatlanként elítélt emberek utólagos felmentésében. A Magyar Nemzeti Filmarchívum kiadványán a dokumentumfilmen kívül szerepel egy érdekes, 1998-as interjú Ember Judittal, ami megerősíti, hogy a puha diktatúra „puhasága” ellenére mégiscsak diktatúra volt: a pártállam hatalmasságai aljas, kifinomult módszerekkel lehetetlenítették el a Pócspetrit és Ember Juditot.

Pontszám: 10/10

Pócspetri
Színes, magyar dokumentumfilm, 190 perc, 1982., MNF DVD 2017
Írta és rendezte: Ember Judit
Operatőr: Hildebrand István
Szereplők: Pócspetri lakosai