A rózsa a versekben íztelen-szagtalan.
Vagy kékes a fénye,
tündöklő-bársonyos a szirma,
vagy éppenséggel elérhetetlen.
De ez a kis butácska rózsa a körtér szélén,
eldobált csikkek és kólásdobozok közt
erről mit sem tud.
Orcáját sietős térdek súrolják,
mámor és tündöklés nélkül növekszik,
és még a délután
támadó szél is irgalmatlan hozzá,
gyerekek csipdesik a szirmait.
Hát nem érdemelne többet?
Olyan tehetetlenül,
olyan visszavonhatatlanul
rózsa.
.
Fekete Anna 1988-ban született Komáromban. Középiskolai évei döntő részét Budapesten töltötte, itt is érettségizett. Rövid bölcsészkari kitérő után orvostudományi egyetemen folytatta tanulmányait, jelenleg aneszteziológusnak készül. Kötete 2015 júniusában várható, versei eddig a Mozgó Világban, a Magyar Naplóban, az ÚjNautilusban, a Tiszatájban, az Esőben, a Szőrös Kőben, a Holmiban, az Irodalmi Szemlében, az Opusban, a Napútban, az Irodalmi Centrifugában és a Kulter.hu-n jelentek meg.